Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Ifj. dr. Szabó Zoltán: Felszíni vizeink mikrohordalék viszonyainak meninyiségi változásaiból levonható tanúlságok

JfJ,486 Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. LIMNOLOGIA Természetes felszíni vizeink mikrohordalék viszonyainak mennyiségi változása alkalmas arra, liogy hasznosítható vízkincsünk minőségét megállapítsuk és ezzel az okszerű vízgazdálkodást szolgáljuk. A szerző hazánk 139 jelentősebb felszíni vizeinek vizsgálati eredményéről ad összefoglaló képet. Felszíni vizeink mikrohordalék viszonyainak mennyiségi változásaiból levonható tanulságok* Ifj. dr. SZABÓ ZOLTÁN A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató intézet III. Vízminőségi Osztálya az 1953—55. években a vízgazdálkodási szempontokból hasznosítható vizeink vízminőségét állapította meg mintegy 130 vízfolyásra, fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatokkal (8). E vizsgálatok az 1955—57. években mintegy 9 álló és folyóvíz vizsgálatával bővültek. Biológiai szempontból a hivat alos terv munka csupán a szennyezettség, szaprobitás (fok) megállapítására szorítkozott. Ez a biológiai minősítés szubjektív alapon, kvalitatív becsléssel történt, mint ahogy az ma e vonatkozásban az egész világon történik. Tervmunkán felül, 1955— 57. három éve alatt összesen 139 felszíni vizünk mikrohordalékát mennyiségileg is számbavettem s a különböző jellegű és eredetű mintákat egymással összehasonlítva azokból egyrészt hasznosítható következtetéseket vontam le, másrészt az objektív minősítés lehetőségére mutattam rá. Jelen tanulmány keretében vizsgálataim rövid foglalatát adom. Elöljáróban tisztázni kívánom a mikrohordalék fogalmát. A természetes felszíni vizek mindegyikében lebegő állapotban található szilárd anyag a hordalék. Ennek mozgása függhet a víz mozgásaitól, vagy független attól. A hordalék szervetlen (ásványi) és szerves anyagokat tartalmaz. A hordalék szerves része lehet élő, vagy élettelen. A mikrohordalék a lebegtetett hordalék ama felső határként kb. 1000 mikron = 1 mm átmérőjű részecskéinek összessége, amelynek az összetételére vonatkozó minőségi és mennyiségi vizsgálatokhoz mikroszkóp igénybevétele szükséges. A mikrohordalék vizsgálataink szerint a konzervált vízből 24 óra alatt teljesen kiülepszik. A mikrohordalék összetétele, minősége és mennyisége függ az azt hordozó, lebegtető, részére környezetül szolgáló természetes felszíni víz környezeti — fizikai és kémiai értelemben felmérhető —; tényezőitől. Ennek folytán a mikrohordalék hű tükre a felszíni víz mindenkori minőségének. Valamennyi természetes felszíni víz élővíz lévén, a víz használhatósági szempontból történő minősítése a mikrohordalék alapján csak élő állapotban történhet meg. Tekintye, hogy az élővízre a föld egészének életét jellemző biológiai történés törvényei teljes egészükben érvényesek, a mikrohordalék összetételét, minőségét és mennyiségét a külső és belső milieu-faktorokon kívül bioké* „Magyarország természetes felszíni vizei mikrohordalék viszonyainak vizsgálata a vízminőség (szenynyezettség) függvényében." című kandidátusi disszertáció 8 táblázatot, 44 ábrát, 5 katalógust és 1 térképet tartalmazó anyagának rövid összefoglalója. miai és biofizikai folyamatok is szabályozzák. A természetes felszíni vizek minőségét és mennyiségét földrajzi, geológiai adottságok (pl. eredet, fekvés, mederviszonyok), meteorológiai viszonyok és a természetátalakító ember tevékenysége (szabályozás, vízhasznosítás, vízhasználat) is befolyásolják. Mindezek a hatások visszatükröződnek a mikrohordalék egészén. Az élettelen szerves és ásványi anyag mozgása a vízben uralkodó és különböző erősségű áramlások, hullámzások hatásától függ. Ezek erőssége szabja meg a mozgó, lebegő szemcsék méretét (nagyságát). Vízfolyások esetében a lebegtetett élettelen mikrohordalék összetétele, továbbá minősége (szemnagysága) és mennyisége lehetőséget nyújt az uralkodó áramlási viszonyok, a sebességeloszlások, a meder kialakulás tanulmányozására. Az élő állapotú mikrohordalék több-kevesebb önálló mozgással rendelkezik, ámde az önálló mozgásuknál nagyobb, azt megsokszorozó, illetve legyőző külső erők (áramlások) az önálló mozgást befolyásolják, ami azt jelenti, hogy domináns áramlások esetében az élő mikrohordalék is általában lebegtetett hordaléknak tekinthető az ilyen vizekben (pl. vízfolyások, viharzó tavak vagy tenger esetén). Limnológiai szempontokból nézve a mikrohordalék nem egyéb, mint a nannoszeszton, melynek elemei az abioszeszton : tripton (detritusz, törmelék,) valamint a bioszeszton: a fito-, és zoonannoplankton (lebegő organizmusok), a neuszton (felszínen úszó szervezetek), a pleuszton (mind a felszínen, mind pedig a víz belsejében egyaránt előforduló szervezetek) és a nekton (a speciális úszó szervezetek). A mikrohordalékban levő élő szervezetek azzal a képességgel rendelkeznek, hogy a vízben lebegő életmódhoz alkalmazkodóan fajsúlyukat a vizéhez közelire állítsák be. Ez nagy felületkialakítás, víztartalomváltoztatás, olaj, gáz raktározás stb. útján lehetséges. Az álló és a folyóvizek mikrohordaléka egymástól általában különbözik, mivel az élő szervezetek közt álló és folyóvíz kedvelők, rheophil és rheophob organizmusok ismeretesek. A mikrohordalék alapján végrehajt ott biológiai vizsgálat a természetes vizek kémiai vizsgálatától eltérő jellegű. Ugyanis a kémiai analízis során a vizet közvetlenül vizsgáljuk a benne levő oldott és lebegő anyagok kvalitatív és kvantitatív meghatározása révén. Ezzel szemben a biológiai analízisnél a vízből a mikrohordalékot részben, vagy teljesen kivonjuk és az élő szervezetek minőségét és mennyiségét állapítjuk meg. A kifogott növény és állati, élő és holt, mikro és makro szervezetek mineműségéből és mennyiségéből következtetése-