Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Jf60 Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Vágás I.: Átfolyási vizsgálatok dortmundi ülepítőmedeincékben IRODALOM [1] Vágás István : Ülepítőmedencékre vonatkozó kismintatörvények ellenőrzése. Hidrológiai Közlöny, 1955. évi 9—10. sz. [2] Muszkalay László és Vágás István : Átfolyási vizsgálatok egyszintű ülepítőmedencékben. Hidrológiai Közlöny, 1956. évi 5—6. sz. [3] Muszkalay László és Vágás István : Ülepítőmedencék áramlástani hatásfokának megállapítása. Hidr. Közlöny, 1954. évi II—-12. sz. [4] Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1958. évi 4. sz. DURCIISTRÖMUNGSUNTERSUCHUNGEN AN DORTMUNDERBECKEN J. Vágás Der Beitrag veröffentlicht die Ergebnisse der Versuche am Lehrstuhl I der Bautechnischen Universitát Budapest aus dem Jahre 1954. Im ersten Teil legt er fest, dass der Betrieb der einfachen Dortmunderbecken verbessert und strömungstechnisch vervollkommnet vverden muss. Der zweite Teil behandelt die Theorie der Durchströmungskurve und beweist, dass sich diese nicht nur bei laminarer, gleichförmiger permanenter Strömung, sondern auch bei jedem beliebigen Strömungszustand eignet, die Ausdehnung der Totráume zu ermitteln. AN INVESTIGATION INTO HYDRAULICS OF DORTMUND SETTLING TANKS by I. Vágás Results of experiments carried out at the I-st Instituto for Hydraulics, Technical University Budapest, in 1954 are described. As revealed by tliese both operation and hydraulic design of simple Dortmund tanks needs improvement. The second part of the paper is devoted to the theory of the time-concentration curve of dyes introduced into the flow. The timeconcentration curve is shown to be suitable for determining areas of stagnancy not only in case of laminar movement and stationary, constant velocity flow, but alsó under any flow conditions and for any type of movement. Könyvismertetés A. Remane—C. Schlieper : Die Uiologie des Brackwassers. Die Binnengewásser. XXII. Stuttgart, 1958: 1—348. — 139 ábrával, 43 táblázattal és öt melléklettel. A nagynevű stuttgarti kiadó : E. Sehweizerbarti'sche Verlagsbuchhandlung Ujabb, a legszélesebb érdeklődésre igényt tartó, általános biológiai, vonatkozásban is igen jelentős munkát adott ki. Szerzője két kiéli professzor. Adolf Remane a brackvizek ökológiáját foglalta össze, míg Carl Schlieper a brackvizek fiziológiájáról írt. Ennek megfelelően a munka két nagy, önálló részre tagolódik. A nagyobbik részt foglalja el A. Remane írása a brackvizek ökológiájáról. Bevezetés után a téma általános vonatkozásaival, alapfogalmak tisztázásával foglalkozik. Itt olvashatunk többek között a brackvizek csoportosításáról, lótrejövéséről és hidrográfiai különlegességeiről. A második főfejezet a brackvizek közismert fajszegénységét boncolja és a különleges élőhely okozta alak- és életmód változásokat ismerteti. Külön szól a brackvízokozta alakredukciókról a tengeri szervezeteknél és a limnikus organizmusoknál. Nagyon vonzó részei a munkának azok a részek, ahol a médium előidézte struktura- és szaporodási elváltozások kerülnek sorra. A brackvizek élőlényeinek környezettani jellegzetességeivel zárul e főfejezet. A harmadik főfejezet a brackvizekről, mint megtelepedési helyről szól. A Szerző osztályozza az élőhely lakóit, vizsgálja az édesvízi növények és állatok viselkedését a szokatlan biotopban, a tengeri és az édesvízi szervezetek benyomulását a kevert vízbe s végül a specifikus élőlényekről ad hírt. A negyedik főfejezet a médium életkörzeteit veszi sorra. Először a növényi és állati bevonatok, a phytal életkörülményei, sajátságai, jellegzetes megnyilvánulásai kerülnek sorra, majd a homokon, a laza aljazaton (gyttja, mudcl stb.) s a planktonban élő lényekről olvashatunk. Az utolsó főfejezet a kevert vizek típusait veszi sorra. Részletesen tárgyalja a brackvizű tengereket, a brackvizű tavakat, a folyótorkolatok környékét, a sósvizű pocsolyákat és azokat a partmenti kevert vizeket, amelyek ott keletkeznek, ahol a tengervíz a partszegélyek szivárgó édesvizeivel keveredik. A. Remane ökológiai részét 625 irodalmi utalás fejezi be. A munka második része Carl Schlieper tollából származik s a brackvizek fiziológiáját tárgyalja mintegy száz oldal terjedelemben, 12 fejezetben. A bevezetés után a második fejezetben a sóháztartásról és az ozmotikus rezisztenciáról foglalja össze és több táblázattal tárja világosan elénk az irodalom elszórt adatait. A harmadik fejezet a kevert vizek szervezeteinek aktivitását és az aktivitásváltozásokat kutatja. A negyedik fejezet a volumen ós volumengeruláció problémáját taglalja, az ötödikben az ozmotikus koncentrációról és az ozmoregulációról, a hatodikban az ionviszonyokról, a hetedikben az oxigénigényről és a légzésről, a nyolcadikban a vizi szervezetek testfelületének permeabilitásáról, a kilencedikben a hőmérséklet hatásairól és a hőmérséklettel szemben tanúsított rezisztenciáról olvashatunk. Az utolsó fejezetek összegezik, táblázatokkal világítják meg a brackvizek összsótartalmának, a relatív iontartalmának és a hőmérsékletnek a kapcsolatait és hatását az ott élő szervezetekre. Az élettani részt 388 irodalmi vonatkozás zárja. A munka használatát szerzőnévjegyzék, tárgymutató és az előforduló növény- és állatfajok névjegyzéke könnyíti meg. Amint az elmondottakból látszik, az illusztris szerzők igen alapos munkát végeztek. A több, mint ezer irodalmi utalás igazolja, milyen hatalmas ós az irodalomban szerfelett szétszórt anyagot kellett szintetizálniok. Elmondhatjuk, ezt kitűnően megoldották és igen nagy segítséget adtak munkájukkal az általános biológiával foglalkozóknak, a botanikusoknak, a zoológusoknak, a hidrobiológusoknak, a limnológusoknak, oceanológusoknak, ökológusoknak és fiziológusoknak egyaránt. Természetes, hogy elsősorban a tengerrel rendelkező kutatónemzetek fiai fognak érdeklődni a kevertvizek biológiája iránt, azonban bennünket is csaknem úgy érdekel. Igen érdekes összehasonlítást végezhetünk e munka segítségével a hazai homokos SO^-os szikesek, a CÖ

3-os szikesek virágos vegetációja és a brackvizek növényzete között, mert a két biotop ökológiája nagyon hasonló. Gondoljunk csak a nálunk reliktum Juncus maritimusra. A növényi mikroszervezetek kutatói számára is nélkülözhetetlen lesz e munka, mert a recens és fosszilis édesvízi, szikesvizi kovaalgák és a brackvizek szervezetei igen közeli rokonok, sok esetben egészen azonosak. Kimondott brackalga más csoportokból is előkerült már hazánkból, mint pl. a Ceratium hexacanthum var. aestuarium (Schröder) Schiller a Tisza egyik haloványából. A szikesek állatvilágának a kutatói ugyancsak sok haszonnal forgathatják ennek a nagyszerű munkának a lapjait. Dr. Hortobágyi Tibor