Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Finály Lajos: A szennyvíztisztító berendezésektervezésének utolsó tíz éve

Jfl8 Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. A szennyvíztisztító berendezések tervezésének utolsó tíz éve FINÁIY LAJOS Az állami tervező intézetek és vállalatok mintegy 10 évvel ezelőtti megalakulásakor a szennyvíztisztítási tervezés is ezek kezébe, feladatkörébe került. Ezt megelőzően, tehát a magánmérnöki tervezés idején, speciálisan szennyvíz tervezéssel nagyon kevesen foglalkoztak. Ezért a megalakult állami tervező vállalatoknak nem volt módjában e téren begyakorolt tervező gárdát állítani munkába, hanem azt úgyszólván a semmiből — helyesebben alig valamiből — maguknak kellett kiképezniük. Az első világháborút megelőzően, az 1885. évi ún. vízjogi törvény megjelenésétől 1914-ig a szennyvíztervezés irányítása előbb a M. Kir. Vízépítési igazgatóság, majd a M. Kir. Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás megalakulása után ennek a kezében volt. Ez utóbbiban a komolyabb munka 1907 körül indult meg s ennek lett a feladata a szennyvíztisztító berendezések terveinek felülbírálása és a vízjogi engedélyek véleményezése. Minthogy azonban ennek az intézménynek műszaki osztálya, mérnöki képesítésű tagjai nem voltak, a terveket műszaki szempontból a vízjogi eljárásokat lebonypütó M. Kir. Kultúrmérnöki hivatalok vizsgálták felül. Közületi építkezés esetén a tervezés a M. Kir. Belügyminisztérium, honvédelmi építkezés esetén pedig az illetékes közös, vagy honvéd katonai műszaki szervek felülvizsgálata alá tartozott. Már az első világháborút megelőző időszakban sok súlyos és jogos panasz merült fel élővizeink városi és ipari szennyvizekkel történt beszennyezéso ellen. Érdekes megjegyezni, hogy az első világháború átmenetileg némi javulást hozott, mert a rohamosan fokozódó nyersanyaghiány számos ipari üzem működésének korlátozását vagy megszüntetését ptette szükségessé, bár ezzel szemben más, pl. hadianyaggyárak, bőrgyárak, cserzőanyag gyárak üzeme lényegesen fokozódott. Mégis a Halélettani Állomás akkori megállapítása szerint a háború után számos élővizünk sokkal tisztább volt, mint azelőtt. Az ebben a kb. 30-éves időszakban felmerült szórványos esetekben a tervezéseket alkalmi tervezők látták el. A közületeknek és nagyobb iparvállalatoknak megvolt a maguk tervezési irodája ós számos esetben ezek valamelyik tagja vette kézbe a munkát. Ha a feladat nehezebb volt, s a felügyeleti, engedélyező hatósági irányítás nem bizonyult elegendőnek annak megoldására, vagy közvetlenül, vagy a magasépítési tervező útján a vízellátási vagy a csatornázási tervező, esetleg a kivitelező segítségét vette igénybe. Ez utóbbiak között a századfordulókor jelent meg a Prister-cég, amely — kezdetben munkakörének egyik ágazataként — speciálisan kezdett foglalkozni előbb csak házi (telken belüli), a világháború alatt már nagyobb katonai és ipari szennyvíztisztító berendezések tervezésével is. Nagy lökést adott ennek a Cs. Kir. Déli Vaspálya Társaság megbízása, amely állomásainak vízvezetékkel való ellátása során a kis szennyvíztisztító — ún. Prister — berendezések egész sorozatát létesítette vonalain. Körülbelül hasonló volt a helyzet a két világháború közötti időben is. A vízvezeték és ezzel kapcsolatban a csatornázás mind fokozódó terjedése, a fejlődő iparosodás, az egészségügyi igények növekedése a szennyvíztisztító berendezések rohamos szaporodását vonta maga után. A nagyobb mérnöki és installációs tervező irodák egymás után kapták a megbízásokat. A terveket azonban legtöbbször még nem maguk készítették, hanem azokért valamelyik szerelő vagy építő vállalkozóhoz fordultak. Ekkor már több szennyvíztisztító berendezést építő cég is működött, amelyek a kiviteli megbízás reményében készséggel siettek a tervező, nem egyszer közvetlenül az építtető segítségére. Mindezt azért kellett előrebocsátani, hogy világossá váljék a tervező vállalatok kezébe került szennyvíztisztítási tervezés kezdetben volt számos nehézsége, elsősorban pedig az, hogy a tervezés csak elvétve tört ént mérnöki megbízás alapján, tehát mérnöki díjszabásszerű elszámolás szerint. A tervező vállalati munka megindulása után csakhamar kitűntek ezért a díjszabásszerű elszámolás nehézségei. Különösen sok gondot okozott ez a normafüzetek kidolgozásánál. A tervezői munkák államosításáig a már előbb is említett Prister cég keretében folyó szennyvíztisztítási tervezést sokáig magam végeztem Vermes József gépészmérnök társaságában. A 20-as évek vége felé tichweiger mérnök, majd Haib József és egy-két vidéki mérnök ós vállalkozó is foglalkozott már hasonló tervezési munkákkal. Külön meg kell emlékeznünk Pazár Istvánról, aki mint városi mérnök előbb Eger város, később Miskolc, Meskó Zoltánról, aki Debrecen város, Becsey Antal, aki Heidekker János akkori városi mérnökkel együttműködve Szekszárd város, Oálhidy (Oratzl) László mérnökről, aki Pécs kiváló szennyvíztisztító berendezését tervezte. A két világháború között az összes honvédelmi építési munka a Honvédelmi Minisztérium irányítása alá került. A nagy lendülettel meginduló szennyvíztisztító berendezési tervezés irányítását a Minisztérium kebelében Héthársy (Haszmann) József szakavatott kézzel végezte s az ő nevéhez fűződik az első magyar szennyvíztisztítási szakkönyv megjelenése is. Tíz évvel ezelőtt, a magánvállalatok államosításakor, ezek munkakörének pontos körülhatárolása is megtörtént s az állami tervező intézetek — később vállalatok — megalakításakor a szennyvíztisztító berendezések tervezésére az Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet (ÁMTI) jelöltetett ki. Mindazok a mérnökök tehát, akik eddig magánirodák és magáncégek keretében szennyvíztisztító berendezések tervezésével (vagy ezzel is) foglalkoztak, s a jövőben ebben a körben kívánták specializálni magukat, valamint akik a közintézmények s különböző közművek megszüntetésére, vagy legalábbis lényeges létszámcsökkentésre ítélt tervező osztályán, csoportjaiban ilyen körben foglalkoztak, elsősorban az ÁMTI-ban tömörültek. Így ennek néhány taggal alakult vízépítési csoportja, amelynek vezetésére én kaptam megbízást, rohamosan bővült. A már kisebb-nagyobb gyakorlattal rendelkező tagok körül egy-egy szakosztály fejlődött ki. Ezek egyike lett a szennyvíztisztító berendezéseket tervező szakosztály, a később számos szakosztályra felszaporodott önálló osztály. Népi demokráciánkban városaink, községeink közművesítésének nagyarányú fellendülése, a régi iparvállalatok modernizálása s továbbfejlesztése ós a nagyszámú új iparvállalat létesülése, továbbá a különböző közintézmények (kórházak, üdülők, tanintézetek, katonai létesítmények s más intézmények) addig nagyon is elhanyagolt vízellátási és szennyvízelvezetési igényének sürgető jelentkezése a szennyvíztisztítási tervezést igen nagy feladatok elé állította. Az ÁMTI mellett elkerülhetetlen volt, hogy a V EGY TERV s az IPARTERV az ipar különleges igényei miatt, az ÁÉTI a honvédelmi építkezések különleges, bizalmas jellegére, a FÖMTI a Fővárosi szennyvíztervezés egyéni feladataira s a később megalakított KÖZMŰTERV vertikális jellegére való tekintettel szintén foglalkozzanak szennyvíztisztítók tervezésével. Ezek keretében is kiváló tervezői gárdák alakultak ki, a vezető szerepet mégis az ÁMTI, illetve ennek szétbontása után a belőle alakult Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV, később, mikor a FÖMTI ugyanezt a nevet vette fel, megkülönböztetésül ÉM. MÉLYÉPTERV) tartotta meg, különösen, mikor legerősebb versenytársával, a KÖZMÜTERV-vei összeolvasztották. 1955-ben, amikor az országos vízgazdálkodási keretterv kidolgozására a Vízügyi Tervező Iroda '(V1Z1TERV) kapott megbízást, magától értetődően a szennyvízkérdéssel is foglalkoznia kellett. Emellett foglalkoznia kellett a Magyar Hidrológiai Társaságban (főleg MÉLYÉPTERV tagok agilis közreműködésével) elindult balatoni szennyvízkérdés koordinálásával is. így rövid idő alatt a VIZITER F-ben is megindult a szennyvíztisztító berendezések tervezése, Pásztor Géza irányításával. Természetes, hogy a szennyvíztervezés ilyen nagy-