Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Nagy László: A talajhőmérséklet idő- és mélységszerinti változások jellemzése
Nagy L.: A talajhőmérséklet változásai Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Jfl23 350365 Budapesten mért görbe Számított görbe m-0,3S T 0, s Jopjontiprp_ács_ Erdőhátpuszt a \ \a, Budapest 1,02,03,04,0He/gi maximumok elosztása 8. ábra. Hőmérsékleteltolódási ábrák (mért és számított görbék) Abb. 8. Verschiébungslinien der Temperatur (gemessene und berechnete Kurven) Fig. 8. Temperature displacement diagrams (observed and ealcxdated) Megcserélve a változókat a hőmérséklet szélső értékét a mélység függvényében a következő egyenlettel adhatjuk meg: 3-5 t = 18,33 Vm Az összefüggés a budapesti megfigyelésű adatokból levezetett közelítés. A képlet használata során a felszíni maximális hőmérsékletet nullának vesszük és azonos osztásközzel, ellenkező értelemben mérjük fel a nullának vett maximumtól a számított hőmérsékleteket (lásd 7. ábrát). Az egyenlet és a 7. ábrán feltüntetett görbék megbízhatóságát igazolja Rónai András talajvízhőmérséklet adatfeldolgozása is. A statisztikai adatok szerint ugyanis az ország különböző területein az ásott kutakban mért hőmérsékletek szerint legnagyobb számban a 12 C° hőmérsékletű talajvíz jelentkezett. Ez a szám megerősíti azt a feltevést is, hogy a talajvíz hőmérséklete a talaj középhőmérsékletével a semleges zóna közelében megegyezik. b) Hőmérséklet-ingadozás az idő függvényében A felszíni talajhőmérséklet napi ingadozása időnként eléri a 40°-ot is. Ilyen nagy eltérések főleg a nyári hajnalok és a meleg déli órák hőmérsékletei között mutatkoznak. A naponta azonos időben mért felszíni hőmérsékleti értékek vizsgálatánál 20°-nál nagyobb eltérést ritkán találunk. Az ötnapos középértékek vizsgálata azt mutatja, hogy az egymás után következő pentád közepek eltérése egymástól nem több 5—6°-nál. A havi középhőmérsékletekben a felmelegedés 8— 10°, a lehűlés 10—12° eltérést eredményez az előző hónap felszíni középhőmérsékletéhez képest. Ha nem a felszínen, hanem mélyebben vizsgáljuk a hőmérsékletet, azt tapasztaljuk, hogy az eltérések egyre kisebbek lesznek, és bizonyosfokú késéssel jelentkeznek. A hőmérséklet-eltolódást vagy késleltetést legkézenfekvőbb módon a helyi szélső értékek segítségével határozhatjuk meg. Vizsgáljuk meg például az 1954. évet. Azt tapasztaljuk, hogy a nyár folyamán három helyi maximum is jelentkezik (2. ábra). Az ország különböző területein végzett mérések eredményei mind jelzik a helyi maximumokat (3., 4. ábra). A lokális maximumok Budapesten június 27-én, augusztus 8-án, és szeptember 7-én adódnak. Sopronhorpácson, az első már június 24-én, Erdőhátpusztán pedig csak június 29-én észlelhető. A második és harmadik helyi szélső érték mindhárom mérőállomáson azonos időben jelentkezik (augusztus 8., ill. szeptember 7.). Ha ezeket a lokális maximumokat külön-
