Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Dr. Donászy Ernő: Bioklíma tanulmányok a Szelidi tavon

412 Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. Dr. Doínászy £.: Bioklima tanulmányok 5. A Szelidi tó benépesedési dinamikája és az élővilág horizontális és vertikális elterjedése Tanulmányunkban a biológiai dinamizmus és az időjelenségek közötti összefüggésből csak a benépesedés dinamikáját elemezzük. Az életjelenségek dinamizmusa és az időjelenségek kapcsolatának vizsgálata jövőbeni feladatunk. A parti öv, a tó környéke magasabbrendű növényvilágának szukcesszióját, továbbá a fitocönózis évszakos kialakulásának dinamikáját botanikusainak még nem elemezték. így nem ismeretesek előttünk a kontinentális klíma-adottságok és magasabbrendű növényvilág kialakulása, térhódítása közötti kapcsolat. Az eddigi vizsgálatok azonban mégis számos összefüggésre mutattak rá. A tavaszi csapadékos időszak alatt a vízzel elárasztott szikes talajon a tó EK része körül a Puccinellietum limosae hungaricum Soó kiterjedt szőnyeget alkot. A nádasok kiterjedése, a nádtelepek fejlődése szintén a csapadékviszonyokkal függ össze. Az 1943., az 1949., 1951. és az 1955. évi kép teljesen más a tó sok helyén, de főképpen a DNy-i részen. 1943-ban a DNy-i rész teljesen elnádasodott. 1949—51. években a nád csak szegélyként szerepelt, a hinárszigetek és az azokon képződött algaszőnyegek a jellemzők ; 1955-ben és később 1957-ben a DNy-i rész újból sűrű, magas nádas. A tó e része az 1951-ben megrajzolt kép alapján 1957-ben nem volt felismerhető. Vessük össze a 2. táblázat adatait a fenti tényekkel. Az 1949—1951. évek évi csapadékösszegei 466—657 mm között változtak, míg 1954-től 748, 781 mm az évi csapadékösszeg. 1943ban és a megelőző években kisebb volt az évi csapadékösszeg, de a Duna 1941. évi kiáradása miatt az egész terület víz alá került, a lecsapolás csak később történt meg. Csapadékos években a tó vízterülete^ kiterjedtebb és mélyebb. A tó ÉK-i részének feltöltődési üteme szintén a csapadékviszonyokkal függ össze, mert a tó ÉK-i részét körülvevő vízjárásos területről minden évben a tóba mosódik a szikes talaj. Az alámerülő hinárnövényzet jelenléte és hiánya szintén a csapadékviszonyokkal függ össze, mert szárazabb periódusban a víztükör széle a tó mélyebb részei felé húzódik vissza, a csapadékosabb periódusokban pedig a laposabb partszegélyeket elönti és ilyenkor a partszéli vízben megjelenik a Zannichellia palustris. Más években viszont ez a növény teljesen hiányzott a tóból. A tó DNy-i részén az ősszel levágott nád fejlődését a magasabb vízállás akadályozza, megelőzi a nád fejlődését a hinyárnövényzet kifejlődése, a sekély vízben hinárszigetek alakulnak ki. A tó DNy-i részének nádassal zárt öble már külön mikroklímát alkot, ökológiai adottságai mások ; érthető, hogy az élővilága is más, mint a tó más részein. Nemcsak a magasabbrendű növényvilág megjelenése vagy eltűnése függ össze a csapadékviszonyok időszakonkénti változásával, hanem a nedves homokos part és a sekély, lassú lejtésű parti részeké is. Az esős időszakban a nedves homokos part alkalmassá válik a mikroszkopikus élővilág megtelepedésére, tömeges elszaporodására, talaj virágzás lép fel; a vízállás csökkenésével a talaj elveszti nedvességét és a talaj virágzás megszűnik. Botanikus munkatársaink számos ilyen bevonatot elemeztek. Sokkal jelentősebbek azonban az egész tó életében a nyílt vízben végbemenő biodinamikai változások és a klímaadottságok közötti összefüggés. Ismeretes, hogy a fitoplankton szervesanyagtermelése a fényintenzitás függvénye. A szervesanyagtermelés azonban csak egy bizonyos fényintenzitásig növekszik, ettől kezdve csökken vagy meg is szűnik. E törvényszerűséget igazolta a plankton elemzése. A Chlorophyták (zöldalgák) áprilisban, a Cyanophyták (kékalgák) auguszusban érik el maximális elszaporodásukat, míg az Euglenophyták júliusban minimumban vannak, a maximumot pedig áprilisban és októberben érik el. A Cyanophyta csoport fényintenzitási optimuma a legnagyobb nyári fényintenzitás időszakára esik (július—augusztus), viszont a tavaszi kisebb fényintenzitás mellett előfordulásuk jelentéktelen. E megállapítások azonban csak nagy vonásokban helyesek. A Cyanophyta csoporton belül pl. az Oscillatoria limnetica a július-végi nagy fényintenzitást már nem kedveli, elszaporodásának két csúcspontja van, a maximális fényintenzitásnál kisebb fényintenzitás mellett júniusban és augusztus végén szaporodik el legnagyobb mértékben. A Lyngbya limnetica a július végi maximális fényintenzitás mellett éri el szaporodásának csúcspontját. A Synechocystis salina tipikusan nyárvégi (október elejéig) és őszi Cyanophyta a Szelidi tóban. A Chlorophyta csoportban a Dictyosphaerium pulchellum április, az Ankistrodesmus falcatus pedig június-végi csúccsal szerepel. A Colacium vesiculosum, a Szelidi tóban egyedül jelentős Euglena-féle márciusban és októberben éri el maximális elszaporodását. A mikroszkopikus állatvilágból ki kell emelnünk egy-két fajt; az Entomostraca-rákok közül a Diaphanosoma brachyurum májustól októberig, november elejéig uralkodó szerepet játszik. Áprilisban a Chydorus sphaericus uralma jellemző. A Rotatoriák közül a Brachionus fajok jelentkeznek tömegesebben tavasztól télig, egyes években még a Fiiima longiseta is jellemző a nyári zooplanktonra. A nyílt víz élővilágában az egyes csoportokon belül uralkodó szervezetek alapján tavunk évszakosán így jellemezhető : (Cu = Cyanophyta, Chl= Chlorophyta, Eu = Euglenophyceae, Ba = Bacillariophyccae, Cl = Cladocera, Co = Copepoda, X = Xanthophyceae: Január: Synechocystis salina (Cy), Ankistrodesmus falcatus var. acicularis (Chl), Colacium vesiculosum (Eu) és egyhangú Copepoda zooplankton. Február : Colacium vesiculosum (Eu) mellett egyhangú Copepoda plankton. r