Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Dr. Kiss István: A vízvirágzásról

38Jf Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. Dr. Kiss I.: A vízvirágzásról érvényesült, azaz ugyancsak jelentős tömegben fel tudott szaporodni. Ha ellenben Flagellatumok és Cyanophytonok voltak a tömegalkotók, úgy az Eudorina szaporodása erősen mérséklődött vagy elmaradt. 1939-ben már rámutattam [5] : ,,. . .lehetséges, hogy a gyorsan szaporodó Flagellatumok és az Aphanizomenon gátló hatása az igazi ok." Egy másik példa : a Microcystis aeruginosa és a Botryococcus Braunii mind ősszel, mind nyáron létrehozhatnak társulásos tömegprodukciókat. Sebestyén pl.[17] a Balatonban nyáron figyelte meg ezt az együttest. A víz kémizmusa nem látszik döntőnek, mert ezt a társulást nemcsak az erősen szikes-jellegű Gyopárosi tóban, hanem a szegedi Holt-Tisza-ágakban is megtaláltam. A vízvirágzások színe. A leggyakoribb zöld bioszeszton-színeződést az Euglena-ié\ék, a Volvocales rendből pedig a Chlamydomonas és az Eudorina hozzák létre. A Cyanophytonok nálunk leginkább kékeszöld vagy kékesszürke, ritkábban sárgás tömegprodukciókat alkotnak. A Trachelomonas-ban gazdag vízvirágzások barnák vagy barnászöld színűek. Az Euglena sanguinea vagy a Haematococcus pluvialis, illetve a purpurbaktériumok piros vízszíneződéseket okoznak. A vizek „vérré" válásában olykor az Euglena haematodes is részes. Az édesvízi vízvirágzásokhoz hasonló tömegprodukciós jelenségeket a tengerekből is ismertettek. A ,,mare sporco", mint a vízvirágzás egyik különleges formája, az Adriai tengerről ismeretes. Ezt a tömegprodukciós formát Dinoflagellatumok és Bacillariophyceae-fsi]ok alakítják ki. Az Északi tenger felületét olykor a Phaeocystis Pochetii nyálkás csomói színezik barnára. Ritkán állati szervezetek is létrehozhatnak vízvirágzás-szerű tömegjelenségeket. 1937-ben Csorvás határában planktonrákok narancssárga tömegprodukcióját figyeltem meg [5], A véglények közül a Paramaeciumok fehéres, tejszerű, az Amoebák pedig igen ritkán szürkés hártyákat hozhatnak létre a vizek felületén. 4. A mikroszervezetek térbeli telepűlese és kvantitatív viszonyai. A mikroszervezetek térbeli elhelyezkedése szabja meg a vízvirágzás külső formáját. A lebegő életmódot folytató plankton, illetve a mozgásszervekkel rendelkező szervezetek a víz vastag rétegében nagy tömegben lehetnek jelen, így azt állandóan szinezik. Ez a vízvirágzás plankton-jellegű vagy planktogén formája (coloratio planktogenea). Ez a vegetációs forma általában kedvező környezeti feltételek között alakul ki. A vízvirágzásnak ez a leggyakoribb alakja. Az áramló vizek mindig mélyebb rétegekig mutatnak bioszeszton-színeződést, mint a nyugvók. Ennek elsősorban az az oka, hogy az anaerob folyamatok áramlás esetén kevésbé nyomulhatnak előtérbe, s pl. a mérgező kénhidrogén termelődése (szulfát redukció) nem kényszeríti a szervezeteket a felsőbb régiókban való elhelyezkedésre. A vízvirágzások plankton-jellegű formáinak különböző változatai lehetnek. A szervezetek olykor a sekély vizek egész rétegét színezik, s jelentős tömegekben még az alzatra is telepszenek. Ez végeredményben átmeneti forma, amely vagy a szervezetek alzatratelepülésének kezdetét, vagy az alzatról való „felrajzás" bevezető stádiumát jelenti. A mikroszervezetek gyakran teljesen leülepednek az alzatra. A szedimentálódott szervezett tömeg felülről nem látható, azaz a meglevő tömegprodukció rejtve marad. Gyakran tapasztaltam, hogy a vízvirágzás „megszűnése" vagy „eltűnése" a szervezettömeg alzatra való húzódásának következménye volt. Az erős felületi fény, vagy a hirtelen lehűlés elől a Volvocales- és Euglena-félék igen gyorsan a víz aljára vándorolnak. Kedvező körülmények között azonban a mélybehúzódott vagy leülepedett szervezettömeg ismét a felszínre emelkedhet, vagyis a vízvirágzás ilyenkor ismét „megjelenik". Ha az előzményeket a vízvirágzás történetében nem ismerjük, úgy azt a téves következtetést vonhatjuk le, hogy a bioszeszton-színeződés a szervezetek gyors felszaporodása következtében jött létre. Ezért a vízvirágzások vizsgálatánál a folyamatos megfigyelés, illetve a víz egész rétegének az átvizsgálása elengedhetetlen követelmény. A felületvándorlás eredményeként a bioszesztontömeg vastag rétegben, szirupszerű tömegekben helyezkedhet el a víz felső rétegében vagy a víz felületén. A vízvirágzásos tömegprodukció második főformája az ún. neuszton (coloratio neustogenea). Tulajdonképpen színes, rugalmas és rendszerint vékony felületi hártya, amelyet a felszínre vándorolt mikroszervezetek hoznak létre. így a színe általában megegyezik a planktogén vízvirágzás színével. A hártya alatt a víz sekélyebb rétegben még színes lehet, olykor azonban színezetlen. Ilyenkor az összes szervezet a felületi hártyába tömörült, s az ilyen hártya vastagabb is, törékenyebb is, mivel ez egyben az elöregedés állapotát is jelenti. A neuszton-képződés rendkívül káros a vízi életre, illetve a vízben élő egyéb aerob szervezetre. A hártya ugyanis néha hetekig borítja a víz felületét, s a természetes szellőzést meggátolja. Szerencsére nem jelentkezik minden vízvirágzásos tömegprodukció esetében. A vízvirágzások kvantitatív viszonyairól kevés adat szerepel az irodalomban. A megközelítően pontos elemzés is körülményes, mivel nemcsak a felületről, hanem a víz mélyebb rétegeiből is mintákat kell venni. Az egyes rétegekben a tömegjelenlét gyakran változhat, mivel a szervezetek vertikális irányban is nagymérvű mozgást végezhetnek. A vízben vagy a vízfelületen olykor megfigyelhetők a mikroszervezetek „felhőszerű" rajzó csoportjai. A vízvirágzást alkotó fajok olykor térbelileg is elkülönülhetnek egymástól. A vertikális elkülönülést első ízben Kőszegről írtam le [6]. Ez esetben a felületen és a víz felsőbb rétegében a Scenedesmus quadricauda, alatta pedig kb. 3—4 centimétertől, az Ankistrodesmus falcatus volt nagyobb tömegben jelen. Olykor horizontális elkülönülés is észlelhető. A következőkben a planktogén-jellegű vízvirágzások néhány adatát saját vizsgálataim alapján közlöm :