Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Dr. Kiss István: A vízvirágzásról

Dr. Kiss I.: A vízvirágzásról Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. 385 Species és a vízv. színe Helye, ideje A szervezetek száma 1 cm-ben Euglena polymorpha élénk fűzöld Pápa, 1942. 927 X. 10. Euglena viridis fűzöld . . Pápa, 1942. 812 Euglena viridis fűzöld . . X. 10. Euglena viridis fűzöld felületi rétegből Pápa, 1943. 1415 V. 11. Eudorina elegáns sötétzöld felületi rétegből Pusztaföldvár, 490 felületi rétegből 1943. VII. 17. Chlamydomonas Reinhardi világoszöld felületi rétegből Pápa, 1944. 2750 tegből V. 12. III. A vízvirágzások kialakulásának feltételei és azok változásai A vízvirágzásokat kialakító környezeti tényezőkre vonatkozóan a felfogások két fő iránya különböztethető meg. A víz kemizmusát, illetve a tápimyaghatást hangoztató felfogás szerint a tömeges felszaporodást elsősorban a vízben felhalmozódó szervetlen és szerves eredetű anyagok idézik elő. Az utóbbi időben különösen a szerves szenynyezőanyagok szerepének hangoztatása került előtérbe azon tapasztalatok alapján, hogy a régebben oligotróf jellegű tavak manapság mindinkább eutróf jellegűekké válnak, s evvel párhuzamosan mind gyakoribb lesz bennük a vízvirágzás. Hűbér—Pestalozzi [3] — Nipkov vizsgálatai alapján — a partomlások szennyező szerepét tekinti igen jelentősnek, de a szaporodóképességet és a szervezetek vitalitását is hangsúlyozza. Bizonyos, hogy a trófikus tényezők alapvető jelentőségűek. A felfogások másik iránya az időjárási tényezők közül a meleget és a napfényt, illetve a tartós szárazságot hangoztatja. A kánikulai hőség szerepét a víz „megromlásánál" már Stantzl de Cronfels is kiemelte. A feltételezett meleghatással kapcsolatban meg kell említeni, hogy a vízvirágzást alkotó növényi mikroszervezetek többsége euritermás, így a Van't Hoff-féle törvénynek itt csak nagyon korlátolt érvényessége lehet. Az ún. neusztonszervezetek és a kékalgák vízvirágzásainak kialakulásánál Naumann [13] majd Lenz[\\\ a napfényes, szélcsendes időjárás szerepét tartották döntő fontosságúnak. A vízvirágzásoknak különösen a szélcsendes időjárás kedvez. Saját megfigyeléseim is bizonyítják, hogy ilyenkor egyszerre több vízvirágzás is kialakulhat. Ebben az időjárási helyzetben azonban nem egyedül a napfénybőség a jelentős. Egyrészt ugyanis a mikroszervezetek többsége nem igényli a fotoszintézishez az erős napfényt, sőt egyesekre nézve az erős napfény már káros, másrészt pedig a víz virágzások borult, esős időben, illetve az éjszakai órákban is kialakulhatnak. Az a körülmény, hogy a vízvirágzás környezeti tényezőinek problémáját maradéktalanul egyik felfogásbeli irány sem tudja megoldani, arra mutat, hogy sok feltétel összejátszása szükséges a tömegprodukciók létrejöttéhez. Ezeket a következőkben csoportosítom : I. Belső feltételek : 1. Fejlődési ritmus, a nyugalmi és vegetációs időszakok váltakozása, 2. Az ivaros és az ivartalan szaporodás viszonya. II. Külső feltételek : 1. A víz kémiai összetétele, megfelelő tápanyagok jelenléte, 2. Serkentőanyagok jelenléte, 3. Kedvező légköri állapot, illetve az időjárás bizonyos szinoptikus helyzetei. Több ízben beszámoltam [7, 8] már arról, hogy a tömegprodukciók kialakulása is „időérzékenység "-szerű jelenség, amely — hasonlóan a többi élőszervezet „időjelző" jelenségeihez — bizonyos időszakokban nagy számban, azaz valamely területen „halmozódottar." jön létre. Ez is az időjárási helyzet döntő szerepét bizonyítja. Donászy Ernő közölte velem, hogy a Tisza holtágaiban Tiszalök, Tiszadada és Tiszadob környékén, kb. 20 km-es szakaszon, egyidőben, 1957. okt. 10-én zöldes színű vízvirágzásokat figyelt meg. A halmozódásnak ez is egy jó példája. A környezeti tényezők megváltozása a mikroszervezetek életében is jelentős változásokhoz vezet. Ez különösen a trófikus tényezőkre vonatkozik. Hogy a vizek fokozódó szennyeződése és ennek nyomában a mind gyakrabban fellépő vízvirágzás mennyire gátolhatja az ipari vagy a halászati téren való hasznosítást, az orosházi Malom-tó kb. 25 éven át való tanulmányozása során tapasztaltam. A valamikor meglehetősen mély (2—3 m) tavacskát a húszas évek közepén gáttal kettéválasztották. Az északi, kisebb tórészlet vizét a közeli malomban, illetve a Villamos Művekben használták fel, a déli részt pedig állatok fürdetésére és korcsolyapálya létesítésére alkalmazták. Ez utóbbi tórészlet vize meglehetősen tiszta maradt, s benne még a harmincas évek elején is volt hal. A növényi planktonelemek közül a zöldalgák, mint a Pediastrum duplex (1. ábra, 1. kép) kisméretű telepei, illetve a Pediastrum Boryanum (1. ábra, 1. kép a—b, illetve 1. ábra 2. kép), a Scenedesmus crassus (1. ábra, 3. kép) és az Ankietrodesmus falcatus voltak a leggyakoribbak. A harmincas évek második felében egy szennyvízlevezető csatorna révén a tóba jelentős mennyiségű szérvesanyag került. 1936 tavaszán egy hatalmas Chlamydomonas-vízvirágzéis jeleit meg, amelynek a Chlamdomyonas intermedia volt a legtömegesebb alkotója. Gyakoriak voltak még az Eudorina elegáns, Pteromonas angulosa és Pandorina morum. Ez időben a gátat jelentős szakaszon átvágták, s így a tó déli felébe is melegvíz áramlott. A zöldalgák szinte egycsapásra eltűntek és helyüket Cyanophytonok foglalták el. 1936 aug.-ban legtömegesebben a Spirulina platensis fordult elő. A trichomák többségében gázvakuolum még nincs, csak egyes szakaszokon láthatók annak kezdetei (2. ábra, 1. kép a—b, ill. 2—3. kép). Egyéb kékalgák még a Dactylococcopsis raphidioides (2. ábra,