Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Dr. Kiss István: A vízvirágzásról

Dr. Kiss I.: A vízvirágzásról Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. 383 2. A tömegprodukció élettartamában is két szélsőségről emlékezhetünk meg, éspedig a rövidéletű és hosszú életű víz virágzásokról. Általában mondhatjuk, hogy a rövid életű vízvirágzások gyorsan, a hosszú életűek pedig lassan alakulnak ki. Az Ü/íígr/ewa-vízvirágzások élettartama csak néhány nap vagy legfeljebb néhány hét, viszont a hosszú életűek több bónapon vagy esetleg egész éven vagy éveken át színezhetik a vizet. Ez utóbbi esetben azonban a szervezetek tömegjelenléte és cönológiai viszonyai időnként jelentős változásoknak van alávetve. Az alföldi kisebb vizekben általában csak néhány napig tartanak a vízvirágzások, mert a külső feltételek változásával bennük a dinamikus egyensúly is gyorsan eltolódhatik. A hosszú élettartamú vízvirágzások aránylag ritkák. Az Orosháza határában levő Kisszék csaknem három évig tartó állandó jellegű bioszesztonszíneződéséről már korábban [5] beszámoltam. Egy másik hosszú életű vízvirágzást az orosházi Malom-tóban figyelhettem meg. 1948-tól csaknem állandóan f'eltőnően színes volt benne a víz. Az időjárási viszonyoktól függően azonban a színeződés foka jelentős ingadozásokat mutatott. E biotópot a harmincas évek közepétől kezdtem rendszeresen vizsgálni. A tó átalakulását a későbbiek során még röviden ismertetem. 3. A vízvirágzásokat létrehozó fajok és azok cönológiai viszonyai. A planktonalkotó növényi mikroszervezetek cönológiai viszonyai még kevésbé tanulmányozottak. A korszerű törekvésekről hazai viszonylatban Hortobágyi [2] emlékezett meg. A vízvirágzások cönológiájával magam is behatóan foglalkoztam [5, 6], de ezek további tanulmányozása még mind tudományos, mind gyakorlati szempontból jelentős eredményeket hozhat. A vízvirágzásokat vagy egyetlen, vagy több faj egyedeinek mérhetetlen számban való felszaporodása okozza. A „robbanás-szerűen" létrejövő vízvirágzásoknál rendszerint egyetlen faj a tömegproducens. Ilyenek az Euglena-félék, különösen az E. viridis és az E. polymorpha, a Chlamydomonas intermedia és a Chlamyd. Reinhardi, az Eudorina elegáns, az Aphanizomenon flos aquae, a Microcystis aeruginosa stb. vízvirágzásai. Valószínű, hogy a vízvirágzásokat egyedül létrehozó fajok a környezettel, elsősorban pedig a tápláló szubsztrátummal, annak kemizmusával szemben speciális igényeket támasztanak. Számos planktonalkotóról ismeretes, hogy a víz bizonyos meghatározott szennyezettségi fokát igényli, illetve képes elviselni. Ez az igény azonban nem minden faj esetében állandó, s valószínű, hogy egyazon fajon belül is eltérő igényű változatok vagy formák alakulhatnak a viszonyok szerint. Különösen az Eudorina elegáns és a Volvox aureus mutatott nagy alkalmazkodási képességet vizsgálataim folyamán. E fajok mind a viszonylag tiszta, mind pedig a jelentősen szennyezett vizekben előfordultak. A több faj által kialakított vízvirágzások rendszerint hónapokon át tartanak. Bennük olykor csak 2—3 faj szerepel. Gyakori együttesek a szennyezettebb vizekben az Euglena polymorpha és a Phacus longicauda, a szikes szennyezett vizekben az Euglena polymorpha, Aphynizomenon flos aquae és az Eudorina elegáns, a kevésbé szenynyezett szikesekben pedig a Microcystis aeruginosa és a Botryococcus Braunii társulhatnak. Állott, poshadó vizű öntözőmedencékben a Scenedesmus obliquus vagy más Scenedesmus faj a Trachelomonas volvocina-v&l alkot gyakran társulásokat. A sok faj által alkotott vízvirágzások rendszerint hosszabb életűek. Lehetnek olyanok, amelyekben egyidőben több faj is dominál, többnyire azonban csak egyetlen faj szokott időszakonként uralkodó szerepű lenni. Ez utóbbi esetben az uralkodó faj a körülmények változásának megfelelően más fajnak adja át a dominálás szerepét. Az egyes fajok egymás után következő kulminációs jelenségei még megoldásra váró problémát jelentenek. Magam úgy látom, hogy a környezeti abiotikus hatások mellett a mikroszervezetek egymásra gyakorolt kölcsönhatása is igen jelentős tényező lehet. Általában azt tapasztaltam, hogy a fotoautotróf mikroszervezetek évszakos fellépésének környezeti irányítói elsősorban az abiotikus tényezők, de a megvalósulás cönológiai részleteiben a biotikus tényezők is igen jelentős szerepűek. Ma már ismeretes, hogy a mikroszervezetek gyors felszaporodásában bizonyos serkentő anyagoknak döntő szerepük van. A trágyalével szennyeződött vizek különösen az Euglena viridis, általában az Euglenophyronok számára nyújtanak kedvező feltételeket. Serkentőanyagokat azonban alighanem maguk a mikroszervezetek is termelnek. Talán erre vezethető vissza az a tapasztalati tény, hogy egyes fajok egyedei az ásványi tápoldatos kultúrákban csak bizonyos idő múlva kezdenek. erőteljesebben szaporodni. A felszaporodás után viszont a szaporodást gátló anyagok is halmozódni kezdenek a környezetben, amely azt végül is megállítja. Sok fajnak lehet ,,inhibitor"-anyaga, amely az anyagcsere folyamán kerülhet bele a tápláló közegbe. A serkentőanyagok nem okvetlenül fajspecifikusak. Eddigi vizsgálataimból és kísérleteimből úgy látom, hogy rokonilag igen távol álló fajok is termelhetnek a fejlődést és szaporodást serkentő anyagokat. Ennek a problémának a vizsgálata a társulási jelenségek megértése szempontjából igen fontos volna. A szervezetek együttlétét vagy egymásrakövetkezését ugyanis aligha lehet csupán az évszakbeli klimatikus és időjárási, illetve az anorganikus táptalajbeli viszonyokkal magyarázni. Főként a szikesek mikrovegetációjának tanulmányozása során tapasztaltam, hogy a tömegprodukciókban az Euglenophytonok többnyire nyár elején, a Cyanophytonok nyár elején vagy ősszel, a Chlorococcales zöldalgák pedig ősszel dominálnak. A már említett kisszéki állandó jellegű vízvirágzásban pl. azt találtam, hogy a zöld Flagellatumok nyár végére erősen felszaporodtak, s más, ugyancsak nyári kulminációjú szervezetek tömeges megjelenését gátolták. Pl. az Eudorina elegáns nemcsak egyedül, hanem a nyári időszakban társulva is megjelent. Ha a tömeg producensek nemcsak Eiiglena-íélék, hanem más csoportbeliek is, akkor az Eudorina rendszerint