Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Szalóczy Bálint: A felszín alatti csővezetékes esőszerű (permetező) öntözés gazdaságos üzemelésére ható tényezők vizsgálata

368 Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. Szalóczy B.: Csővezetékes esőszerű öntözés A leggyakrabban azzal az ellenvetéssel találkozunk, hogy az esőszerű öntözést nem lehet teljesítménybérben végezni, mert baj lesz a minőséggel. Én azt szeretném bizonyítani, hogy ez megvalósítható anélkül, hogy a minőség romlana. A teljesítménybérezés elvét és formáját egy példán szeretném érzékeltetni, amelynek alapján minden esetre ki lehet azt dolgozni. Példámban egyenes vonalú repiilővezeték állással folyamatos öntözés van. PR 52/2 szórófej üzemmel, 24x42 m-es kötésben egyszerre két szórófej működik, egyébként 12,5 l/sec teljesítménnyel számolva. Az öntözésen két munkás dolgozik. Az egyszerre működő két szórófej által uralt terület 48-42 = 2016 m

2, a kiadott vízmennyiség 25 lit/sec = 1500 lit/perc..lgy az 1 perc alatt kiöntözött víz megfelel 1500/2016 = 0,74 mm csapadéknak. Ezek után a teljesítménynorma megállapítása a következő : Az öntözést irányító szakember megállapítja, hogy pl. 22 mm csapadék kiöntözése szükséges. Hogy ezt kiöntözzük, a fent említett szórófej kötés mellett a szórófejeknek egy helyen működni kell 22/0,74 = 30 percig. Mivel az öntözés folyamatos, minden 30 percben meg kell öntözni 2016 m

2 területet. Ezek alapján 10 órai teljesítménynormát a következőképpen kapom meg : 30 : 2016 = 600 : x 30 Hasonlóképpen járunk el a nem folyamatos öntözés esetében is, csak ott a csőszerelésre és szórófejszerelésre fordított időt is figyelembe kell venni. Különben felhasználhatók a 2., 4. és 5. táblázat adatai is a teljesítménynorma megállapítására. A fenti módon megállapított teljesítménynorma 10 órai munaidőre szól (nincs benne az ebédidő), de az ismertetett módon bármilyen időre és különböző mm vízmennyiségre megállapítható a tel j esi t mény norma. Persze ez a teljesítménynorma is csak akkor ér valamit, ha szigorú minőségi előírásokat teszünk és azok betartását állandóan ellenőrizzük. A csalás lehetősége kizárt, mert előre tudom, mennyit lehet megöntözni, csak azt kell ellenőrizni, hogy a megöntözött területen a minőség megfelel-e és az öntözés előírásszerűen történt-e. Ez az öntözést irányító szakember feladata. Jelenleg az öntözők időbére 4,4 Ft. Ha időbérben öntöznek és 4 dolgozóval (ahogy azt végzik), 10 órai munkaidőre kifizetett a gazdaság (4,4 • 10) • • 4 = 176,— Ft-ot. És ezért megöntöztek folyamatos öntözés esetében 6,96 kh területet. Ha teljesítménybérben öntöznek, 1 órai teljesítményért (4032 m

2) lehet adni 12 Ft/2 fő, s így 10 órára kifizetünk 12-10 = 120,— Ft-ot 2 dolgozónak és megöntözték biztosan a 6,96 kh-t 10 óra alatt. Véleményem szerint a dolgozó inkább egy kicsit többet dolgozik ós keres 60,—Ft-ot, mint munkaidejének több mint felét semmit-tevéssel tölti és keres 44,— forintot 10 órai munkaidő alatt. A gazdaság is jobban jár, mert 176,— Ft helyett csak 120,— forintba kerül 6,96 kh megöntözése. Tehát a gazdaság és a dolgozó érdeke is azt követeli, hogy így öntözzünk. Véleményem szerint a folyamatos öntözés és az előző fejezetben ismertetettek szerint az öntözésen foglalkoztatott dolgozók számának 2 főre való csökkentése csak a teljesítménybérezés segítségével érhető el. A teljesít ménybért azelőbb ismertetett példa alapján —- a helyi viszonyoknak megfelelően — a gazdaság maga állapítja meg. Ma már erre a tsz-nek és az állami gazdaságnak is megvan a lehetősége. A soroksári tangazdaságban már ez évben bevezették a teljesítménybérezést a felszín alatti csővezetékes esőszerű öntözésnél és a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen módon a gazdaság is és a dolgozó is jobban megtalálja a számítását, mint az időbér esetében. Nem célom teljes bértarifákat megszabni, csupán az elvi lehetőségeket kívántam ismertetni. Természetes külön normát kell megállapítani a folyamatos és nem folyamatos öntözésre. Ha dolgozatommal elértem azt, hogy az ismertetett lehetőségekre üzemeink felfigyelnek, s azok alkalmazását megfontolás tárgyává teszik, munkám nem volt hiábavaló. IRODALOMJEGYZÉK [1] Cserkaszov : Talajjavítás, öntözés és mezőgazdasági vízellátás. (Mezőgazdasági Kiadó 1952.) [2J Martiny J. dr. : A szántóföldi esőszerű öntözés Közép-Németországban. (Berlin. Verlagsbuchhandlung Paul Parey 1927.) [3] Kund Ede : Racionális öntözés. (Különlenyomat a „Köztelek" 1934. évi márciusi 23—24, 25—26. számából.) [4] Mezőgazdasági újítási tapasztalatcsere füzet 96. szám. [5] Fekete I. : Vasbetoncsöves öntözés. („Agrártudomány" 1955. 9. szám.) [6] Fekete I. : A permetező öntözés vasbetoncsővel („Agrártudomány" 1956. 4. szám.) [7] Cselőtei L. : Mekkora vízmennyiséggel öntözzünk? (Kert és Szőlő. 1955. júliusi szám). [8] Trummer Á. : Az öntözés alapelvei. (Mg. Kiadó 1952.) [9] Kenessy B. : A jövedelmező permetező öntözés tényezői. („Pátria". Budapest. 1929.) [10] Dr. agr. E. W. Paasch : A permetező öntözési eljárás költségei. (Wasserwirtsehaft, Technik, 1955. 2. szám). [11] Günther Schonopp : Űjabbkori permetező eljárások különböző természetes és gazdasági viszonyok között való gazdaságosságának, vizsgálata. (A Berlini Mezőgazdasági Főiskola Üzemtani és Munkagazdálkodási Intézete.) [12] Sajó E. és Trummer A. : Újabb tanulmányok az öntözésről (M. Kir. FM kiadványai 1933. 1. szám). [13] Kvassay Sajó : Permetező öntözőberendezések gazdasági kiértékelése. (ÖTKI évkönyve. Szarvas. 1950.) HCCJlEflOBAHHE OAKTOPOB, BJlMfllOIHHX HA SKOHOMHMHyiO SKCllJiyATAUHlO OPOCHTEJlbHOfi CHCTEMbI nPH ÜOJIHBE flOM^EBAHHEM, nojiyqAiomEfl BO,qy H3 no;i3EMHbix TpyEOnPOBO^OB E. CdAOifu B cTaTbe flaeTCíi KpaTKoe n3Jio>KeHiie SKcnjioaTaUHOHHbix npiieMOB opomeHHH, pacnpocTpaHeHHbix npw nojiHBe AOWfleBaHHeM, npimeM BO«a n0AB0flHTCH no no/i3eMHbiM Tpy6onp0B0flaM, a 3aTeM paecMarpHBaioTCH (faKTopbi; BJiHHioimie Ha 3K0HOMHMHyio 3KcnjiyaTaumo opomeHHfl no yKa3aHH0My npueMy nojiHBa.