Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Véssey Ede: Talajvízmozgás mérése radioaktív izotóppal

Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. 338 A talajvíz mozgásirányának és sebességének radioaktív izotóp segítségével történő meghatározását mutatja be adott példán a tanulmány. Az elvégzett mérések végrehajtási módjának és az elért eredményeknek az ismertetésén túl közli azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit is, amelyeknek a célja annak megállapítása volt. hogy a hasonló jellegű mérésekhez milyen izotópot alkalmazzunk. Ezek a kutatások -— főleg irodalmi adatokra támaszkodva —- a talajok adszorpcióját, az agyagásványok ionkicserélő hatását, az aktív ionok sugárzását és felezési idejét figyelembe véve adnak útmutatást az ilyen jellegű vizsgálatokhoz. Talajvízmozgás mérése radioaktív izotóppal VÉSSIY EDE (F T I) Mélyépítési munkák és építményvédelem tervezése során, vízkutatásban, földtani, talajtani továbbá számos más jellegű kutató munkában szükséges a talajvíz mozgásirányának és sebességének ismerete. A talajvíz mozgásjellemzőinek vizsgálata többféle módszerrel végezhető el. Általánosan alkalmazott eljárások a hidrológiai, elektromos és nyomjelző módszerek. Ez utóbbihoz hasonló elven alapul a radioaktív izotópos módszer is, amelyet külföldön néhány év óta beváltan alkalmaztak. Amíg a kémiai eljárások során a talajban nem található, vagy csak igen kis mennyiségben jelen levő elemeket, illetőleg ezek ionos oldatait használjuk fel nyomjelzőként, a radioaktív izotópos eljárást alkalmazva a talajvízbe sugárzó izotópot adagolunk és sugárzást mérő műszerekkel a radioaktív ionok mozgását figyeljük meg. Az ÉM. Földmérő és Talajvizsgáló Iroda izotóp laboratóriuma ilyen mérésekkel 1956 óta rendszeresen foglalkozik. Legutóbb egy csatorna próbaszakasz korróziós körülményeinek értékelése céljából Lágymányoson végzett izotópos talajvízáramlás-mérést s ezzel kapcsolatosan a mérési módszert helyszíni bemutató keretében ismertette. E munkának mérési elrendezését, az alkalmazott módszereket az alábbiakban foglaljuk össze. Ahhoz, hogy a sugárzó izotópokat a talaj vízbe juttathassuk egy „indikáló" furatot kell a talajba mélyítenünk. Az 1. ábrán bemutatjuk a talaj vízmozgás mérési-elrendezését, az indikáló furatot, valamint a köré telepített kémlelő furatokat. Az indikáló furat átmérője általában 55—-60 mm, mélysége a talajvíz szintjétől függően, esetenként változó. A furat béléscsöveit általában a talajvíz szintje alá 1 1,5 méterre mélyítjük. A kémlelő furatok ugyanilyen átmérővel, béléscsövezéssel készültek, lehatolási mélységük azonban kb. 1,5 m-rel mélyebb volt, mint a központi indikáló furaté. A kémlelő furatok számát és az indikáló furattal való távolságukat a talajviszonyok, a megkívánt pontosság, az alkalmazandó izotóp fizikai jellemzői és a helyi körülmények (beépítettség, kutak közelsége stb.) szabják meg. Bozóky Lászlóval, az Atomenergia Bizottság tagjával, olyan injektáló készüléket, ún. nyomjelző injektort szerkesztettünk, amelynek segítségével a sugárzó v. más indikátoranyag az indikáló furatba, a talajvízbe gáznyomással, megfelelő munkavédelmi feltételek mellett adagolható. Az 2. fénykép. Sugárzó anyag beöntése hosszú nyelű acélkanállal Kémlelő furatok Indikáló [urat _— Béléscső '— Injektólócsö ; Perforált béléscső I ! 1. ábra