Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Reményi Péter: Mongólia vízföldtani viszonyai

331f Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. Reményi P.: Mongólia vízföldtani viszonyai teljesek. Általában lágy, kevés oldott alkatrészt tartalmazó ásványos vizek, elsősorban nátrium sók, szulfát és bikarbonát, valamint kevés klorid jellemzi. Ilyen van kb. 30 db. Hőfokuk +17—88 C° között változik. Hozamuk általában nem haladja meg a 60 l/p mennyiséget. c) Kloridos vizek Elsősorban a mező- kainozoós üledékekből álló medencék környékén találhatók, főleg az ország Ny-i részén, valamint tektonikai vonalakhoz kapcsolva D-en és DK-en, sőt az előző két csoport elterjedési területén is. Kémiai összetételük változó, az alapjelleg azonban kloridos-, szulfátos-, alkáliföldes-, konyhasós. Előfordulnak vasszulfátos-, nátriumos-, alkáliföldes és nátriumkloridos-, kalciumkloridos-, metángázos válfajok is. Általában hasonlítanak a karlsbadi forrásokhoz. Hőfokuk alapján termálvíznek minősülnek. Részletes adatok hiányzanak. A források első csoportja a fiatal tektonizmushoz és vulkanizmushoz kötött. Ezek szénsavdús agresszív vizek. A másik két csoportban nitrogén, metán és sok fém van jelen. * A vízellátás során felmerülő feladatok megismerése céljából egy adat ismeretes, amely régi ugyan (1931-ből származik), de fogalmat ebből is alkothatunk. A Góbi-Altáj kerület 23 járásának (közel Magyarországgal egyenlő terület) összes vízszükséglete kereken 25 000 m

3/nap. Módomban volt egy szovjet hidrogeológiai expedíció 1937—38. években végzett munkájának zárójelentését áttanulmányozni. A munkák UlanBatortól D-re Szain-Sandig, K-felé pedig SzuheBatorig folytak, s kb. 30 igen változó mélységű próbafúrás, valamint az ásott kutak vizsgálata alapján a földalatti vizek elhelyezkedését földtani szempontból az alábbi csoportokba osztották. a) Magmás-metamorf kőzetek hasadékaiban tárolt víz 10 fúrás alapján a nyugalmi vízszintek 0—20 m között helyezkedtek el a felszín alatt. A fúrások hozama —- egy gyakorlatilag meddő fúrástól eltekintve — 30—600 l/p között mozgott. Az oldott ásványtartalom átlagosan 1000 mg/l alatt maradt. A szabad szénsav maximális értéke 70 mg/l, a vastartalom pedig 12 mg/l volt. A vizek keménysége általában 20 n. k. f. alatt maradt, és a 30 n. k. f.-et soha sem haladta meg. (Bain-Tumen, Ugomor, Hora-Aírak, Ulan-Bator, Dzamin-Ude, Cseiren stb.) b) Tömött törmelékes kőzetek hasadékaiban tárolt víz Ebbe a csoportba homokköveket, különböző agyagpalákat és márgákat soroltak. 6—8 fúrás eredményei szerint a feltárt vizek nyugalmi szintje itt sem maradt a felszíntől számított 20 mnél mélyebben. A fúrások hozama 30—180 l/p között változott. A vegyi összetétel igen változatos, eltérő volt. Az összes száraz maradék értéke 1500—2500 mg/l között mozgott, a keménység pedig 40—60 n. k. f. volt. Az egyik fúrásban 500 mg/l szabad szénsavat is észleltek. (Obo-Hid, Burun-Hur, Szain-Sand stb.) c) Törmelékes üledékekben levő nyomás alatti rétegvíz Ebből a csoportból (homok, kavics és lejtőtörmelék) 6 fúrás kapott vizet. Itt már nem ritkák a 30 m-nél mélyebb nyugalmi vízszintek sem. A hozamok 100—900 l/p között mozogtak. A vegyvizsgálata eredmények ebben a csoportban voltak a legkülönbözőbbek. 10 000 mg/l száraz maradék is előfordult, a keménység pedig 4—50 n. k. f. között változott. Ennek a csoportnak a vizeiben volt ugyanakkor a legkisebb a szénsav és vastartalom. (Tamcik, Szain-Sand, Bain-Tumen, Bansintu stb.) d) Terrasz és törmelékkúp vizek Ide kimondottan kavicsos, homokos folyóterraszok vizét sorolták, valamint alárendelten a lejtőtörmelékből kitermelt vizeket. A nyugalmi vízszint 10 m-en belül maradt a felszínhez viszonyítva. A vízhozamok igen eltérő eredményeket adtak. Általánosságban megemlíthetem, hogy a vizek vegyi összetétele ebben a csoportban volt a legkedvezőbb. (Ulan-Bator, Bain-Tumen stb.) e) Talajvíz Az átlagosan 10 m mélységen belüli ásott kutakkal feltárt vizeket sorolták ebbe a csoportba. Az előzőekben elmondott csoportosítás helyes értékeléséhez szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az említett 30 db próbafúrás kb. Magyarország nagyságának megfelelő terület általános megismerését szolgálta. * Befejezésül röviden ismertetem a mongol fúróipar munkamódszereit. Ez ideig kötél-rendszerű ütveműködő fúróberendezésekkel dolgoztak. Az alkalmazott vastagfalú karmantyús béléscsöveknek szűken fúrnak elő, s a csöveket betontuskóval verik le. Teleszkopikus kútképzést és saruzárást csak ritkán alkalmaznak, a béléscsöveket a szűrő elhelyezése után visszahúzzák és a csövek helyét agyagdöngöléssel^ vagy cementtel töltik ki. A szűrőcsövet leggyakrabban 10/80-as szövettel borítják, de gyakran egyáltalán nem burkolják szitaszövettel a perforált csövet. Kavicsszórást a szűrő körül szintén ritkán alkalmaznak. Szűrőzés után mindössze egy-két nap időtartamú mélyhenger szivattyúzást végeznek, a tisztító kompresszorozás szinte alig alkalmazott eljárás. A fúróvállalat által eddig készített kb. 50 fúrt kút eredményeit vizsgálva azt látjuk, hogy a kutak többségben igen kedvezőtlen mély nyugalmi vízszinttel rendelkeznek, hozamuk nem számottevő s az üzemi vízszintek szintén igen kedvezőtlenek. Véleményem szerint ezen tények igen nagy mér-