Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

Juhász J.: A beszivárgás vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. 263 A harmadikat, a lyziméteres módszert elsősorban talajvízháztartási vizsgálatatokban szokták használni olyan esetben, amikor a talajvízháztartás egyéb tényezőit is mérik. A módszer lehetővé teszi, hogy a beszivárgást természetes ^ meteorológiai viszonyok között, oldalirányú elszivárgás figyelembevétele nélkül lehessen vizsgálni. Az eljárás hibája, az elszivárgási viszonyok ^ meghamisítása mellett, a kis felületű talajszel- ^ vény körüli falak okozta eredmény változás. ^ II. A kísérletek eredménye A kísérletek egyöntetűen arra az eredményre vezettek, hogy a beszivárgás első akkumulációs fázisa után, amelyben minden leeső csapadékot elnyel a terület, az eső első perceiben a beszivárgás a vízmentes kapilláris és nem-kapilláris talajpórusokba igen nagy intenzitású (/). K. G. Reinchardt és R. E. Taylor [4] a Mississippi mentén Vicksburgnál végzett kísérleteikben megállapították, hogy a beszivárgás néhány percig egyenletes — vagyis a talaj minden leeső csapadékot elnyel — majd megindul az elfolyás és akkor a szokásos csökkenő beszivárgási görbe alakul ki. A beszivárgási görbe egyébként száraz és nedves talajban ugyanaz, csak eltolódik (1. ábra). A beszivárgási intenzitás a következőkben gyorsan és nagymértékben csökken a talajpórusok megtöltése és a talajpórusokba bezárt levegő ellenállása következtében. A nagymértékű, erős csökkenés utáni hajlat Mattyasovszkymxk a Magyar Tudományos Akadémia 1953. évi kongresszusán bemutatott anyagában és Waldo E. Smith [5] kísérleteiben egyaránt 30—70 perc alatt következett be. A vízgyűjtőről lefolyó vízmennyiségek alapján végzett Shermann-féle vizsgálatok 1—2 óra után adják a görbe hajlatát, mutatva, hogy a részterületekről különböző lefolyási idő alatt érkezik a lefolyó csapadék az alsó mérési szelvénybe. Paul Leathyam és H. S. Riesbol homokos iszapos talajon végzett számos beszivárgási kísérlettel [61 a hajlatot 10 perc körül találta. A csökkenő intenzitású beszivárgás aszimptotikusan megközelít egy állandó értéket (/,,). Az intenzitás görbét a 2. ábrán tüntettük fel. Róbert E. Horton megállapította, hogy az állandó érték akkor sem változik, ha az eső időtartamát még tovább növeljük. Hazai vízgyűjtőterületeinken a talajvízháztartási vizsgálatokban használhatónak látszik az elkülönített vízgyűjtőn természetes állapotú beszivárgás vizsgálatának módszere. Ennek érdekes példáját mutatja be Le Roy K. Shermann [7], aki 21 árhullám részletes vizsgálatából állapította meg a vízgyűjtők beszivárgási viszonyait. Mindenekelőtt számos saját és idegen kísérlet jelleggörbéjének összesítésével megállapította az eső időtartama alatti beszivárgás középértékének (/fc-nak) a beszivárgás kezdő időpontjától való tk időtartamát. Az eredményeket a 3. ábrán tüntettük fel, az eső idejének T-nek a %-ában. A görbe pontjait saját kísérletein kívül Róbert E. Horton Edwardswillei — Illion állam-beli — valamint [perc] 1. ábra. A beszivárgási sebesség az idő függvényében Abb. 1. Die Einsickerungsgeschivindigkeit in Abhüngigkeit von der Zeit Fig. 1. Infiltration velocity plotted against time f 2. ábra. A beszivárgási görbe alakja az évszak függvényében Abb. 2. Form der Einsickerungskurve in Abhángigkeit von der Jahreszeit Fig. 2. The infiltration curve at various seasons 5 10 15 70 75 Közepes beszivárgási- intenzitás f

k [mm/óra] ábra. A közepes beszivárgási intenzitás (fk) bekövetkezésének ideje Shermann szerint Abb. 3. Anlaufzeit der mittleren Einsickerungskapazitat (fa) nach Shermann *Fig. 3. Time of occurrence of médium infiltration rate (fk) according to Shermann