Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

,25Jf Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. öllős G.: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence vizsgálata A jelzőanyag a medence oldalsó hengerfalához érve függőlegesen felfelé áramlik és csak kis része halad lefelé a medence kúpos oldalfalához közel eső térben. A vízbevezető csőből kiinduló felfelé irányuló áramlás a terelőlemezek közötti víztérre ilyen megoldás esetében számottevő szívóhatást még nem képes gyakorolni. Csupán közvetlenül a bevezető cső közvetlen-közeiében lévő térben lehetett gyenge szívást megfigyelni. Az áramlástani viszonyok nem változtak akkor sem, ha a belső henger — felül összeszűkülve — konfuzorba megy át. 6. ábra. A belső henger alsó része kúpos átmenet után 2 cm 0-jű, 3 cm hosszú csőben végződik. Ebbe a csőbe nyúlik bele a vízbevezető cső felül összeszűkült, 1 cm 0-jű felső csővége. A felső terelőlemez elmarad. A belső henger és az alatta lévő kúpos rész csatlakozásánál 4 cm széles, kissé lefelé hajló körgallért alkalmaztunk. A felső terelőlemez elmaradása kedvezőnek ítélhető meg. A külső terelőhengertől kiinduló ós a medence oldalsó falához tartó vízszintes jellegű áramlás megszűnt. A gallér terelő hatásaként a főáramlás ebben az esetben az alsó terelőlemez mellett elhaladva a kúpos medence oldalfala mellett lefelé irányul. A medence függőleges hengeres oldalfalánál a felfelé irányuló vízmozgás csak kisebb mértékű. Az ábrán bemutatott vízbevezetési mód mellett a gallér és az alsó terelőlemez közötti vonalkázott térben a fellépő ejektorhatás következtében már számottevőbb a szívás. A gallér szerepe azonban nem mondható kedvezőnek. Az általa befolyásolt áramlásnak az alsó terelőlemez feletti térben viszonylag nagy a sebessége. Ily módon ez az áramlási övezet mintegy élesen elválasztja az alsó terelőlemez feletti belső vízteret a medence többi részétől. Az 1. csoportbeli kísérletek eredményei összefoglalva a következők: a) A felső vízszintes terelőlemez hatása kedvezőtlen, mert elősegíti a bevezetett víznek a medencéből való gyors távozását. b) A bevezető csőhöz csatlakozó csőcsonkot és a belső hengeres elem alsó részét a kívánt keverés elérése érdekében oly módon célszerű összeszűkíteni, hogy ejektorhatás álljon elő. c) A külső terelőhengeren belüli térben a viszonylag gyors vízmozgás, az irányváltozások, holtterek miatt viszonylag nagyfokú turbulencia lép fel. Ez a szemcséknek a megkívánt keveredése szempontjából kedvező. d) A gallér alkalmazása nem bizonyul célszerűnek. e) Minthogy az egész belső berendezés viszonylag a medence felső részében van, könnyen keletkezhet rövidrezárás a külső terelőhenger alsó pereménél lévő tér és a túlfolyó bukó között. f) A szívóhatás mértéke az áramlástani megfigyelések alapján még nem elegendő. * A 2. csoportba tartozó kísérleti változatok közül a 7. ábrán bemutatott kismintával foglalkozunk részletesen. Amint az ábra mutatja, a medencében lévő belső elemek, a medence fenekéhez közelebb kerültek. A külső terelőhengert felül zárt csonkakúp helyettesíti. A belső hengert diffuzor váltja fel. A vízbevezető cső üvegfal síkjában lévő metszetének tengelymagassága a medence fenekétől mindössze csak 20 cm. A vízbevezető csőhöz csatlakozó felül összeszűkült csőcsonk belenyúlik a diffuzor aljához Csatlakozó 2 cm 0-jű függőleges henger belsejébe. A vízbevezető csövön át a diffuzorba vezetett víz, azon keresztülhaladva, egészen a csonkakúp