Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

öllös G.: A keverőteres dortmuindi ülepítőmedence vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. 257 3. kép. — &omo 3. — Fig. 3. felső lezáró lapjáig feljut. Innen — irányváltozás után — a folyadék kezdetben a kúppalást alkotójának irányával közel párhuzamosan áramlik, később azonban az áramlás egy része az ejektor szívóhatása alá kerül és főleg a középső térben áramlik lefelé. A hipermangán jelzőanyag azt mutatja, hogy az áramlás a csonkakúp alsó peremének szintjén áthaladva az alsó iszaptér felé irányul és csak ennek teljes betöltése után jut fel a kúppaláston kívüli térbe (3. kép). A csonkakúpon kívüli térben a felszálló víz mozgása főleg a medence kúpos és hengeres oldalfalának környezetében intenzív. A medence függőleges tengelyvonalának környezetében inkább csak holttér, illetőleg csak egészen kismértékű felszálló vízmozgás figyelhető meg. Ha a vízbevezető csőhöz viszonylag közelebb eső térbe pipettával hipermangánt adagolunk — amint azt a 4. kép mutatja —, az határozottan észlelhető sebességgel, az adagolás helyétől függő útvonal megtétele után az ejektorhatás révén a diffuzorba kerül. Az ejektortól viszonylag távolabbi pontban történő adagolásnál már nem volt megfigyelhető az ejektor szívóhatása. Áramlástani szempontból ítélve, körülbelül a csonkakúp alsó pereméhez tartozó körgyűrű félsugárnyi távolságáig mutatkozik szívóhatás. A vizsgálataink rámutattak továbbá még arra is, hogy a kívánt ejektorhatás csak akkor érhető el, ha a vízbevezető cső összeszűkült csőcsonkja belenyúlik a diffuzor aljához csatlakozó henger belsejébe. Ha a csőcsonk a henger alsó perem magasságáig ér csak fel, akkor —- amint azt a további vizsgálataink bebizonyították — lényegesen kisebb az ejektor szívóhatása. íla a diffuzorhoz csatlakozó hengerpaláston függőleges nyílások vannak, azok nem gyakorolnak észrevehető hatást az áramlási viszonyokra. A 2. csoportbeli kísérletek eredményei összefoglalva a következők: a) Az ejektorhatás a várakozásnak megfelelő. b) Áramlástani szempontból kedvezőbbnek látszik a csonkakúp alsó pereme és a kúpos medence oldalfala közötti, viszonylag kis keresztmetszet némi növelése. Ezzel elérhető lenne a felszálló vízrészecskék kezdeti sebességének a csökkentése, 4. kép. — 0omo 4. — Fig. 4. ami a valóságban történő ülepítésnél különösen jótékonyan éreztetné hatását. c) Hátránya ennek az alsó terelőlemez nélküli kisminta alaknak az, hogy az iszaptérben viszonylag nagyfokú vízmozgás áll elő, ami az ülepedés folyamata szempontjából nem kívánatos. * A 3. csoportbeli vizsgálatok közül a 8. ábrán lévő áramlási viszonyokat mutatjuk be. Az ejektor a 2 cm 0-jű vízszintes csápokon keresztül a külső hengerpaláston kívüli tér egy részére fejt ki szívást. A csáp vége a kúpos medenceoldalfallal párhuzamosan lesarkított. Az alsó terelőlemez kúpos. A palást alkotójának a vízszintes iránnyal bezárt szöge 22,5°. A belső hengeren keresztül a vízfelszínig felszálló víz irányváltozás után a hengerek közötti térben lefelé mozogva eljut a terelőlemez közelébe, majd részben a medence oldalfalának terelőhatása folytán felfelé, illetőleg lefelé mozog. A csáp vég környezetében az ábrán látható kitérj edésű és alakú vonalkázott térből történik a szívás. Megvizsgáltuk továbbá azt is, miként változik a csáp végénél a szívás, ha a csápok a medencében magasabban vannak elhelyezve. Eredményként azt kaptuk, hogy a szívás némileg kisebb mértékű. A csápok feletti térben a felszálló víz mozgásának legnagyobb a sebessége a medence hengeres