Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

239 Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. A tanulmány a keverőteres dortmundi ülepítőmedencére vonatkozó laboratóriumi kismintakísérletek eredményeivel foglalkozik. Az ismertetés gyakorlati jelentősége az, hogy az áramlástani és koagulációs megfigyelések a tényleges ülepítőmedencék tervezéséhez hasznos szempontokat szolgáltatnak. A keverőteres dortmundi ülepít ÖILÖ Bevezetés A Mélyépítési Tervező Vállalat az 1954. évben megbízta az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani Tanszékét a dortmundi ülepítőmedence áramlástani kérdéseinek kismintán történő vizsgálatával, majd az 1956-ban kapott újabb megbízás alapján került sor a keverőteres dortmundi medence áramlástani szempontból történő vizsgálatára. Tanulmányunkban az utóbbi vizsgálatok eredményeivel kívánunk részletesen foglalkozni. A dortmundi medence általánosan ismert, belső kialakításának elvét, kismintaméreteit az 1. ábra mutatja. A medencébe a vízbevezető csövön (1) át érkező vizet a függőleges tengelyű hengeres ejtőcső (2) lefelé tereli. A medence vízszínének rögzítését a felül elhelyezett túlfolyó bukóéi (3) végzi. Az ezen túlfolyó víz az elvezető csőhöz jut (4), amelyen át eltávozik. Az ily módon kialakított medencében előálló áramlási viszonyokat az I. sz. Vízépítéstani Tanszék hidraulikai laboratóriumában Vágás István tanársegéd vizsgálta [1], A megbízásnak megfelelő szempontok szerint végzett — viszonylag szűk terjedelmű — munka eredményezte azt a megállapítást, hogy az ejtőcső alá a viszonylag nagy sebességgel lefelé áramló víz mozgási energiájának megtörése és a medence alsó terében az ülepítés szempontjából megkívánt kedvező hidraulikai viszonyok elérése céljából ütközőlapot (5) kell elhelyezni. Minthogy ezek a vizsgálatok még nem adtak az áramlási viszonyokra vonatkozóan megnyugtató megoldást, újabb megbízás alapján fogott hozzá a Tanszék az ún. keverőteres dortmundi medence áramlástani kérdéseinek kismintán történő tanulmányozásához. Az ülepítőmedencék tervezésénél és gazdaságos üzemeltetésénél alapvető fontosságú, hogy az ülepítés hatásfoka minél nagyobb mértékű legyen. Ennek a célnak az elérése érdekében biztosítani kell azt, hogy a medence belső kialakítása áramlástani szempontból megfelelő legyen. Ezen túlmenően gyakori eset az, amikor az ülepítőmedence méreteinek csökkentése, vagy pedig az ülepitési hatásfok növelése érdekében az ülepítendő szennyvizet az ülepítőmedencébe való bevezetés előtt külön keverőmedencében pelyhesítési folyamatnak vetik alá (flokkuláció). A megfelelő módon történő keverés után az ülepítendő részecskék egymáshoz tapadásának eredményeként azok ülepedése gyorsabban, nagyobb valószínűség szerint következik be. A pelyhesedés eléréséhez azonban a keverő* A tanulmány az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani Tanszékén készült. Tanszékvezető : Németh Endre egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora. medence áramlástani vizsgálata* GÉZA medence mérete rendszerint elég nagyra adódik és ezért alkalmazásánál a műszaki szempontok mellett a gazdaságossági szempontok is előtérbe kerülnek. Az ülepitési hatásfok növelésének másik ismert módja az, amikor az ülepítőmedencébe bevezetett szennyvízhez a medence alján már leülepedett iszap egy részét visszaadagolják. Ily módon a szemcsék egy része az ütődés révén ebben az esetben is összetapad. A dortmundi medence fejlesztése terén jelentős lépést jelent az amerikai Infilco Incorporated mérnökeinek a keverőteres dortmundi medence kialakításának módjára tett javaslata [2], Szabadalmuk 1949-ben lépett érvénybe. Ennek lényege az, hogy a keverő- és dortmundi medence egyesítve van. A medencébe bevezetett szennyvízhez azonban nem, a medence alján már leülepedett iszapot, hanem a medencében még lebegő állapotban lévő szennyvíziszapot adagolják hozzá. A keverőteres dortmundi medence működésének elvét és a kísérletek kiindulásául szolgáló kisminta kialakítási módját részletekbemenően a 2. ábra mutatja. A csúcsára állított csonkakúp (1)' és az ehhez csatlakozó függőleges tengelyű henger (2) együttesen határolják el a medence belső terét. Az áramlási viszonyok láthatóvá tétele érdekében a teljes medencének csak a felét építettük meg. A kísérleti teret a felező meridiánsíkban üveglap zárja le. A medencében a vízszint magasságát félköralakú túlfolyó bukóéi (3) állandósítja. A vizet a medencébe a túlnyomás alapján működő 4-es jelű csővezeték vezeti be. A túlnyomás hatására a víz az 5-ös jelű csőcsonkon keresztül a belső hengerben (6) függőlegesen felfelé áramlik. A szabadalmi leírás szerint a belső hengerben a felfelé