Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

,25Jf Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. öllős G.: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence vizsgálata tfOO tizo 2. ábra. 0uz. 2. — Fig. 2. való vízáramlást propeller forgatásával állítják elő. Minthogy vizsgálatainknál a teljes medencének csak a fele épült meg, így a propeller alkalmazására technikai okoknál fogva nem kerülhetett sor. A belső henger felső pereme a vízszint alatt van. Ezt a hengert körülveszi a külső terelőhenger (7), amelynek felső pereme viszont a vízfelszín fölé nyúlik. Ily módon a víz a 6-os és 7-es hengerpalást között lefelé mozog. A medence esetenként szükséges ürítése a 10. jelű ürítőcsövön keresztül lehetséges. A keverés folyamatát az Infilco Incorporated mérnökeinek eredeti elgondolása szerint a propeller forgása révén keletkező szívóhatással lehet megvalósítani. A kívánt szívóhatást az ábrán vázolt esetben a vízbevezető cső 4-es jelű csőcsonkjából viszonylag nagy sebességgel felfelé áramló vízmozgás idézi elő. Elvileg ez a szívás a 8. és a 9. jelű vízszintes terelőlemez közötti tér egy részére terjed ki, tehát a medencébe való vízbevezetés helyéhez közelebb eső térben lévő lebegő iszapszemcsék a szívás révén keverednek az újonnan érkező szemcsékkel. Az alsó (9. jelű) terelőlemez rendeltetése az, hogy meggátolja a szívóhatásnak az iszapgyűjtőtérbe (11) való lejutását. tioo A végzett kísérletek A kísérletek a medence belső kialakítási jellegének megfelelően három csoportba oszthatók. Az egyes csoportokon belül több kísérleti változatot vizsgáltunk. Ezek közül tanulmányunkban csak a lényegesebb eredményt adó változatokkal foglalkozunk. 1. csoport. A 2. ábrának megfelelő elv szerint történik a víznek a medencébe való bevezetése és a szívóhatás előállítása. Az egyes változatok egymástól a belső henger kialakítása és a felső terelőlemez elhagyása tekintetében térnek el egymástól. 2. csoport. A víznek a medencébe való bevezetése a 3. ábrának megfelelően alacsonyabb szinten történik. A vízbevezető cső (1) felső összeszűkült csőcsonkjából (2) kiáramló víz a diffuzoron keresztül (3) jut fel a felül zárt csonkakúp (4) lezáró lapjának környezetébe, ahonnan ezután irányváltozás után lefelé áramlik tovább. A 2. jelű csőcsonk a diffuzor alsó hengeres részébe nyúlik bele. A kíttoo 3. ábra. — 0ua. 3. — Fig. 3. 4. ábra. — &ue. 4. — Fig. 4. vánt szívást tehát ebben az esetben is a csőcsonkból viszonylag nagy sebességgel felfelé kiáramló víz idézi elő. 3. csoport. A 4. ábrán a medencében belül ismét felismerhető az 1. csoportbeli két koncentrikus elhelyezkedésű belső henger. A szívás azonban nem a vízbevezető cső függőleges csonkjának környezetéből történik. A vízszintes csápok (1) teszik lehetővé, hogy a szívás a vízbevezető csőtől távolabbi — a külső terelőhengeren kívül eső — térből történjék. A csápoknak a fél medencében való elrendezése olyan, hogy 1—1 félcsáp van a meridiánsíkban lévő üvegfal mellett és 1 teljes csáp pedig erre a síkra merőleges elhelyezésű (1. kép). Az alsó terelőlemez kúpos (2). A kísérletek végrehajtása A kismintában előállított vízmozgásnál a szóbajöhető hatóerők közül a nehézségi erő az uralkodó erő. Ennek megfelelően a kisminta hidraulikai jellemzőinek a vizsgált medence valóságos méreteire való átszámítását a Froude-féle kismintatörvény teszi lehetővé [1], [3], A laboratóriumban