Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - A prágai Műszaki Egyetem 250 éves jubileuma

239 Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. A prágai Műszaki Egyetem 250 éves jubileuma (A vízimérnökképzés Csehszlovákiában) A prágai mérnökképzés gyökerei igen régi időkre nyúlnak vissza, hisz itt a műszaki nevelés már a XIV. század közepén megindult. Az akkori idők diák technikusai azonban inkább az iparitanulókhoz hasonlíthatók, mivel képzésük közvetlenül a munkahelyeken történt. Ilyen célra alkalmasak voltak pl. a nagy gótstílusú templomok építkezései. A vízépítéssel kapcsolatos ismereteket a vízi molnárok mesterségével kapcsolták össze, a molnárok értettek a szintezéshez, sőt még a térképezéshez is. A középkor végén Csehországban nagy fejlődésnek indult halastó építkezések pedig megkívánták és megteremtették az e tárgykörbe tartozó ismeretekre is amegfelelő szakképzés lehetőségét. A szorosabban értelmezett mérnöki tudomány elsősorban a hadászati szükségletek kielégítése érdekében indult fejlődésnek, a hadi gépek gyártása, a várak és erődítmények építésével kapcsolatban. Egy hadmérnöki képesítéssel rendelkező cseh nemes, Willenberg Krisztián József 1705-ben cseh nyelvű kérelemmel fordult I. Lipót osztrák császárhoz, a Prágában létesítendő nyilvános mérnökképző iskola ügyében. I. József császár 1707. január 18-án kiadott cseh nyelvű leiratával elrendelte a mérnökképző iskola felállítását. A tényleges oktatás 1718. január 7-én kezdődött, a hallgatók száma 9 volt. Az iskola első előadója maga Willenberg volt, aki a geometrián, matematikán és a hadmérnöki gyakorlati tárgyakon kívül a vízépítéshez tartozó témákkal is foglalkozott. Utódja Schor Ferdinánd János volt, aki kezdetben mint festő és építész működött. Előadásaiba azonban már belevette a hidrosztatika és a hidraulika tárgykörét is és úgy biztosította a gyakorlati oktatást, hogy hallgatóival a hét 2 napján a külső építkezéseknél foglalkozott. Nevelő munkáján kívül térképezést, szintezést végzett és lecsapolásokat, malmokat, szivattyúkat, vízvezetékeket, folyamszabályozási munkákat tervezett. A keze aló! kikerült vízimérnökök hírneve egyre nőtt ós ezek lassan kivették a régi vízi molnárok kezéből a vízi munkálatok irányítását. Willenberg nevéhez fűződik a csehországi első két hajózózsilip létesítése is. Schor elhunyta után Herget Leonard vette át az oktatást, aki miután 1787-ben a Károly-egyetemen a gyakorlati matematika professzora lett, ehhez csatolta a mérnökképző iskolát is. Számos nagyobb építkezést tervezett és készíttetett el, nevéhez fűződik az első rendszeres prágai szennyvízcsatornázás, részben a megindult Moldva-csatornázás és néhány nagyobb híd építése is. A későbbi fejlődéssel az iskola szakterülete egyre bővült ós a mérnökképző iskolát 1806-ban műegyetemmé alakították, elsősorban Qerstner József fáradozásainak eredményeképpen (Királyi Cseh Rendi Műszaki Főiskola Prága). Az oktatás 1806 novemberében indult, kezdetben az egyéves vegyi fakultást és a hároméves matematikai fakultást ölelte fel, amely mechanikai és építészeti irányzatra tagozódott. 1806-ban 106 hallgatója volt, 1812-ben a hallgatók száma 38l-re nőtt, ezért már 1813-ban bevezették a felvételi vizsgák rendszerét. •Az 1815 szeptember havi császári rendelettel a Műegyetemet teljesen és véglegesen elválasztották az egyetemtől. A Gerstner József által készített tanbeosztás már igen kifejező módon domborította ki a vízépítési mérnökképzés sajátságos követelményeit és az ' általa kitűzött irány a későbbi fejlődés során is célravezetőnek bizonyult. A vízépítés későbbi előadója Fischer, majd Wiesenfeld volt. A forradalmi 1848. évben a diákság követelte, hogy a cseh legyen a Műegyetemen használt nyelv. Az első cseh nyelven oktató professzor Skuhersky volt, aki 1861-ben cseh nyelven kezdte meg az előadást ábrázoló geometriából. 1864-ben a Műegyetemet belsőleg cseh és német nyelvűre osztották Királyi Cseh Politechnikai Intézet elnevezés alatt, amely később A Cseh Királyság Politechnikai Intézete nevet kapta. A Műegyetemnek ebben az időben 4 kara volt : 1. víz- és útépítés, 2. magasépítés (műépítészet), 3. gépészet, 4. vegyészet. A cseh Műegyetemet 1869-ben választották teljesen külön a német Műegyetemtől és az előbbinek az első évben 556 hallgatója volt. A későbbiek során megalakult az általános műszaki tudományok kara, a 2 éves földmérői kar ós 1904-ben a biztosítástechnikai kar. Az első karhoz tartozó 3 éves mezőgazdaságiműszaki szak a műegyetem 200. évfordulójának óvóben (1906) alakult át 4 éves kultúrmérnöki karrá. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a prágai Műegyetem 1920-ban a Prágai Cseh Műszaki Főiskola (Ceskó vysoké uceni technickó v Praze) elnevezést vette fel és a következő tanári karral rendelkező főiskolákká tagozódott : A) Építési, B) Építészeti és magasépítési, C) Gépészeti ós villamossági, D) Vegyészeti, E) Mezőgazdasági és erdészeti, F) Szaktudományi, G) Kereskedelmi. Az Építési Főiskolának két önálló, de egyenrangú kara lett: a szerkesztési ós közlekedési kar, valamint a vízgazdálkodási ós kultúrmérnöki kar. Mindkét kar tanulmányi ideje 9 félév, amelyből az első 4 a két irányzatnál közös, 5 pedig szakosított volt. A vízgazdálkodási szakon előadott fontosabb tantárgyak : hidraulika, geológia, talajtan, időjárásés éghajlattan, építési anyagok, hidrológiai és folyamszabályozás, hegyi patakok megkötése, betonépítés, alapozások, zsilipek és víziutak, tározók és vízerőhasznosítás, talajjavítás, vízellátás, szennyvízcsatornázás, balneológia. A gyakorlati tárgyakból a geodézia, az építészet, az útépítés és földmunkák, továbbá az alagútépítés hallgatását tették kötelezővé. 1939 novemberében a német megszállók minden cseh főiskolát betiltottak és ezek működésüket csak 1945-ben, a felszabadulás után folytathatták. Az 1950. évi októberi kormányrendelet az említett főiskolákat önálló tanáccsal rendelkező fakultásokká osztja, amelyeket a Cseh Műszaki Főiskola központi tanácsa kapcsolja egybe. Jelenleg a következő fakultások működnek : építési, építészeti és magasépítési, gépészeti, villamossági, gyengeáramú villamossági, erdészeti, földmérői és közgazdasági-mérnöki fakultás. Önálló főiskolaként kivált a Műegyetemből az Agrártudományi, a Vegyészeti és a Vasúti Főiskola. Az építési fakultás eddigi két szakát 5 irányzatra osztották : a szerkesztési, a közlekedési, a vízépítési, a hidromeliorációs, és a közegészségügyi mérnöki szakra. A tanulmányi idő kezdetben 9 félév volt, az egyes szakok első négy féléve közös volt, a további félévek pedig a választott szakosítást szolgálták. Ezen a fakultáson az 1955—56. tanévben 33 professzor adott elő, a hallgatók száma 1008 volt. 1956. évtől a tanulmányi időt 10 félévre meghoszszabbították, ezután töltik le a végzettek a gyakorlati időt, majd 3 hónap alatt dolgozzák ki a diplomatervet. Az új tananyag-beosztás elkészítésénél fokozott figyelemmel voltak az elméleti oktatás és a gyakorlat helyes egybekapcsolására, amely törekvés egyébként igen kifejezően végighúzódik a 250 éves Műegyetem eddigi működésén. A jubileumi ünnepségek 1957. május 27-én kezdődtek a prágai várban, a Műegyetem rektora dr.