Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Csehidi Géza: A Duna-medence országainak vízrajzi évkönyvei

201 Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. A Duna-medence országainak vízrajzi évkönyvei CSEHIDT GÉZA Minden vízgazdálkodási tervezésnek alapanyagát azok a hidrológiai adatok biztosítják, amelyek feleletet adnak a vállalkozással érintett terület legfpntosabb vízháztartási kérdéseire. Érthető tehát az a törekvés, hogy az egyes országok a területükön működő hálózat észlelési anyagának legfontosabb és közérdeklődésre igényttartó adatait igyekeznek könnyen hozzáférhetővé tenni és ezeket nyomtatásban a szakkörök rendelkezésére bocsájtják. A Duna-medence országainak vízrajzi szolgálatai a hazánkat átszelő Duna 8 állam területén halad át — most már kiheverve a második világháború okozta nehézségeket és lemaradásokat, szinte kivétel nélkül közreadják a saját területükre vonatkozó vízrajzi évkönyveket. A hajózási érdekek védelmére alakított és a Budapesten székelő Duna-bizottság által megindított értékes összefoglaló Dunai Évkönyvek is nagymértékben megkönnyítik a vízrajzi adatok beszerzését és felhasználását. Természetesen az egyes országok vízrajzi Évkönyvei nem nemzetközileg rögzített szempontok szerint készülnek és összeállításuknál a földrajzi és vízrajzi adottságok mellett szerephez jutnak még a helyi sajátosságok, sőt jelentős mértékben az erre a célra rendelkezésre álló anyagi lehetőségek is. Ennek megfelelően a különböző Évkönyvek beosztása, terjedelme és a feldolgozásnál követett módszer nem egységes és így nem érdektelen röviden ismertetni az egyes országok évkönyveinek beosztását és rámutatni tartalmuk néhány érdekesebb adatára. A felsorolásnál a folyam forrásvidékétől kiindulva ismertetjük a német, az osztrák, a csehszlovák, a magyar, a jugoszláv, a román, a bolgár és a szovjet Vízrajzi Évkönyveket, majd megemlékezünk a Dunabizottság kiadványáról is. * A Duna németországi vízgyűjtőterületének észlelési adatait a Bajor Vízrajzi Hivatal (Landesstelle für (Jewásserkunde, München) adja ki ,,Deutsches Oe•wasserkundlichea Jahrbuch—Donaugebiet" című kötetében. A legújabb kötet az 1950. óv hidrológiai anyagát közli. A kiadvány bevezetésében az 1956. év víz- és időjárási viszonyainak jellemzését tartalmazza, majd 104 vízmércére vonatkozóan közli a napi vízállásokat, a jégviszonyok alakulását, a jellegzetes közép és szélső értékeket és a tartóssági adatokat. Külön fejezetben találjuk a vízhozamok napi középértékeit, illetve a kisebb fontosságú vízmércéknél a havi középértékeket. Ugyancsak külön kimutatások nyújtanak tájékozódást az egyes mérceszelvényekben áthaladó hordalékmennyiségről, megadva a szélső és az összehasonlító értékeket is. A hordalékmozgásról 14 észlelőállomás adata tájékoztat. Vízhőmérsékleti adatokat csupán 3 észlelési helyen találunk, forráshozamokat pedig mindössze 8 forrásról közölnek. A Duna német vízgyűjtőjében fejlett talaj vízszintészlelés folyik és az Évkönyv 107 észlelőkút havi átlagait, közép és összehasonlító szélső értékeit közli. A kötetet az 1:1 000 000 méretarányú átnézeti térkép zárja, amelyen megtalálhatjuk az üzemelő rajzoló vízmércék (számuk 85 !), a lapmércék, talaj vízészlelő-kutak és forrásmérések helyeit. A kiadvány terjedelme 122 oldal. Az Ausztria területére vonatkozó vízrajzi adatokat az Osztrák Vízrajzi Szolgálat (Hydrograpliischer Dienst in Österreieh, Wien) adja ki ,,Hydrographisches Jahrbuch von Österreieh" címmel. Már ennek is megjelent az 1950. évi kötete. Az adatokat öt fejezetre taglalva közli: I. a Rajna ; II. a Salzach és a Duna vízgyűjtője az Inn torkolata felett ; III. a Duna szakasza az Inn betorkolása alatt ; IV. a Rába és a Mura, míg V. a Dráva vízgyűjtőterülete. Az egyes fejezetek beosztása egyenlő, az első részben találjuk a csapadék, hóvastagsági és hőmérsékleti adatokat, majd ezután következnek a vízállás-adatok, a folyók jégviszonyainak megjelölésével. A továbbiak bán közlik a napi átlagos vízhozamok, vízhőmérsékletek értékeit, majd a, talaj víz-észlelési adatok havi és évi közepeit. Az osztrák vízrajzi szolgálat észlelőhálózata igen fejlett, hisz 047 vízmérce és 899 meteorológiai állomás adatait dolgozza fel. Igen értékes a kötetet kiegészítő 2 átnézeti 1:500 000 méretarányban készült rétegvonalas térkép, amely a vízmérce, illetve a esapadékészlelő hálózatot tünteti fel. Itt is feltűnő a rajzoló vízmércék nagy száma (205). A nagyformátumú kiadvány 241 oldalt tartalmaz. A csehszlovák Ilidrometeorológiai Intézet (Hydrometeorologicky ústav, Praha) szerényebb kiadványban közli a Szlovákia területén lévő vízfolyások vízállásait és vízhozamait. A ,,Vodné stavy a odtoky" című kiadvány legfrisebb kötete még csak az 1952. év észlelési anyagát közli. Az évkönyv első részének táblázatai tartalmazzák az egyes mércék törzskönyvi adatait, fontosabb jellemző értékeit, a második rész a reggeli vízállásokat, a harmadik pedig a napi átlagos vízhozamok értékeit. Amint a kiadvány megemlíti, ha a vízhozamgörbék már minden vízmércére vonatkozóan rendelkezésre fognak állani, a napi vízállások közzétételétől eltekintenek és csupán a napi vízhozamokat fogják közölni. Szlovákia területén az 1952. év végén 70 vízmórceállomás működött, ezek közül 20 rajzoló vízmérce volt. A tárgyalt év folyamán összesen 452 vízmérést végeztek. A mindössze 54 oldal terjedelmű kiadványt egy kisméretarányú átnézeti térkép és a fontosabb mércék napi vízhozam adatai zárják le. A magyar Vízrajzi Évkönyv legutóbbi kiadványa Vízrajzi Szolgálatunk működésének hetvenedik jubileumi éve adatait tartalmazó 1955. évi kötet. Az Évkönyvet a VITUKI Vízrajzi Osztálya adja ki. Az 1956. évi kötet a legrövidebb időn belül megjelenik. Évkönyvünk beosztását részletesebben ismertetni szükségtelen, hisz ez állandóan közkézen forog. Kiállítása miatt nem kell szégyenkeznünk, mert a 271 oldalt tartalmazó szép kiadvány méltóan képviseli a nagymúltú és igen eredményes magyar vízrajzi szolgálatot és fejlett vízgazdálkodásunkat. Megemlítendő, hogy az országos hálózatba 254 állandó vízmérce tartozik, a tanulmányi mércék száma 261, a talajvízszínészlelő hálózatunknak 985 észlelő kútja van, ezenkívül 1110 tanulmányi észlelőkút működik, meteorológiai adatokat pedig 711 állomásra vonatkozóan közöl a kötet. Forrásvíz-méréseket 133 helyen végzünk. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság legutóbb megjelent Vízrajzi Évkönyve az 1955. év adatait közli. A kiadvány címe „Hidroloski Godiínjak", kiadója az Állami Hidrometeorológiai Intézet (Savezni Hidrometeoroloski Zavod, Beograd). Jugoszlávia vízmércehálózata 764 vízmércéből áll. A rajzoló vízmércék száma itt is — akár nálunk — igen szerény. Az Évkönyv első része a reggeli vízállásokat közli, majd ezután következnek a fontosabb vízmércék vízhozamai és vízhozamgörbéi. Igen figyelemre méltó a vízhőmérsékletet észlelő hálózat szervezete 144 állomással. A kötet a havi átlagos és szélsőséges értékeket közli. A talajvízszint-észlelő kutak száma déli szomszédunknál 414. A csatolt átnézeti térkép méretaránya 1:1 500 000. Bulgária az egyedüli, amely egyenlőre lemaradt ezen a téren a többi dunai országtól, mivel eddig mindössze az 1942-ben közreadott Évkönyve ,,Godisnik nd dunavszkata izmirvatelna szluzsba" I. kötete jelent meg. Ez a kiadvány műszaki ismertetéseket, a Duna mentén végzett térképezési és vízmérési munkálatok leírását tartalmazza. Megtaláljuk benne a bolgár dunai vízmércék 1937—1940. évet napi vízállás-adatait, valamint az 1924—1938. évek vízállásainak napi átlagait. Ez a kiadvány nem tekinthető azonban szorosan vett vízrajzi évkönyvnek, mivel nagyobb kiterjedésben leírásokat és módszer ismertetéseket közöl, elsősorban a hajózás érdekében. Illetékes helyről