Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Tanay Jenő: Veszprémi karsztvíz-feltárások

178 Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. Tanay J.: Veszprémi karsztvíz-feltárások kilépés volt észlelhető és egy kis hegynyakkal elválasztott szomszédos völgyületben — mintegy 130 m távolságban — fakad a 6—8 1/p-es, rosszul foglalt Laczkó-forrás is. A két pont közt is csaknem összefüggően észlelhetők voltak vízkilépések. Valószínűnek látszott, hogy ez a területrész a veszprémi áttolódás vonalába esik és a Kisvölgyön végighalad egy haránttörés is, amely bizonyára a Sédet is E-ra fordította és adta meg a Kiskúti forráskilépések lehetőségét is. Feltételeztük a körzet egységes víztárolását, amely a törésvonalak kereszteződésénél tör a felszín felé. Munkánkat részletesebb felderítéssel kezdtük, lígyrészt 3 db kutató fúrást mélyítettünk, amit figyelőkúttá képeztünk ki. Másrészt a Kis-völgyben — a völgy tengelyével párhuzamos, ill. felső szakaszán azt keresztező — kutatóárkokat létesítettünk. A Laczkó-forrástól ÉK-re készített 1. sz. próbafúrás 8 m-ig dolomit törmelékben, onnan szálban álló kőzetben haladt. A Kisvölgy talpánál létesített 2. sz. fúrás 2 m-ig törmelékbe, onnan 10 m-ig dolomitba mélyült. Az ettől 43 m-re, D-re a Kis-völgy magasabb pontján készült 3. sz. fúrás 13 m-ig törmelékes dolomitot, majd 15 m-es talpáig szálban álló dolomit harántolt. Feltűnő volt a vízszintek alakulása. Amíg az 1. és 2. sz. fúrásban —3,86, ill. —5,47 m-ben állapodott meg a vízszint, addig az 5, ill. 3 m-rel magasabban indított 3. sz. fúrásban a nyugalmi vízszint csak —0,47 m volt, (A. f. magasságban 231,4—231,8—240,3 m). Amellett, amíg az 1. és 2. számú fúrás vízszintje a több hónapos mérés alatt nem változott, a 3. számúé a csapadékviszonyoktól fiiggc^n ingadozott, —0,26—1,50 m közt. További érdekessége volt a területrésznek, hogy a 2. és 3. sz. próbafúrás közt, a Kis-völgy egész szélességében vízszivárgás volt észlelhető. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a felszín alatt egy szigetelő réteg fekszik, amely az erózióbázis felé szivárgó vizeket feltartja és kis részben felszíni kilépésre készteti, nagy részben útjukból eltéríti. Erre mutattak azok a további kutató fúrások és kis aknák is, amelyeket a malomárok és a Séd közelében mélyítettünk. Ezekből megállapíthattuk, hogy a Kis-völgy—Laczkó-forrás irányából tekintélyes vízáramlás van. Sajnos, a vízkilépéseknél 50 m hosszban, 3 m mélységben készített kutatóárkok a feltételezett kis völgyi szigetelő rétegnek mélységi fekvésére semmi támpontot nem nyújtottak és a felszínre kilépő vízmennyiséget sem tudtuk az árkúlc lemélyítésével növelni. Az ilyen előmunkálatok után változatlan maradt a cél, hogy mind a Kis-völgy oldalainak irányából áramló, mind a feltételezett szigetelőréteggel visszaduzzasztott vizet összefogjuk. Éppen ezért itt is egy, a völgytalp közelében mélyítendő, nagyobb méretű aknát terveztünk úgy, hogy abból megfelelő mélységben vízszintes táró induljon ki. A táró irányát a völgy tengelyével párhuzamosan szabtuk meg, hogy a szigetelőréteget azzal áttörhessük. Miután a Laczkó-forrásnál és a Kis-völgy összefogott felszíni vízkilépéseinél az egyidejűen végrehajtott fizikai és kémiai vizsgálatok is kedvezőek voltak (hőfok : 11,5 C°, ossz. kem.: 20,2 nkf. coli bacillus : negatív), a fenti módon megtervezett karsztvízakna terveit kiadtuk. A kisvölgyi aknát is a már említett kivitelezők építették, éspedig a függőleges aknát 3x3 m-es mérettel képezték ki a —20,50 m-es mélységig és 2x2 m-es mérettel a —20,50—22,50 m közt. A táró szelvénye: 2x2,5 m, trapéz-alakban. Hossza 25,05' m. A kisvölgyi akna kivitelezése jóval nagyobb nehézségekkel járt, mint a Sintér-kútié. A függőleges rész —2,0 m-ig törmelékes dolomitban, majd egy-két keskeny törmelékes csíkot is átvágva, 21,5 m-ig szálban álló fődolomitban készült. A 20,50—22,50 m közti zsomp alján ismét murvás dolomit feküdt. A víz -—5,0 m alatt jelentkezett és az apróbb szivárgások mellett az akna öt nagyobb vízbetörést kapott. Ezekből m> Mertek: 0 25km 3. ábra. A „Csatári" forrás-kutatások helyszínrajza — Puc. 3. ünan pa.ieedoic „yamapCKUX" ucmotHUKoe Abb. 3. Lageplan der Forschungen an der Quellengruppe Csatári