Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Tanay Jenő: Veszprémi karsztvíz-feltárások

Tanáy J.: Veszprémi, karsztvíz-feltárások Hidrológiai Közlöny ld58. 3. sz. 179 DOH 10,00 18,00^ /^/J/^/XTiV/* 226,92 mAf 100 tOO 600 706 y 2.80 *3fl0 TfT-t í • 20,00 Feltöltes ü [L/perc] Világosszürke iszapos dolomit törmelék 7ÍÍ Vil sz dolomit ' • * * " Dolomit törmelék •v- / -v / VH sz dolomit Z^Z -Tfi^ ZEZE Z^Z 15,0 9,2 Aknomélység [m] Víz hozom csak okno Sí <,.03,5 Tóróhoss.? [m] négy a Kis-völgy oldalai felől lépett be, az ötödik azonban ÉNY-DK-i irányból. Ennél a betörésnél a vízzel együtt erős murva beáramlást is tapasztaltunk. Nagyobb nehézségekkel járt az akna falán keletkezett tekintélyes rés vízáteresztő módon való eltömése. Végeredményben az akna talpig való mélyítése után 940 l/p vízhozamot mértünk. A felszíni vízkilépések azonban még akkor is változatlanul megmaradtak, tehát következtetésünk helyes volt, s így 20,5 m mélységben elindítottuk a vízszintes tárót, hogy a szigetelő réteg áttörésével a felduzzasztott karsztvizet is befogjuk. A táró előrehajtása során csupán az 5,0 m-nél észleltünk jelentősebb vízbelépést. A további előrehaladásnál csak kisebb beszivárgások történtek. így értük el — a szálban álló dolomitban haladva — a 19,6 m-es táróhosszat, ahol a dolomit közé kent, két vékony, vörös agyagréteg jelentkezett, majd agyagos dolomit-murva következett, már jelentősebb vízmennyiséggel. Ezt a réteget az ismételt mozgás jeleként a 24,5 m-ben laza, finom porrá széteső, dolomitliszttel kevert, aprószemű dolomitmurva váltotta fel. Itt már 1000 l/p fölé emelkedett a táróba betörő vízmennyiség, amely a nagy murva tömeget is magával ragadta. A víz a homlokból és a íotéből egyaránt ömlött, a murvát a táróba sodorta s azt fokozatosan feltöltötte. Ugyanakkor a főtében egyre nagyobbodó üreg keletkezett. A szivattyúk nem birtak a murvás, lisztes telítettségű vízzel, amelynek iszapja már nemcsak a tárót, hanem az akna alsó részét is ellepte. Végül is le kellett állítani a szívatást. Ekkor a nyugalmi vízszint —5,05 m-ben (A. f. 232 m) állott be. Hosszabb, előkészületekkel eltelt szünet után került sor 1956 nyarán a munkálatok újrafelvételé200 <•00 600 705 800 1200 \1270 Akno+tóri Viihozom, [L/perc] 4. ábra. A „Sintérkúti" karsztakna szelvénye, az akna és a táró vízhozamgörbéje Puc. 4. Pa3pe3 Kapcmoeoü uiaxmbi y Ulunmeptiym, Kpiwaa deöuma uiaxmbi u eajinepeü Abb. 4. Profil des Karstwasserschachtes Sintérkút, Durclijlusskurve von Schacht und Stollen re, s egyben a végleges kiképzésre. Saját szakközegeink részvételével az 1. sz. Mélyépítő Vállalat Siklósi Lajos és Buzsicska Béla építésvezetőmérnökei és a Fővárosi (Mélyépítési Tervező Iroda részéről Bossmann Frigyes tervezőmérnök vezették a munkálatokat. Időközben a dolomitmurva leülepedett, megszilárdult s így a szivattyúzás újból megindítható volt. így lehetővé vált az aknának és a tárónak az iszaptól való megtisztítása oly mértékben, hogy a tárót 18 m-nél, az omlás-veszélyes szakasz kezdeténél betonfallal elzárhatták. Eközben megállapítottuk, hogy az omlás a főtében kb. 9,0 m magasságban és a Kis-völgy mindkét oldala felé kb. 10,0 m szélességben történt. Az agyagos, iszapos víz beáramlása már a minimumra csökkent, de még fennállt és számolni lehetett azzal is, hogy bár tömör kőzetnek látszó főtével van dolgunk, mégis további omlások történhetnek. Ezért, hogy a táró eltömődése ne ismétlődjék meg és a víz kiemelése is megtörténhessék, a 18,0 m-nél emelt betonfalon át 5 db, később kavicsba ágyazott nagyméretű, perforált aszbesztcement csövet helyeztek el a víznek a táróba