Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Szablya Ferenc: Budapest főváros csatornázásának távlati terve

Szablya F.: Budapest csatornázásának távlati terve Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. 173 de a várható fejlődés határai még nem ismeretesek. Különösen a kémiai ipar, a műanyagtermelés területén fokozódott a fejlődés lendülete és előreveti már árnyékát az atom ipar nagy vízigénye, amely a szennyezettség tekintetében még ismeretlen veszélyeket is rejt. Az ipari államokban közhely már a víz utáni versenyfutás, amely szorosan kapcsolódik a szennyvízelvezetés kérdéséhez. Figyelemmel kell lennünk a Duna fokozott felügyeletére is, minthogy ez jelenleg igen szerény keretben csekély eszközök segítségével folyik, s így nem követhető nyomon az a szabálytalanság, amely szinte naponként ismétlődik. A Duna hatalmas vízhozama mindeddig mintegy korlátlan befogadóként mutatkozott a fővárosi szennyvizek számára még akkor is, ha a tisztítás nem is volt kielégítő. A vizsgálatok nem ezt igazolták. Most már rá kell térnünk a viszonyok megjavítására, meg kell keresnünk a terhelés elosztásának a leggazdaságosabb ós legjobb módját, a tisztítás szükséges mértékét. A szivattyútelepek fejlesztése pénzügyi és gyártás-kapacitási kérdés. Korszerű gépekkel, kevesebb energiával, kisebb költségekkel lehet az üzemeltetést tökéletesíteni. Gépgyártásunk ma már világviszonylatban is számottevő, így minden reményünk meglehet a régi gépeink kicserélésére, amit azonban meg kell előznie a pontos adatfelvételezésnek és a hatásfok méréseknek. Mint követendő példát említem meg, hogy az egyik szivatytyúnknak a korszerűsítésével a 39,1%-os hatásfokot 70%-ra sikerült felemelnünk. A főváros csatornahálózata a tervezés idejében érvényes beépítési terv a leendő lakos-sűrűségből számított lakosszám és a rendelkezésre álló mértékadó csapadék-értékek alapján készült. Azóta ezek a tényezők lényegesen megváltoztak. A városrendezők új területfelhasználási terveket készítettek, a peremvárosok csatlakozásával a vízgyűjtőterületek megváltoztak, a mértékadó csapadék adatainak a meghatározásában a tervezők már a 15, 22, 29 évi adatok helyett a 41 évi adatokra támaszkodhatnak. A mai adott helyzetünkben — úgy érzem — az elválasztórendszer alkalmazásától való idegenkedést is el kell vetnünk és nem szabad a maximális törekvés útján haladnunk. A csatornahálózat fejlesztése nemcsak műszaki, hanem gazdasági kérdés is. Évtizedek mulasztásait máról holnapra pótolni nem tudjuk, azonban gazdaságos tervezéssel lényegesen javíthatunk szorongatott helyzetünkön. Felül kell bírálnunk a gyakoriság megválasztásában az eddigi gyakorlatot, kisebb gyakoriság alkalmazására kell áttérnünk, vállalva az elöntésekkel járó károkat. Az építési anyagok felhasználásában, illetve új anyagok kísérletezésében is a haladás útjára kell lépnünk. Több próbaszakaszunk van. Az ezeken szerzett tapasztalatainkat is majd eredményesen kell alkalmaznunk. A csatornaépítési technológiának világviszonylatban mutatkozó haladását nekünk is követnünk kell. At kell térnünk a hosszabb, korszerűbb csövek gépi gyártására, mert ezt kívánja a gazdaságosság, a csatorna hoszszabb élettartama, a zavartalanabb működés. Ennek nyomán az építkezés gépesítése is fejlődhet. A tervezés vegye figyelembe az üzemeltetés feladatait is. A csatorna egészségtelen légterében . munkát vállaló dolgozó ma már alig akad, amikor könnyebb és emberibb munkák között válogathat. Ez viszont a karbantartás csődjéhez vezetne, miként ezt az angol példák is mutatják. A főváros belső magjában a csatornák „kivénültek", hidraulikailag, statikailag, az öntisztítósebesség kialakulásában messze elmaradnak a követelményektől ; eliszaposodnak, a patkányok az ilyen csatornában biztonságos hajlékot találnak és évente — a patkányirtásra fordított nagy költségek ellenére — milliós károkat okoznak. Mindez szinte parancsolóan követeli: felül kell vizsgálnunk a régi tervezeteket és új terveket kell készítenünk, amely az egész fővárost felöleli, tekintettel van az elmondottakra és alapul szolgálhat a csatornahálózat rekonstrukciójához. A külföldi példák is mutatják, hogy a szennyvizek elvezetése és a városok csatornázása ma a tudományos munkálkodás homlokterében áll : Moszkvában szakértőkből álló bizottság alakult a vízfolyásoknak védelmére, a tudományos kutatások megszervezésére. A bizottság keretében laboratóriumi kutatás kezdődött a különféle ipari szennyvizek leggazdaságosabb kutatási módszereinek kísérletezésére. Kidolgozták a szennyvíztisztító berendezések kezelési szabályzatát, összegyűjtötték a szennyvíztisztító munkára vonatkozó bel- és külföldi tapasztalatokat, tanfolyamokat szerveztek megfelelő szakemberek kiképzésére, munkatervet dolgoztak ki a vízfolyások szennyeződéstől való védelmére és koordinálták a tudományos kutató munkát. Csehszlovákiában a természetes vízfolyások vízminőségének megjavítását célzó intézkedések első lépése a tényleges helyzet megállapítása, a valódi viszonyok térképezése volt. A vizek tisztántartásának kérdésével ma több mint 200 szakember foglalkozik. Ausztriában az Osztrák Vízgazdálkodási Egyesület célul tűzte ki az osztrák folyók további elszennyeződésének megakadályozását és ennek érdekében már a harmadik kongresszust tartotta erről a témakörről. Németországban és Angliában a vízvédszövetség érdekes példái alakultak azzal a feladattal, hogy ügyeljenek a vizek tisztítására. Az ilyen szövetségeknek igen nagy hatalmuk van még az iparral szemben is, mert lehetővé válik, hogy szennyvíztisztító műveket építsenek a szennyeződés okozóinak a terhére. Ilyen munkaközösség hasonló célzattal több országban alakult. Stockholmban 15 évi végrehajtásra készült perspektivikus terv. A távlati tervezés végrehajtása A csatornafejlesztés általános irányelveinek megismerése után rátérünk tanulmányunk végcéljára : a távlati terv elkészítésének módozataira, illetve annak mélységére. Erre kívánom javaslatomat megtenni. Az utóbbi években már