Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Szablya Ferenc: Budapest főváros csatornázásának távlati terve

Szablya F.: Budapest csatornázásának távlati terve Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. 171 és ezen belül különösen a csatornázás. így ennek a kölcsönhatásnak a csatornázási tervben is érvényre kell jutnia. A főváros legutóbbi városfejlesztési tervének jóváhagyása után, újabb perspektivikus csatornázási terv is szükséges. Az összhangnak továbbá abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a városrendezésnek gondoskodnia kell a szennyvíztisztító és átemelőtelep telephely szükségletéről, biztosítani kell különösen a gyűjtők és főgyűjtők megépítésének lehetőségét. Csatornaméretezési szempontból hiányzik az összhang az egyes tervek között. Az első világháborúig a méretezésnél az 1 óra alatt 25 mm-t adó csapadékot vették figyelembe, mégpedig úgy, hogy ebből a belső városrészekben 21 lit/sec ha, a külsőkben 11 lit/sec ha vízmennyiség jut a csatornákba. A háború alatt kezdték el az ún. racionális méretezési mód alkalmazását. Ennél a számítási eljárásnál a csapadék-intenzitás már nem állandó, hanem az idővel változó mennyiség. A csapadék intenzitásának az eső időtartamával bekövetkezett változását csak hosszabb időre visszanyúló adatokból lehet helyesen megállapítani. Az utolsó átfogó terv a csapadékmegfigyelő hálózat 22 évi eredményei alapján szerkesztett intenzitásgörbével készült. Ma már 41 év adataiból összeállított, tehát a valószínűséget jobban megközelítő csapadékintenzitás és gyakorisági értékkel rendelkezünk. Az érvényben lévő általános terveknél ennek következtében eléggé furcsa helyzet következett be. Az alaptervet a 22 évi megfigyelés, négyéves gyakorisággörbe alapján számították, az általános tervek egy része ehhez igazodik, másik részében a 41 évi megfigyelés alapján szerkesztett görbét vették alapul, de kettő, illetve egyéves gyakorisággal. Újabban megállapították, hogy az intenzitásértékek sokkal nagyobbak, mint a régiek. Még a felszabadulás előtti időkből származik az a követelmény, amely szerint a hálózatot úgy kell méretezni, hogy az elöntések valószínűsége csak négy évenként egyszer következzék be. Ennek a követelménynek a betartása, az új értékek mellett, csak igen súlyos pénzügyi áldozatok árán volna lehetséges. Meg kell tehát vizsgálnunk ennek a kérdésnek a gazdasági vonatkozásait és döntenünk kell, hogy Nagy-Budapest egyes kerületeiben milyen gyakoriságú értékek legyenek alkalmazandók. ' Megvizsgáltuk az egyik peremvárosi hálózat beruházási költségeit, különböző gyakoriságok figyelembevételével. Alapul a legújabb, 41 éves megfigyelés alapján szerkesztett intenzitásgörbe szolgált: 2 éves gyakoriság esetén .... 71 millió 1 éves gyakoriság esetén .... 59 millió 1 /2 éves gyakoriság esetén .... 48 millió forint a hálózat építési költsége. A probléma jelentőségét a közölt számadatok érzékeltetik. Röviden ki kell még térnünk az ún. hígítás problémájára is, amely a gyűjtők építésének gazdaságosságára van hatással. A megengedhető hígítási arányok megállapításakor a szennyvíz és 600 500 too 300 100 100 £ so so §> 70 | io % 5

0 I « >3 30 20 10 10 20 .30 40 50 60 70 SO30100 200 Csopodékidőtartom, [perc] 11. ábra. A legújabb mértékadó csapadékérték ifiue. 11. Hoeeüuiue paaemHbie eeAimuHbi amMOC(fiepnbix ocadKoe Abb. 11. Neueste massgebende Niederschlagwerte élővíz adottságain kívül az esők tartama játszik szerepet. A gyakoriság kérdése mellett nem kisebb jelentőségű a lefolyási tényezők helyes megválasztása. A méretezésnél ezek megállapítása igen nehéz és a kapott eredmények esetleges bizonytalansága rendszerint ennek az értéknek a helytelen felvételére vezethető vissza. Alapvető fontossága miatt sürgősen szükségesnek tartjuk, hogy a főváros egyes jellegzetes beépítési-, domborzat iés talajviszonyokkal rendelkező városrészeiben mérésekkel határozzák meg a lefolyási tényezők értékeit. Nagy-Budapest kialakításával különösen megnövekedtek a csatornázási igények. Jóllehet ezek indokoltságához — kevés kivételtől eltekintve --alig fér kétség, mégsem valósíthatók meg, mert a rendelkezésre álló lehetőségek messze alatta vannak a szükségleteknek. Ezen a téren csak úgy lehet előbbre jutni, ha a kívánalmak ésszerű csökkentésével olcsóbb megoldásokat keresünk. A legtöbb esetben a gyűjtőhálózat hiánya okozza a legnagyobb nehézségeket. Pl. az egyik peremvárosban a csatornázás előfeltétele egy kb. 30—40 millió Ft-os főgyűjtő megépítése volt. A meglévő — csatornázási szempontból kétségtelenül jó, de az anyagi lehetőségeket nem kellőképpen figyelembe vevő -— terv új szempontok szerinti átdolgozása azt eredményezte, hogy az említett főgyűjtő megépítése nélkül sikerült a reménytelennek látszó helyzetből kijutni. Az általános tervek készítésekor a gyűjtőcsatornák több lépcsőben történő megépítésének lehetőségeit alig vettük JELMAGYARA'ZAT 41 évi megfigyelés) 41 évi megfigyelés) < nn* TS?" * s K W < 3 > S T

; •r-é * S •v V -