Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Szablya Ferenc: Budapest főváros csatornázásának távlati terve

ItíJf Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. Szablya P.: Budapest csatornázásának távlati terve felügyeletét. Az ipari és gyógyászati célokra kiadott izotópok súlyos veszélyeket okozhatnak, ha azok egy része is a földbe, vagy éppen a csatornahálózatunkba jutna, Ez teszi szükségessé az izotópokkal dolgozó üzemek, gyógyintézetek, kutatóintézetek fokozottabb mértékű ellenőrzését. A kérdés világviszonylatban is sürgős intézkedést kíván, amit egyébként a Graz-i osztrák szennyvízügyi kongresszus is kifejezésre juttatott. Igen sok ötlet, javaslat látott már eddig is napvilágot, ami azt mutatja, hogy új utakon lehet keresni a helyes megoldást. Római-fürdő és Békásmegyer dunai partja új képet fog kapni. Csatornahálózatának az óbudai telepre történő kapcsolása nagy költséget jelentene, így más megoldást kíván. Elválasztó rendszerű hálózatot kellene építeni helyi tisztítóberendezéssel. Felmerült a szárazidei szennyvizeknek a levezetése, Angyalföldről a Központi telepre, a Csepel-szigeten olyan központi szivattyútelep létesítése, ahol a főváros összes szennyvizeit tisztítanánk, a Csepeli Vasmű szennyvizeinek levezetése Szigetszentmiklós alá, a budai főgyűjtő és az albertfalvai átemelőtelep elhagyása, a szennyvizeknek több nyomócső útján való bevezetése, a parti beömlések megszüntetése, a szigetszentmiklósi vízmű fejlesztésének felfüggesztése, a klasszikus méretezési elvek felhagyása. Már az ötletek mennyiségéből is érezhető az átfogó terv hiánya. A terv elkészítéséhez szennyvíztechnikusaink, bakteorológusaink, vegyészeink közös munkáját tartjuk szükségesnek. Szivattyútelepeink fejlesztését elsősorban a szennyvíztisztítás végleges módszere fogja megszabni. Addig is azonban a megoldásra váró felújítási munkákat gazdaságosan, helyesen kell végrehajtanunk, összeegyeztetve a szennyvíztisztítás jövőben követendő irányelveivel. A Ferencvárosi telepen a homokfogó nem megfelelő, a szervesanyag kimosása homokmosóra vár. A jelenlegi rácsszerkezet karbantartása rendkívül költséges. A változó vízmennyiség és emelő magasság mellett az ingadozás miatt a gépek üzemeltetése kedvezőtlen hatásfokú, így a szivattyúk korszerűsítése, a lapátok kicserélése már gazdaságossági kérdés lett. Megoldásra vár a vízteljesítmény növelése, az áttérés a 3x550 V feszültségről a 3x380 V feszültségre, az ikertáblás szabadkiömlő főzsilip gépesítése. Angyalföldön a záporszivattyúk még hiányoznak, pedig ezekre nagy szükség lenne. Itt a tisztítóberendezés megépítésére vízjogi engedély kötelez. A tisztítóberendezés vázlati tervei elkészültek, de beruházási hitel hiányában a fejlesztés megakadt. Egyébként a telep területére a Lánggyár is igényt tart, hogy diselesítési programjának eleget tudjon tenni. Végleges helyen kell megépíteni a Kelenföldi szivattyútelepet, amelyet a vízgyűjtőterületének fokozatos beépítése és így a vízhozam emelkedése máris megoldatlan feladatok elé állít. A szivattyútelep végleges telepítési helye még nincs eldöntve, a javasolt területre más igénylő is van. A távlati terv itt is új fordulatot bozhat. A többi telepen is a gazdaságos üzemeltetés a korszerűsítést és az automatizálást sürgeti. Az újonnan létesült önműködő szivattyú- és szennyvíztisztító-telepeket a biztonság érdekében távjelzéssel kell összekötni azokkal a telepekkel, ahol éjjel-nappali szolgálatot tartanak. Szivattyútelepeink automatizálása igen komoly feladat, minthogy telepeink nagy része nem automatizálásra alkalmas módon épült. Meglévő szivattyútelepeink automatizálása így csak nagyobb méretű rekonstrukcióval, új technika bevezetésével valósítható meg. Ezt azonban meg kell tennünk az évi 2,5 millió Ft személyi kiadás csökkentése érdekében. A.kisebb telepek távjelzését is azzal indokolhatjuk, hogy számításaink szerint ezek létesítési költsége nébány év alatt a személyzeti kiadásokból megtérül. Csatornahálózati feladataink is igen tekintélyesek. A csatornázás helyes és gazdaságos kiépítése csak kellően megalapozott, az összes tényezőket számításba vevő, mélyreható bírálaton átment, az egész városra kiterjedő távlati csatornázási terv alapján lehetséges. Nem kevésbé fontos természetesen a reális pénzügyi feltételek biztosítása is. Az utolsó átfogó — akkor az egész városra kiterjedő — távlati csatornázási terv az 1938. évi volt. Ez a kapitalizmus korából származó terv az akkori viszonyokhoz alkalmazkodott. A szocializmus korában nyilvánvalóan újabb, illetve más szempontok kerültek előtérbe és nem utolsó sörben fővárosunk fejlődése is parancsolóan előírja, hogy a megváltozott körülményekhez igazodó új perspektivikus csatornázási tervet kell kidolgoznunk. Ila ez így van, akkor a dolog természetéből következik, hogy az időközben mozaikszerűen, egyes városrészekről készült általános tervek is revízióra szorulnak. A csatornázás rendszerét •— szemben egyéb közművekkel — az esetek nagy részében gazdaságosan csak úgy lehet fejleszteni, ha a vizek elvezetése gravitációs úton történik. Ezért a terepadta lehetőségeket a legmesszebbmenően ki kell használnunk. Ezt általában minden egyéb szempont fölé szokták helyezni. Felhozhatjuk példaként, hogy annakidején — az akkori városrendezők — a Nagykörút at éppen azért vezették a város legmélyebb részén, hogy alatta főgyűjtő legyen építhető. Véleményünk szerint a városrendezési és fejlesztési tervekben a szennyvízlevezetés lehetőségének biztosítása nem a legkedvezőbb, pedig köztudomású az a tény, hogy a csatornázás a legdrágább közmű és éppen pénzügyi hatása miatt a város fejlődésére el nem hanyagolható tényező. Ennek bizonyítására szolgáljon néhány adat az újabb lakótelepek építésével kapcsolatosan. Azt vizsgáltuk, hogy a helyi adottságok és a beépítés módja szerint, miként változik a csatornázás százalékos költsége, ha az egy lakásra eső teljes építési költséget 100-nak veszünk. Emeletes házakból álló településnél, ha a szennyvíz elvezetése a meglévő közcsatornára támaszkodhat és csupán a lakótelep belső csatornáit kell megépítenünk, akkor a csatornázás költsége 1—2%. Abban az esetben, ha közcsatorna nincs, 5% fölé emelkedik a csatornázásra fordítandó összeg. Földszintes házakból álló településnél az első esetben 5%, a második esetben pedig 6—16% a csatornázás költsége. Ezek után nem lehet vitás, hogy a városfejlesztés tervében lényeges faktor a közműfejlesztés,