Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Szablya Ferenc: Budapest főváros csatornázásának távlati terve

Szablya F.: Budapest csatornázásának távlati terve Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. 179 vízisport, a halászat és még sok egyéb. A Dunában az állati és növényi élet különböző formái máris nehezen tudnak megbirkózni a növekvő szennyvíz mennyiséggel. Felmerül annak a kérdése, miképp kezeljük a szennyvizeket, hogy a végtermék elfogadhatóan legyen a Dunába bocsájtható. Az érdekek között nagy különbségek vannak. A víztermelési szempontok fokozottan liszta folyamot kívánnak, ezzel szemben állnak a szennyvíztermelők, a lehető legolcsóbb szennyvízelvezetési törekvéssel. Az ellentétes érdekek koordinálása nem könnyű feladat. Ez csak a perspektivikus terv ismeretében lehet eredményes. Ennek a kérdésnek a keretében meg kell vizsgálnunk azt is, hogy ipari üzemeink szennyvizei nem túlterheltek-e, illetve miképp lehetne az egyes szennyező anyagokat még az üzemen belül a szennyvízből eltávolítani, a vizeket recirkuláltatni. A szennyvizek tisztítására nincsenek nemzetközi irányelvek, minden ország a maga sajátosságaiból indul ki. Ez is mutatja milyen helytelen volt nálunk a biológiai tisztítás szükségességét ott kimondani, ahol még a befogadó terhelhetőségét nem is ismertük. A Duna öntisztulási képességének figyelembevételével ugyanis hatalmas, üzemköltség nélküli biológiai szennyvíztisztítótelepnek tekinthető, amelynek öntisztító képességét ki kell használni. Ez azonban csak addig a határig mehet, míg túlterhelés nem áll elő. Ehhez ismernünk kell azt, hogy a befogadó Duna a szennyvízbevezetések előtti szakaszon szennyvízzel miként van terhelve, a befogadó öntisztulása milyen mértékű, a fizikai, a kémiai és biológiai folyamatok együttes működése alapján. Ettől függ döntő mértékben, hogy meddig kell elmenni a szennyvíztisztítás vonalán, mert a szennyvíztisztítás foka akkor megfelelő, ha a terhelés a befogadó vizét nem változtatja meg a megengedett határon túl. Mindehhez szükséges megállapítani a Duna vizének minőségét még Budapest határa és a szennyvízbeömlések előtt, de tudnunk kell az öntisztulás mértékét, folyamatát, hogy az értékelést el tudjuk végezni. Üzemünk laboratóriuma szennyezés szempontjából 1950-ben kezdte meg a Duna budapesti szakaszának vizsgálatát, mintegy 42 km hosszban és 363 mintavétellel.* A vizsgálatok a következő évben a laboratóriummal együtt megszűntek és csak most folytatódtak, laboratóriumunk újbóli felállításával. A Dunát 1957. augusztus 6-án és szeptember 8-án vizsgáltuk meg Budapest északi határánál a Szilas-patak betorkolása felett és a szigetszentmiklósi kutak magasságában. Mindkét alkalommal a Vízművek kútjainak vonalában a balpart mentén erősen szennyezett vizet találtunk. Az elszennyeződés még a középen vett vízmintákban is kimutatható volt. A jobbpart mentén a Duna vize gyengén volt szennyezett. Az augusztusi mintavételnél Szigetszentmiklós magasságában a teljes Duna szélességében, tenyérnyi foltokban kátrány* Vő. Hidrológiai Közlöny 1954. Dr. Losenyei József, Papp Anna és dr. Török Piroska : „A Duna szennyezettsége Budapesten" c. cikket. csomók úsztak és csaknem az egész vízfelületet olajos hártya borította. Budapest északi és déli határa között 1957. okt. 2-án 162 helyen vettünk vízmintát. A jobbés balpart mentén és középen haladt három hajó. Ezek adott jelre egyszerre, egyvonalban vettek a vízmintát. A mintavételi helyek kijelölésénél elsősorban a szennyvízkitorkolásokat vettük tekintetbe. A balparton a Dunát a Szilas-patak felett tisztavíz jellegűnek találtuk. A Szilas-patak szenynyező anyagainak hatására azonban erősen kiugró elszennyeződés mutatkozik, amely az Arpádhídig észlelhető. A balpart mentén 'tovább a Dráva-utcai kitorkolás okozott szennyeződést. A Hámán Kató utcai szabadkiömlő alatt volt a legszennyezettebb a Duna. A szigetszentmiklósi kutak magasságában még erősen szennyezett vizet mintáztunk. Csak Nagytétény vonalában tapasztaltuk a szennyeződés bizonyos csökkenését. A Duna sodorvonalában a vizsgálatok azt mutatták, hogy a balpart szennyeződései (Szilaspatak, Hámán Kató utca) eltolódva és lényegesen kisebb mértékben észlelhetők. A Csepeli Szivattyútelep nyomócsövénél természetesen erősebb szenynyeződés mutatkozott, amely a Duna-kanyar miatt a sodorból a balpartra tolódik. A jobbparton általában tisztább a parii víz, mint a balparton. Több helyen a betorkolló szennyvízcsatornák hatása itt is észlelhető. A vizsgálatsorozat közepes, 3,90-cs vízállásnál történ^;, amikor a Duna vízhozama 2870 m

3/sec volt. A vizsgálatokat 1957. november 6-án megismételtük 1,60-as dunai vízállás mellett, amelyhez 1150 m

3/sec vízhozam tartozik.* A dunai vizsgálatokból összefoglalva megállapítható, hogy a Szilas-patak szennyező hatását sürgősen fel kell számolni. Ugyanígy a Hámán Kató utcai szabadkiömlő és a Csepeli Vasmű kártékony hatását is meg kell szüntetni. Megállapítható továbbá, hogy a Duna nagy öntisztító képességének is nagyobb távolságra van szüksége a szennyezettség feldolgozására és a betorkolások elhelyezésekor a korábbi tervezők nem támaszkodtak ilyen laboratóriumi értékelésekre. A címlapon közölt térképen feltüntettük az összes dunai betorkolásokat és azok száraz idei szennyvízhozamát, valamint a kémiai vizsgálatok számértékeit, amelyek meghatározása a saját laboratóriumunk munkája. A recipiens Duna vizsgálatait még folytatni kell, hogy az összes adatok birtokában a szennyvizek tisztítására, elhelyezésére gazdaságilag is megalapozott javaslatot lehessen tenni. A jelen kor, a civilizáció legnagyobb veszélyéről is szólni kell és ez a rádióaktív anyagok fertőző hatása a szennyvizek útján, elsősorban a Dunára. A napilapokban orvosok, tudósok figyelmeztetései sorra jelennek meg, mégis ebben a tekintetben nincs még olyan operatív intézkedés, amely előírná a csatornák ilyen irányú állandó * Az új vizsgálati eredményeinket részletesen más alkalommal közöljük.