Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Szablya Ferenc: Budapest főváros csatornázásának távlati terve

ItíJf Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. Szablya P.: Budapest csatornázásának távlati terve amelyeknek értéke jóval kisebb volt, a nyomasztó* külvárosok jellegét mutatták. Eb bői következett a csatornahálózatnak is távlati elgondolás nélküli fejlődése, amely az azonnali szükségleteket ugyan kielégítette, de a gazdaságos, egészséges fejlődést nem biztosította. Ha fővárosunk csatornahálózatának térképére tekintünk, az elmondottak igazolását látjuk és azt is, hogy a nagyvonalú fejlődéstől elmaradtunk, mert a csatornák építésére sohasem jutott megfelelő összeg. Fővárosunk ma már közel 2 milliós város, nem nézheti közömbösen egészségügyi szempontból legfontosabb közművének a fejlődés terén való lemaradását, ha a világvárosok nívójához alkalmazkodni kíván. Mint tudjuk természetes vízkincsünk, vízforrásaink nem kimeríthetetlenek, éppen ezért hatóságainknak is tudomásul kell venniök, hogy az élővizek szennyezésének is vannak határai. Mindez azonban nemcsak műszaki kérdés, hanem pénzügyi is, mert a helyi megoldáshoz pénzügyi fedezetet kell találni. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy kellő pénzügyi fedezetre van szükségünk és nem rendeletekre, amelyek csak a feladatok értelmezését rendezik, a kötelességek felelőseit határozzák meg és' tovább sorolják a tilalmi rendszabályokat. A főváros csatornázásának története napjainkig Amint az általában a folyómenti városok esetében történni szokott, úgy nálunk is, a csatornázás a csapadékvíz-levezető árkok beboltozásával indult meg. A Dunába torkolló csatornákat magas vízállás idején ideiglenes módszerekkel zárták le és a szennyvizeket átemelték. Az átemelő szivattyúk elégtelen teljesítménye következtében gyakran magasra duzzadt a csatornák vize. Ez elviselhetetlen bűzt és járványokat okozott. „Első lépésnek tekinthető e téren" — olvashatjuk a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1887. évi jelentésében — „az a terv, melyet Pest városának csatornázására nézve Bazalgette a londoni 1. ábra. Az első terv a pesti városrész főgyűjtő rendszerével (pue. 7. riepebiü npoeKm c ZAaenoű cöopnoü cucmeMOü eopoda neuim Abb. 1. Erster Plan mit dem Hauptsammlersystem der Pester (linksufrigen) Stadtseite 5 • közmunkák tanácsának vezérmérnöke készített és Morton Pető vállakozó 1869. évben nyújtott be az akkori városi hatóságokhoz." Ez a terv a Dunával párhuzamosan haladó főgyűjtőcsatornák rendszerén alapul olyképpen, hogy a város legmélyebben fekvő és legsűrűbben lakott részén, két főgyűjtő vonult volna keresztül. A szennyvíz a városon alul részint szabadon ömlött volna a Dunába, részint pedig szivattyútelepen elhelyezett gépekkel szivattyúzták volna be a folyóba. Az első terv már eldöntötte a pesti városrész csatornázásának rendszerét és elvi vonalvezetését. 1887-ben tervpályázatot is hirdettek, belés külföldi szakértők küldtek be terveket, azonban mindegyik a Bazalgette-féle elveken épült fel. A bírálat annakidején Lechner Lajos "tervét fogadta el. 1891 nyarán indultak meg a csatornamű nagy építkezései. 1894-ig elkészült és üzembehelyezték a Soroksári úti szivattyútelepet. 1904ben lényegében elkészültek a főgyűjtők. (Nagykörút, Dunapart) és a mellékgyűjtők építését is megkezdték (Kiskörút). Az első világháború és az utána következő gazdasági és pénzügyi válság idején csaknem teljesen szünetelt a hálózat fejlesztése. 1916-ban készül el a főváros csatornázásának újabb II. terve, mely a Róbert Károly-, Hungáriaés Könyves Kálmán körúton túli területek csatornázásán kívül az egész balparti városrész revízióját is tartalmazza és számításba veszi a környező községek szennyvizeit is. Fenntartja az 1869-es Bazalgette-tervben érvényesített elvet, amely szerint a szennyvizek betorkolását a főváros alatt kell létesíteni és így a városon átvonuló folyószakaszt nem szabad elszennyezni. Ennek megfelelően a csatornák vonalvezetését úgy szabja meg, hogy az összes szennyvizek a Soroksári úti szivattyútelepre jutnak, a Rákospatak alsó mederszakaszát pedig megszünteti. Ez nem került kivitelre. A főváros polgármestere 1929-ben nyújtotta be a Fővárosi Közmunkák Tanácsának az újabb, módosított III. tervet. A módosítás egyrészt az volt, hogy a Rákospatak előbbi rendezési tervétől elállottak, másrészt a szenny- és csapadékvizeket mindenütt a terepviszonyoknak megfelelően igyekeztek a Dunába vezetni. A Rákos-patak mellett tervezett Rákosvölgyi és Hungária-, Róbert Károly körúti gyűjtő a Rákos-patak torkolata alatt tervezett szivattyútelepre vezet. A szivattyútelepi kitorkolás ideiglenes. A szennyvizek véglegesen, alkalmas módon tovább vezetve, a központi szivattyútelepen, tehát a város alatt jutnának a Duna medrébe. A terv jóváhagyása után 1931-ben be. is fejezték a Rákosvölgyi főgyűjtő építését. A főváros a halaszthatatlanná vált csatornázási munkáinak lebonyolítására 1938-ban 6 éves programot állított össze, 2—3 éves tervre bontva, 12—12 millió pengős előirányzattal. Ezzel kapcsolatban mind a jobb-, mind a balpartra kiterjedő általános csatornázási tervet (IV. terv) dolgoztak ki, amely a meglevő hálózat revíziójára, az árokrendszerre és a szivattyútelepekre is ki-