Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
2. szám - Szesztay Károly: A havi közepes vízhozam meghatározása a középvízállás alapján
Szesztay K.: A havi közepes vízhozam meghatározása Hidrológiai Közlöny 1958. 2. sz. 131 forrást jelenthetnek. Kaczmarek eljárásának gyakorlati szempontból további hátránya, hogy az eltérések második és harmadik nyomatékának esetenként meghatározását kívánja, ami — mint már említettük — csak akkor lehet célszerű, ha hosszabb időszakról van szó és a gyakorisági táblázat rendelkezésünkre áll. A 2. táblázatban összefoglalt adatanyag alapján a AQ javítás meghatározására többféle •eljárást összehasonlítottunk. 1. Az első eljárás az t/ 5 0 ívmagasságokon alapszik, amelyeket a (7) képletből vagy az 1. táblázat szerint szerkesztett segédlettel egyszerűen meghatározhatunk. A bemutatott 35 hónapnyi adatanyagra meghatározott U s 0 ívmagasságokat a 17. rovatban találjuk. Ezután kiszámítottuk a AQIU 50 viszonyszámokat. Az eredményeket — az 5. ábrával kapcsolatosan tapasztalt elrendeződésnek megfelelően — a vízgyűjtőterület nagysága szerint csoportosítottuk (19. és 20. rovat). A 10 000 km 2-nél kisebb vízgyűjtőkre 25 eset átlagaként a AQ javítás az t/ 5 0 érték 25%-ára adódott. Az ^> 10 000 km 2 vízgyűjtőjű 10 adat alapján a AQ érték az U s 0 ívmagasság 34%-a. A továbbiakban valamennyi hónapra kiszámítottuk a havi közepes vízhozamokat olyan eljárással, hogy a Q (KÖV) vízhozamot az UrQ ívmagasság 25, ill. 34%-ával javítottuk : KÖQy = Q (KÖV) + a ü 5 0 (8) ahol a = 0,25, ha F < 10 000 km 2 és a = 0,34, ha F > 10 000 km 2. A táblázat 25. rovatában megadtuk a (8) képlet szerint számított értékeknek a tényleges KÖQ-tói való eltérését. Az átlagos eltérés 6,3%, a legnagyobb eltérés: 70%. A (16) és (25) rovat adatainak egybevetése azt mutatja, hogy a KÖQ meghatározását terhelő hibát általában már ez a legegyszerűbb eljárás is igen jelentékenyen (a vizsgált esetek átlagában több, mint háromszorta) javítja, de szélsőséges esetekben nem biztosít a kiugróan nagy hibáktól. 2. A második eljárás a KÖV vízálláshoz tartozó UKÖV ívmagasságok meghatározásán alapszik, amelyet az U Köv = KQ + s (NQ — KQ) - Q (KÖV) (9) képletből számíthatunk, ahol KÖV — KV (9 a) NV — KV Az eljárás további menetéhez kiszámítottuk a AQ/UKÖV viszonyszámokat (21. és 22. rovat). A 10 000 km 2-nél kisebb vízgyűjtőkre 35%, az F >> 10 000 km 2 vízgyűjtőjű szelvényekre 42% átlagérték adódott. Ezután sorra kiszámítottuk a KÖQ 2 vízhozamokat: KÖQ, = Q (KÖV) + b UKÖV (10) 0,42, ahol b = 0,35, ha F < 10 000 km 2 és b ha F > 10 000 km 2. Az így meghatározott KÖQ 2 értékeknek a tényleges KÖQ-tői számított eltéréseit a táblázat 26. rovatában adtuk meg. Látható, hogy az c excentricitás figyelembevétele az átlagos hibát, de főként a legnagyobb hibákat igen jelentékenyen csökkentette. 3. Az eljárás további finomítására még egy lehetőség kínálkozott: az adatok eloszlásának változékonyságát jellemző z számérték figyelembevétele. A H 2- és H-j. vízállások közötti adatokat hónaponként megszámolva töltöttük ki a 24. rovatot. Ezután kapcsolatot kerestünk a AQjU KÖV és a z értékek között. A 21. és 24. rovat, ill. a 22. és 24. rovat összetartozó értékeinek ábrázolása a 8. ábrán bemutatott eredményhez vezetett. 25 20 15 10 F>10 000 km 2j / F '10000 krr / • • / • • • / • / • • / • • / • • • /. • • / • V • • 1 A (9) képlet egyszerű trigonometriai összefüggésen alapszik. Értelmezése a 7. ábra 1. sz. vízhozamgörbéjén megadott jelölések szerint könynyen követhető. Az UKÖV alapján történő számítás előnye, hogy általa — a vízjáték nagyságán és a vízhozamgörbe görbületén kívül — az adatok eloszlásának egyik tényezőjét, az e excentricitást is figyelembe vesszük (e — s—-0,5). Az előzőhöz viszonyítva hátránya az eljárásnak, hogy nincs lehetőség könnyen kezelhető számítási segédlet szerkesztésére. Javítás a KÖV-hez tartozó ívmagasság százatékában, &H/u kó r, ['/.] 8. ábra. A A Q (Uköv — f (2) kapcsolat a 2. táblázat 21, 22. és 24. rovata alapján Puc. 8. 3aeucuM0cmb A Q/Utör no cp. M. yp. eodbi) = f (z) HŰ ocHoeanuu 21, 22. u 24. epacp, maŐAUijbi 2. Fig. 8. The relationship AQ/Uköv = f (z) according to columns 21, 22 and 24 of Table 2. A kapcsolat jellege mindkét esetben felismerhető, de — különösen az F < 10 000 km 2 esetén meglehetősen nagy az adatok szóródása. Ezután kiszámítottuk a KÖQ 3 értékeket : KÖQ 3 = Q (KÖV) + c UKÖV (11) ahol a c értéket a vízgyűjtő nagysága és z érték szerint választjuk meg :
