Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Ungár Tibor: Üledék- és talajosztályozások összehasonlítása

38 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. Ungár T.: Üledék- és talajosztályozások összehasonlítása Vegyi Földtani beo s z t á s íő s g P a> o 2o 03 <D _ P<50 N ^ sajátságok jellemzői 6 -<a Földtani kor Szín íő s g P a> o 2o 03 <D _ P<50 N ^ ff*­O aä 9 o > 3 « s*«° 5 s M wax al >iO OTgí? 0,02—0,2 mm 0 -jű szem­csék mennyi­sége súly % > 0,2 mm 0 -jű szem­csék mennyi­sége, súly % szerinti megnevezése Uralkodó üledék­fajta o 02 SS • o N P3 V s s! 0,02—0,2 mm 0 -jű szem­csék mennyi­sége súly % > 0,2 mm 0 -jű szem­csék mennyi­sége, súly % 1. Holocén Világossárga 0,0080 22,7 7,8 66,4 32,4 1,2 Homokos agyag 2.' Pleisztocén Szürkéssárga 0,0037 4,5 9,2 75,8 23,2 1,0 Homokos agyag Homokos agyag 3. Pleisztocén Világossárga 0,015 15,0 9,2 58,0 40,5 1,5 Homokos agyag Homokos agyag 4. Pleisztocén Szürkéssárga 0,014 13,1 9,1 75,5 21,7 2,8 Homokos agyag Homokos agyag 5. Pleisztocén Sötétsárga 0,017 10,9 7,7 56,5 40,3 0,5 Homokos agyag 8. Holocén Szürkéssárga 0,022 45,8 8,0 49,0 49,5 1,5 Agyagos homok 7. Pleisztocén Sötétsárga 0,023 6,8 7,6 46,5 51,5 2,0 Agyagos homok 8. Pleisztocén Világossárga 0,023 11,3 8,2 45,0 53,0 2,0 Agyagos homok 9. Holocén Sárgásszürke 0,025 6,8 9,2 40,0 57,8 2,2 Agyagos homok 10. Pleisztocén Sötétsárga 0,031 4,5 7,7 37,5 57,0 5,5 Agyagos homok 11. Pleisztocén Világossárga 0,033 6,8 7,8 32,0 67,6 0,4 Agyagos homok 12. Pleisztocén Világossárga 0,034 34,0 8,0 24,0 72,3 3,7 Agyagos homok 13. Pleisztocén Világossárga 0,034 13,1 7,8 29,5 32,0 2,5 Agyagos homok Agyagos 14. Holocén Sötétszürke, humuszos 0,035 2,7 7,5 30,0 65,5 4,5 Agyagos homok homok 15. Holocén Fekete, erősen humuszos 0,035 0,4 6,8 22,2 74,1 3,7 Agyagos homok 16. Pleisztocén Világossárga 0,035 32,2 8,0 21,0 82,5 0,5" Agyagos homok 17. Pleisztocén Szürkéssárga 0,036 7,3 7,2 35,0 59,4 5,6 Agyagos homok 18. Pleisztocén Sötétsárga 0,036 3,6 7,6 20,0 78,0 2,0 Agyagos homok 19. Pleisztocén Világossárga 0,036 27,2 7,8 19,5 78,5 2,0 Finom homok 20. Pleisztocén Világossárga 0,038 23,6 7,5 12,5 87,0 0,5 Finom homok 21. Holocén Szürke 0,039 4,5 7,7 34,0 58,0 8,0 Agyagos homok 22. Holocén Fehér 0,040 43,5 8,2 19,0 78,4 2,6 Finom homok 23. Pleisztocén Világossárga 0,041 36,8 8,1 25,5 73,0 1,5 Agyagos homok 24. Pleisztocén Világossárga 0,050 22,2 7,6 19,4 76,1 4,5 Finom homok 25. Holocén Szürke 0,045 26,8 7,6 15,5 80,0 4,5 Finom homok 26. Holocén Világosszürke 0,055 19,9 7,5 12,0 83,0 5,0 Finom homok Finom 27. Holocén Szürkéssárga 0,060 24,9 7,8 8,0 89,6 2,4 Finom homok homok 28. Holocén Világosszürke 0,060 27,2 7,5 16,6 75,6 7,8 Finom homok 29. Holocén Világosszürke 0,070 30,4 7,6 10,0 80,5 9,5 Finom homok 30. Pleisztocén Világossárga 0,082 12,3 7,6 73 85,9 6,3 Finom homok 31. Pleisztocén Világosszürke 0,067 20,1 8,0 4,5 84,3 11,2 Finom homok 32. Pleisztocén Sötétbarna, humuszos 0,10 4,5 7,2 10,0 73,9 16,1 Aprószemű homok 33. Holocén Világosszürke 0,11 15,9 7,2 4,3 80,7 10,0­Aprószemű homok Aprószemű homok 34. Holocén Világossárga 0,12 17,7 7,3 0,3 87,8 12,2 Aprószemű homok Aprószemű homok 35. Holocén Fehér 0,14 22,7 8,0 0,5 75,8 23,7 Aprószemű homok Aprószemű homok 36. Holocén Szürkéssárga 0,15 15,9 7,8 0,0 74,0 26,0 Aprószemű homok 37. Holocén liarnásszürkc 0,25 4,1 7,4 0,0 33,6 66,4 Középszemű hom. Középsze­mű 38. Holocén Barnásszürke 0,35 1,8 7,3 0,2 89,8 10,0 Középszemű honi. Középsze­mű 39. Holocén Szürkéssárga 0,45 4,5 7,6 0,0 21,7 78,3 Középszemű hom. homok IV. Az osztályozások kritikája ; javaslatok Általában valamely fizikai alapelvű üledék­vagy talajbeosztást akkor mondhatunk jónak, ha az alábbi követelményeket kielégíti: 1. Az előforduló talajfajtákat legalább annyi csoportra osztja, hogy segítségével a gyakorlatilag eltérő sajátságú anyagok nevezéktanilag is meg­különböztethetők legyenek. 2. A beosztás legfeljebb annyi elnevezést tar­talmazzon, ahány üledék-, illetve talajfajta kellő gyakorlattal tisztán érzékszervi vizsgálattal — la­boratóriumi vizsgálat nélkül — is megkülönböz­tethető. Ez azért szükséges, mert nagyobb méretű feltárási munkák, földtani és talajtani térképezé­sek alkalmával minden mintát laboratóriumban megvizsgálni lehetetlenség. Ilyenkor meg kell elé­gednünk néhány jellemző, reprezentatív minta vizsgálatával, a többi réteg megnevezésénél több­nyire a fúrómesteri napló adataira vagyunk utalva. Az elnevezések számának túlzásba menő szaporí­tása, tehát teljesen felesleges és egyáltalán nem nö­veli a minták meghatározásának pontosságát; el­lenkezőleg, a bizonytalanságot fokozza. Különösen értelmetlen az elnevezésekben jelzők használata (pl. „kissé iszapos homok", „erősen finomhomokos iszap" stb.) az esetben, ha a jelzők használata nincs kellően definiálva. 3. Nyilvánvaló, hogy a beosztások csak egy­két fontosabb jellemzőt vehetnek alapul. Lényeges, hogy ezek egyszerű módon, esetleg már a hely­színen meghatározhatók legyenek. A csoportosí­tás alapjául szolgáló jellemzők olyanok legyenek, hogy belőlük lehetőleg az üledék vagy talaj mennél több más fizikai sajátságára következtethessünk. 4. A beosztás elnevezéseinek számában érvé­nyesüljön a különböző anyagfajták eltérő gyakori­sága. Más szóval a gyakran előforduló anyagok megkülönböztetésére több elnevezés álljon rendel­kezésre, a ritkán előfordulóknál kevésbé részletes elkülönítés is elegendő. 5. Az elnevezések alkalmazkodjanak az álta­lános nyelvhasználathoz. Nem helyeselhető tehát az olyan beosztás [3], amelyben a 0,02—0,05 mm mértékadó szemnagyságú vízi üledék elnevezése

Next

/
Thumbnails
Contents