Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
4. szám - Vágás István: Átfolyási vizsgálatok kétszintű ülepítőmedencékben
364 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. Vágás J.: Kétszintű ülepítő vizsgálata mint ugyanazon jelzett vízhozam mellett az áradó ághoz. A jelzett vízhozam áradása esetén vékonyabb területsávon folyik át a jelzett víz, mint az apadás esetén. Az átfolyási hurokgörbe szerkesztésének vázlatát a 7. ábrán szemléltetjük. Az átfolyási hurokgörbe analitikai vizsgálatával egyébként bebizonyítható, hogy az árhullámokhoz hasonlóan itt is előbb tetőzik a jelzet t vízhozam és utána a jelző oldat mélységi mérőszáma. A két tetőzés egyszerre is bekövetkezhetik, meghatározott feltételek mellett. * Az átfolyási hullámok és az árhullámok közötti analógiának döntő bizonyítéka*a 0 1(t)-dt — 0..(t)-dt = dV l_, (35) egyenlet, amely azt mondja ki, hogy a jelzőoldat adagolásának .4 jelű szelvényétől számított .s, és fin távolságban levő szelvények által határolt térbe áramló jelzett vízmennyiségnek, valamint az onnan ugyanakkor kiáramló jelzett vízmenynyiségnek különbsége a térségben dí idő folyamán tározódó jelzett víz mennyiségével egyenlő. A nem permanens vízmozgások alapegyenlete, amellyel leírhatók a természetes vízfolyások árhullámai is, megegyezik a (35) egyenlettel. Ez igazolja Muszkalay Lászlóxal közösen korábban tett megállapításunkat [1], amely szerint a jelző oldat mozgása nem-permanens jelenség a permanens vízmozgásban, tehát okot szolgáltat arra is, hogy az átfolyási hullámokat és az árhullámokat egymással párhuzamosan vizsgáljuk. A bemutatott analógia felhasználásával az árhullámok vizsgálatára is rögzíthetünk néhány fontos irányelvet: 1. Nemcsak az átfolyási hullámoknál, hanem az árhullámoknál is fenn kell állnia annak, hogy a tetőzés az egymást követő szelvényekben más és más vízrészecskék együttes áthaladásának pillanatában következik be. Ezért a tetőző vízhozamoknak sem a nagysága, sem az észlelési időpontja önmagában még nem elégséges az árhullám levonulásának jellemzésére. A tetőző értékek megfigyelése önmagában könnyen ad lehetőséget egymással össze nem függő vízhozamértékek hibás összehasonlítására és a „levonulási sebesség" hibás értelmezésére. 2. A (35) egyenlet általános érvényű, tehát kezdeti feltételektől függően számtalan megoldása lehet. Ezért az analógia teljessége ellenére is tartózkodnunk kell az átfolyási hullámokra vonatkozó megállapításainknak az árhullámokra való mennyiségi jellegű általánosításától. A kutatás további feladatai közé tartoznék az átfolyási hullámok és az árhullámok közötti analógia teljes részletességű elemzése. 3. Bemutattuk, hogy a természetes vízfolyások árhullámaival megegyező tulajdonságú jelzőhullámok állíthatók elő a jelzett vízhozamok bekapcsolódását és azok kikapcsolódását jellemző függvények különbségének képzésével. Ezért valószínűnek tartjuk, hogy az árhullámok vizsgálata során ez, vagy ehhez hasonló elgondolás [6] fontos eredményekre vezethet. Összefoglalás 1. A kétszintű ülepítőmedencékben végzett kísérletek — hasonlóan az egyszintű ülepítő medencékben végzettekhez — igazolták, hogy a vízelosztás és a vízterelés jó megoldása kedvezően befolyásolja az áramképét. 2. A vízelosztó és a terelőelemek kiválasztásánál a medence egyéni sajátságaihoz kell alkalmazkodnunk. A ,,T" csövekben történő vízhozzávezetés négyszögszelvényű medencénél jó hatású lehet, háromszögszelvénynél azonban hátrányos. 3. A Stengel-féle előtérrel összetett gömbsüvegalakú csillapítóelemek (2 e ábra) a kétszintű ülepítőknél is igen előnyöseknek mutatkoztak 4. Az átfolyási görbe elméletének kiterjesztése megadja az elméleti lehetőségét annak, hogy adott hosszúságú medence átfolyási görbéjének ismeretében különböző medencehosszakra vonatkozóan számítás segítségével határozzunk meg újabb átfolyási görbéket. 5. A jelző oldat adagolásával előállítható átfolyási hullámok és a természetes vízfolyások árhullámai analóg jelenségek. Az analógiát bizonyítja, hogy átfolyási hullámok is ellapulnak, az átfolyási hullámokon is elő lehet állítani árvízi hurokgörbét, és az átfolyási hullámokra is felírhatóa tározás differenciálegyenlete, úgy, mint az árhullámokra. Ez az analógia figyelmet és további kutatást igényel. * Befejezésül köszönetemet fejezem ki Dr. Németh Endre műegyetemi tanárnak a kísérletek elvégzése során nyújtott sokoldalú segítségéért. A Tanszék 1954. évi kutatói gárdájából köszönet illeti Muszkalay Lászlót, a kísérletek elméleti előkészítésében és az átfolyási görbére vonatkozó vizsgálatokban való közreműködéséért, Öllős Gézát és Szolnoky Csabát a kísérletek végrehajtásában való részvételéért, Langmár Józsefet a műhelymunkák irányításáért. Az É. M. részéről Nagy L. Dénes, a MÉLYÉPT ERY részéről Finály Lajos, Szerényi László és Földi Endre mérnökök munkája segítette elő elsősorban a kísérletek lefolytatását, amelyért ezúton is köszönetet mondok. IRODALOM [1] Muszkalay László és Vágás István: Ülepítőmedenoék áramlástani hatásfokának megállapítása. Hidrológiai Közlöny. 1954. évi 11—12. sz. [2] Muszkalay László : Az ülepítés hatásfokának növelése. Vízgazdálkodási Műszaki Szemle, 1955. évi 1. szám. [3] Vágás István: Ülepítőmedencékre vonatkozó kismintatörvények ellenőrzése. Hidrológiai Közlöny, 1955. évi 9—10. sz. [4] Muszkalay László és Vágás István : Átfolyási vizsgálatok egyszintű ülepítőmedencékbon. Hidrológiai Közlöny, 1956. évi 5—6. sz. [5] M. A. Albertz: Les perfectionnements dans le (lomaine de la décantation. La Technique de 1' Eau, 1953. No. 84. [6] Kovács György: Az árhullámok levonulására jellemző hidrológiai mennyiségek meghatározása. Kandidátusi disszertáció. Hidrológiai Közlöny, 1955. évi 11—12. sz.
