Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - Vajda József: A városi és falusi vízellátás országos helyzete különös tekintettel Heves megyére

Vajda J.: Heves megye vízellátása Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 3É1 szervek munkájának megalapozásához és biztosítani tudjuk hazánk vízellátásának további fejlődését. Municipal anil Rural Water Supply in Hungary with Special Regard to the County of Heves By J. Vajda The paper renders an account on the water supply development of the country, paying special attention to that of County Heves, giving a concise picture of the last decade. The outlines of development for the next 1

5 years, on basis of which communal watersupply of the present 29 per cent can be raised to 44 per cent, are indicated. Discussing the principles of expanding the rural public well network, the paper emphasizes the importance of surface water storage. Über die Lage der Wasserversorgung in den Städten und Dörfern Ungarns mit besonderer Rücksicht auf das Komitat Heves Von J. Vajda Der Beitrag gibt einen Überblick über die Entwicklung der letzten 10 Jahre auf dem Gebiet der Wasserversorgung in Ungarn und besonders im Komitat Heves. Im weiteren legt er die Zielsetzungen für die Entwicklung der folgenden 15 Jahre aus, nach denen die zur Zeit 29%ige Versorgung durch Wasserwerke auf 44% zu heben wäre. Schliesslich zeichnet er die Entwicklungsgiundsätze der Versorgung der Dörfer durch öffentliche Brunnen auf und betont die Wichtigkeit der Speicherung von Oberflächenwasser. Proceedings of the Sixth Hydraulich Conference. June 13—15, 1955. Szerkesztetne: L. Landweber és P. G. Hubbard. State University of Iowa, Studies in Engineering, Bulletin 36. No. 431., Iowa, 1956. A vízépítési szakkörökben közismert iowai egyetem (Amerikai Egyesülti Államok) háromévenkéniti konferenciáin a témát mindenegyes alkalommal a hidraulika egy-egy fontos tárgyköréből veszik. Az 1955-ös konferencia beszámolójához a bevezetőt Hunter Rouse professzor írta. A konferencia részint a hidraulikai méréstechnika fejlődését, részint a mérések alapján kifejlesztett folyadékmozgási elméleti eredményeket tárgyalta. A mérőeszközök fejlődésében az elektromos mérőeszközök nagyobbmérvű alkalmazása és a rádióaktív izotópok bevezetése szinte új korszakot jelent. A konferencián 35 állam képviseletében 219 mérnök jelent meg. C. Trusdell tanulmányában a hidraulikában a tapasztalait, az elmélet és a kísérlet szoros összfüggését mutatja ki (3—18. oldal, 5 ábrával). G. Bergman a mérések logikáját filozófiai módszerekkel vizsgálja (19— 33. oldal). I. S. Cragwall az amerikai vízrajzi szolgálat mérnöke a közvetett vízhozammérési módszereket ismerteti (35—59 oldal, 9 ábrával), amelyeket az Egyesült Államokban a legutolsó években szabványosítottak. A szárnymérés végrehajtása árvíz közben gyakran lehetetlen. Ilyenkor esetleg utólag, közvetett eljárással kell a vízhozamot meghatározni. Erre négyféle számítási módszert alkalmaznak: 1. az árvízi hossz-szelvény (árvízjelek) és a mederszélesség alapján, több szelvény segítségével, fokozatos közelítésseL a Manning-képlettel; 2. hídnyílásaknál keletkező duzzasztásból; 3. csőáteresztők és bújtatok duzzasztásából; 4. bukókon és •gátakon való átbukásból számítják a vízhozamot. A sziámításekhoz szükséges állandókat laboratóriumi kísérletekből és számos helyszíni mérésből viszonylag nagy pontossággal határozták meg, A közvetett módszerekkel — figyelembevéve az árvízi szárnymérés pontatlanságait — megfelelő adatokat kapnak. R. C. Swengel és W. B. Hess (61—74. oldal, 6 ábrával) az ultrahang vízsebességmérésre való felhasználását ismertetik. Csövekben és vízerőtelepek csigaházaiban végeztek méréseket 2,5 cm/s—3,5 m/s mérési tartományban. A mérőeszköz egyes megoldása már szabadalom. H. C. Mc Gee (75—99. oldal 17 ábrával) az óriási méretű Mississippi-modell önműködő műszereiről írt tanulmányt A modell célja elsősorban az, hogy segítségével árvízi előrejelzést végezzenek. A modell a Mississippi felső vízgyűjtőjéről készült, függőleges értelemben 1:100 méretarányú, az idők aránya 1:267, a vízhozamoké 1:1 500 000. Hogy a hatalmas modellen a valóságban előálló árhullámokat tudjuk lejátszatni, a főágon és a meilékfolyásokon meghatározott vízhozamokat kell bebocsátani, a vízállásokat folyamatosan kell jegyezni és meghatározott mennyiségű vízhozamot kell lebocsátani. Ehhez 76 befolyó vízhozam szabályozó és 160 vízállás jegyző műszert szereltek fel. A modell segítségével az árhullámok lefolyását nagy pontossággal jelzik előre. Ph. Hubbard (101—111. oldal, 3 ábrával) az elektronikus műszerek fejlődésével, J. H. Waddel (113—126. oldal, 10 ábrával) a vízáramlás fényképészeti analízisével foglalkozik. Utóbbi eljárást külön kavitlációs problémáknál használják. O. M. Bizzell (127—143. oldal, 11 ábrával) a rádióaktív izotópok alkalmazási lehetőségeit ismerteti. P. Eisenberg—

J. P. Craven és J. A. Luistro (145—166. oldal, 13 ábrával) a kis folyadóknyomások mérési módjait mutatja be. S. C. Ling (167—186. oldal 12 ábrával) a potenciál-analógián alapuló elektromos műszerekről és az analógiák elméletéről értekezik. Érdekes a tlérbeli áramlás (például csőátereszek belépési szelvényének kiképzése) vizsgálata. A levegős modellekhez is megfelelő berendezések kellenek. J. F. Ripken (187—218. oldal, 20 ábrával) a kis sebességű levegőmozgások mérőszerkezeteiről ír. Dinamikus, termikus és ionizációs elven működő műszereket használnak. L. Batchelder (219—256. oldal, 9 ábrával) az ultrahangos vízmélységmérőt és mérést vizsgálja. A beszámolóban ismertetett módszerek megegyeznek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben követettekkel. M. Strasberg (237—250. oldal, 5 ábrával) az ultrahangos mérésnek a kavitációs kutatásokban való alkalmazását ismerteti. M. C. Boyer kis w'zsebességnek elektrolitikus módszerrel való méréséről ír (251—268. oldal, 12 ábrával). A kötet végén az iowai egyetem más kiadványait és különlenyomataiti sorolják fel. A beszámolóban közölt tanulmányok érdekes bepillantást adnak a karszerű műszertechnikába és megmutatják a várható fejlődés útját. Egyes tanulmányok a részletkérdéseikre is -választ adnak. A jövőbeni kutatási feladatoknál az alkalmazandó műszerek megválasztásánál — főleg az igen bő irodalmi utalások révén — az iowai konferencia anyaga jó segítséget adhat. Starosolszky Ödön