Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Horváth József–Horváth Lajos: A budapesti termál gyógyvizek összefüggése

Horváth J.—Horváth L.: A budapesti termál gyógyvizek összefüggése Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. 277 vizsgált terület általános geológiai és hidrogeológiai viszonyait foglaljuk röviden össze, amelyet geológus szaktársaink számos dolgozatban igen részletesen közöltek [4, 15, 16, 17, 18]. Budapest területének legidősebb feltárt földtani képződményei a triász kori kőzetek. Ezek közül az uralkodó dolomit és az ún. dachsteini mészkő a budai oldalon nagy területen megtalálható a felszínen. A pesti oldalon a városligeti Széchenyi-fürdő fúrásaiban a triász alaphegységet 1000 m körüli mélységben tárták fel. A triász kőzetekre az eocén kori nummulinás mészkő, breccsa és márgarétegek ülepedtek. A budai oldalon a triász hegyeket körülvéve, illetőleg önálló rögöket alkotva, a pesti oldalon pedig a triász fedőjében találhatók. Az elmárgásodó (bryozóás márga) eocén rétegekre az alsó oligocén budai márga ülepedett. A budai márga fölött a középső oligocén kiscelli agyag települt, amelyet különböző vastagságban a Lukács-, Császár-fürdő t erületén, a margitszigeti fúrásokban és a Széchenyifürdő fúrásaiban is feltártak. Majzon László vizsgálatai, a földalatti vasút tapasztalatai, továbbá Vigh Gyulának a Lukács- és Császár-fürdő legújabb feltárásaival kapcsolatosan tett megfigyelései alapján megállapíthatjuk, hogy a budai márga és a kiscelli agyag között folytonos átmenettel az ún. tardi rétegek települtek. A pesti oldalon a középső oligocén kiscelli agyag kelet felé haladva mind mélyebbre süllyed a felső oligocén homokos agyag alatt. Időrendi sorrendben a fiatal harmadkori miocén rétegek következnek, majd a pliocén homokos agyagos szintjei, a pleisztocén kavics és homoktakaró, illetőleg a holocénkori iszapos rétegek alatt. A földtani képződmények leülepedése közben a hegyképző erők hatására rendkívül zavart szerkezeti viszonyok alakultak ki. A földkéreg mozgása közben az egyes kőzetek többszáz méterrel változtatták — közel függőleges irányban — a helyzetüket és az összeálló kőzetek erősen széttöredeztek. A területre jellemzők az északnyugatidélkeleti irányú haránt törések, illetőleg a közel észak-dél irányú vetők (Lukács—Császár-fürdő környéke). Budapest meleg gyógyvizeinek legtöbbje a triász kőzetekből tör elő. Ott ahol a kőzetek a felszínen megtalálhatók, esetleg természetes források alakjában (Gellérthegy körül) bukkannak ki, ahol a mélyebb szinteken találhatók ezek a kőzetek, mélyfúrással tárták fel a termál gyógyvizeket. A felszíni és a felszínközeli képződmények csak közvetítik a laza üledékek hézagaiba a törések és repedések mentén a triász kőzetekből előtörő hévvizeket. A termálvizek eredetére vonatkozóan általánosságban megegyeznek a vélemények abban, hogy a felszínre bukkanó vizek részben karsztvíz (hideg komponens) és részben juvenilis eredetűek (meleg komponens). A kétféle víz keveredési aránya határozza meg a felszínre törő víz hőfokát és kémiai összetételét. Ma már egységes a vélemény abban a tekintetben is, hogy a hidegebb vizek a budai oldal felől, a hévvizek az Alföld felől, a vízzáró kőzetek alsó lapjain áramlanak nyugat felé. A legújabb felfogás szerint azonban egyesek Csillaghegyi strand-f. •f JELMAGYARAZAT • Furt kőt f Természetes forrás Meref: 0 1500a, Pesterzsébeti ^ jódos-E. 1. ábra. Altalános helyszínrajz a budapesti termál gyógyforrásokról Puc. 1. rinan ßydaneuimcKux mepMaAbHO-AeneÖHbix ucmotHUK08 Abb. 1. Allgemeine Lage der Thermal-Heilquellen in Budapest. a termálvizek felszínre törését és mennyiségét kimondottan csapadékvíz, illetve karsztvízzel magyarázzák {Kessler). Az általános karsztvíz feltárások eredményeként megállapítható volt, hogy a karsztvízszint