Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Horváth József–Horváth Lajos: A budapesti termál gyógyvizek összefüggése

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. 275 Termálvíz termelése céljából készülő új fúrások telepítése csak a meglévő források és kutak védőterületének figyelembe vételével történhet. Ellenkező esetben az új termelő hely bekapcsolása ronthatja a már feltörő gyógyvizek összetételét, csökkentheti mennyiségét és hőfokát. Ezért jelentősek a tanulmányban ismertetett vizsgálatok, amelyek a források és kutak közötti kapcsolatok feltárásával a védőterületek helvesebb kijelölését teszik lehetővé. A budapesti termál gyógyvizek összefüggése HORVÁTH JÓZSEF és HORVÁTH 1AJOS Hazánk fokozott iparosodása és társadalmi fejlődése növekvő energiaigénnyel jelentkezik népgazdaságunk felé. Az energia szükséglet biztosítására egyes szakemberek — a legtöbb esetben igen célszerűen — újabb energia források feltárását javasolják. Ilyen szempontból vezérelve került a gépész és energetikus szaktársaink érdeklődése körébe a termál gyógyvizek meleg energiájának felhasználása, illetőleg újabb melegvizek feltárása és termelése. A hidrológiával, geológiával, vízkémiával és balneológiával foglalkozó szakemberek mellé a termál gyógyvizekkel kapcsolatban újabb szakcsoport lépett előtérbe, az energiával foglalkozók csoportja. Budapest fürdővárosban a meglévő termál gyógyforrásokra telepített világhírű gyógyfürdőink léte nemzetgazdasági szempontból rend«ívül jelentős. Köztudomásúan bebizonyított és ismert tény, hogy az egyes gyógyfürdőkben felhasznált termálvizek gyógyító hatása elsősorban a vizek minőségének függvéfiye, tehát a gyógyforrások vizének esetleges mennyiségi változása csak másodlagos tényező a vizek ásványi anyagtartalmának, kémiai összetételének (minőségének) esetleges kedvezőtlen változásaival szemben. A mennyiségi változás, hozamcsökkenés, azonban eddigi megfigyeléseink szerint minőségi romlással jár. Balneológiai szempontból tehát különös figyelmet kell tanúsítanunk termálvizes kútjaink fokozottabb kihasználásával és újabb termálvíz feltárások terveivel szemben. Kezdetben a természetes úton felszínre kerülő termálvizeket csak fürdési, tisztálkodási, majd egyre inkább gyógycélokra használták fái. Ezeket a termál gyógyvizeket, mint energiát, csak akkor kezdték céltudatosan használni, amikor mesterséges úton (fúrás útján) nagyobb mennyiségű és melegebb vizeket tártak fel. A meglévő termálvizes kutak felesleges vizének és hőenergiájának hasznosítása — figyelemmel a gyógyvíz felhasználás érdekeire — sok helyen már évek óta ismert . A fiiszabadulás előtti időkben a Margitszigeten lévő Ybl-fürdőben, a Lukács-fürdőben, a Széchenyifiirdőben fűtésre is felhasználták a gyógyvizet. A felszabadulás után került sor a Margitszigeten létesített virágház, a Tétényi úti kórház, a Császár-fürdő egyes osztásainak és az Árpád-hídnál lévő garázsnak termál gyógyvízzel történő fűtésére. Az 1950-ben alakult Fűtéstechnikai Gazdasági Iroda munkássága alapján használták fel a Széchenyi I. sz. forrás vizét a közeli kórházak melegvíz ellátására, a Széchenyi II. sz. forrás vizének egy részét egy új kísérleti virágház fűtésére és a margitszigeti II. sz. forrás vizét az új Lipótváros melegvíz ellátására. Az így kiépített berendezéseken szerzett tapasztalatok egyre nagyobb kedvet keltenek az energiával foglalkozó szakemberek között a gyógyvizek felhasználására vonatkozóan. Ez lassan odáig fajul, hogy nem elégednek meg a rendelkezésre álló termálvíz feleslegek kihasználásával, hanem fúrni akarnak azért, hogy termálvizet kapjanak lakóházak melegvíz ellátására. A sikereknek és eredményeknek elismerése mellett szót kell azonban emelnünk gyógyvizeink védelmében és óvatosságra inteni ezen a téren. Azok a törekvések, amelyek a termál gyógyvizekben csak a meleg energiát veszik figyelembe, veszélyeztetik a gyógyfürdők létét. A meglévő kutak fokozottabb igénybevétele és új feltárások létesítése során figyelemmel kell lennünk a kutak egymással való összefüggésére, illetőleg a meglévő hidrológiai és vízkémiai egyensúly esetleges megbontására. -A meglévő kutak bizonyos mértékű hozamcsökkenése, hőmérsékletcsökkenése és esetleges kedvezőtlen kémiai változása ugyanis gyógyfürdőinknek pótolhatatlan veszteséget jelenthet. A budapesti termál-gyógyvizek védelmét szolgálja a Vendl Aladár akadémikus által készített közös védőterület [18]. A védőterület alapgondolata olyan területhatár kijelölése, amelyen kívül végzett termálvíz feltárás a meglévő kutak hidrológiai és vízkémiai egyensúlyára valószínűleg káros hatást nem gyakorolna. A meglévő termálvizű kutak és források összefüggésével kapcsolatban az egymásrahatás kiterjedésére és nagyságrendjére vonatkozóan a szakemberek nézetei igen eltérőek. Ezek az eltérő vélemények azzal magyarázhatók, hogy a források összefüggését, illetőleg össze nem függését az egyes forráscsoportoknál végzett műszaki beavatkozások során, mint másodrangú kérdést kezelték, illetőleg észlelték, esetleg figyelmen kívül hagyták. Csak az összefüggésre vonatkozó, céltudatos hidrológiai és vízkémiai vizsgálatok, megfigyelések alig történtek. Már az 1700-as évekből vannak azonban feljegyzéseink, amelyek szerint a Lukács-fürdő Malomtavának lecsapolása hatással van a környező, sőt a Gellért-hegy körüli forrásokra is. Hasonló észleléseket végeztek 1832-ben Linzbauer Ferenc [7], 1858-ban Molnár János [8], 1896-ban Böckh János [1], 1927-ben Pálfy Móric [10] és 1943—44ben Papp Ferenc. A Malomtó vízszint változásának számszerű hatása (vízszint, hőmérséklet stb.) a többi termálvizű kútra és forrásra azonban nincs meghatározva. A Rudas- és az Imre-fürdő forrásainak közvetlen összefüggéseiről számol be Kalecsinszky Sándor [5] az 1897—98-ban végzett Erzsébet-híd