Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Szabó László: A felszíni talajréteg nedvességtartalmának jellemzése a megelőző időszak vízterhelésével

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. 271 értékek jelentősebb esőzések alkalmával a mért nedvességetartalomhoz viszonyítva szintén nagy eltéréseket mutatnak. Ha a (2) képletben a vizsgálat napján az eső és hólé magasságát csak fél értékkel vesszük figyelembe, az eltérések csökkennek. Kísérleti területünk sajátságait is kifejező megbízhatóbb k alapszám meghatározásához a mért nedvességtartalmi adatsorból 1 napos időtartamra külön-külön kiszámítottuk a k értékét eső és hólé nélküli fagymentes, ()—5 cm-ig fagyott és mélyebben fagyott talajréteg esetén. Az így adódó k értékek számtani közepét képeztük és ezeket fogadtuk el a fenti esetekre érvényes átlagos redukciós tényezőnek. Az előzők szerint a felső 5 cm-es talajréteg állapotától függőón a (2) képletet vizsgálatainknál az alábbi értékekkel írhatjuk fel : nem fagyott talajnál : Ct — C

0 -0,9l' + h

t, 0—5 cm-ig fagyott talajnál: C

t = C

0-1,08' + h

t, 5 cm-nél mélyebben fagyott talajnál : C

t = 00.0,95' + h

t. (2/a) A különköző talajállapotokra száhiított redukciós tényezőkpi 10 napos időközre az alábbi láblázat tartalmazza : A fagyott talajréteg mélysége 0 cm nap 0—5 cm 0,91 0,83 0,75 0,69 0,63 0,57 0,52 0,47 0,43 0,39 k 1,08 1,17 1,26 1,36 1,47 1,59 1,71 1,85 2,00 2,16 J 0,95 0,90 0,86 0,81 0,77 0,74 0,70 0,66 0,63 0.60 A táblázat értékeinek és a 6. ábrán feltüntetett párolgási értékekkel csökkentett cső és hólé adatsornak az alapulvételével 1954. XI. 18-tól kiindulva meghatároztuk a teljes megfigyelési időszak talajnedvesség-mutatószámait. A számítások során a talajunkra megállapított vízgazdálkodási határétékeket is figyelembe vettük. Pontosabban 3 talajállapottól függő felső határértéket alkamaztunk, amelyek szerint az 5 cm vastagságú talajréteg nedvességtartalma a) nem fagyott talajréteg esetén 10,5 mm-nél, b) fagyott talajrétegnél 25,0 mm-nél, c) és felülről olvadó talajfagynál 16,0 mm-nél, • nagyobb értéket nem vehet fel. (Az utóbbi értékeket is a mérési adatokból számítottuk.) Ha a ,,b" határértékű talajnedvesség után ,,a", vagy határérték következett, a mérési adatok alapján egy 17,8 ill. 20,5 mm-es nedvességtartalmú napot is közbe iktattunk. Az előzők figyelembevéveiével adódtak a 7. ábrán feltüntetett 1954. XI. 18-tól 1955. III. 14-ig folyamatosan számított mutatószámértékek. Minthogy a számított és mért adatok közti eltérés átlagosan 1—2 mm-nél nem nagyobb, az alkalmazott eljárás a gyakorlat igényeit kielégíti. Megjegyezzük, hogy a nagymarosi közel azonos szemeloszlású homoktalaj vizsgálatainak analógiájával a feldolgozott gödöllői nedvességtartalmi adatok szórására s — 1,33 súlyszázalékot kaptunk. Ha feltételezzük, hogy a nedvességtartalmi értékek eloszlása normális, akkor a szórás a meghatározás középponthibájával egyenlő. Ebben az esetbon a mért értékekhez viszonyított legnagyobb eltérés a szórás háromszorosa, tehát mintegy 4 súlyszázalék. Ez az érték a felső 5 cm-es talajrétegnél 1,8 mm-t* a többi 5 cm-es talajrétegeknél pedig átlagosan 2,4 mm-t jelent. Az előzök szerint a mért és a számított nedvességtartalmi értékek közötti egyezésre a 7. ábrán feltüntetett adatoknál sokkal pontosabbat nem is várhatunk. Számításaink szerint a többi képletalakokkal kapott mutatószám-értékek a mért nedvességtartalom sokszorosai. Viszont özeket az összefüggéseket nem is kis területű, hanem többszáz, vagy többezer km

2 felszínű vízgyüjtőterekre határozták meg. Ilyen nagy vízgyüjtőtereknél a lefolyási idő már több nap lehet és így a lefolyási idő leforgásával a benedvesedő felső talajréteg vastagsága már a méterrendű értéket is elérheti. Ezekben a vastagabb talajrétegekben a nedvességtartalom nagyságát már hosszabb, több hónapos időszak csapadékossága befolyásolja. Ezért a (3)—(7) képletek elvi felépítése helyes, de csak nagy vízgyüjtőterek esetén alkalmazhatók. 7. Összefoglalás, következtetések és javaslatok A gödöllői Agrártudományi Egyetem Földműveléstani Tanszéke 1954/55. telén 15 m--es szabadföldi kísérleti területen 5 cm-enként 50 cm mélységig naponkénti szárítószekrényes nedvességtartalmi meghatározásokat végzett. A Tanszék a mérési adatokat a talajnedvesség mutatószámának a vizsgálatához a VITUKI rendelkezésére bocsátotta. A súlyszázalékban átvett nedvességtartalmi értékeket vízoszlopban kifejezett homogén adatsorrá alakítottuk át. A talaj vízháztartását befolyásoló meteorológiai elemek értékét a közeli meteorológiai állomás jegyzőkönyveiből vettiik. A hólé mennyiségének napi értékeit a léghőmérséklet figyelembevételével Salamin Pál eljárását követve határoztuk meg. A talajmintavétel időpontja szerint rendezett eső- és hólé- adatsorban vízháztartási vizsgálatokkal az elpárolgó, elfolyó és beszivárgó vízmennyiségeket is szétválasztottuk (1. 6. ábra). A talajnedvesség mutatószáma a vízgyüjtötérnek a lefolyás ideje során benedvesedő talajrétegében