Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
3. szám - Dvihally Zsuzsa–Pónyi Jenő: A Kistelek-környéki szikes vizek kémiai összetétele és crustacea faunája
258 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Dvihally Zs.—PonyiJ.: A Kistelek-környéki szikes vizek összetétele 1. ábra sal határoztuk meg, a Na + értékeket pedig számítás útján kaptuk. A kémiai vizsgálatok eredményeit az 1. táblázat mutatja, szemléletesen pedig az 1. ábrán a Maucha-féle csillagdiagramok segítségével ábrázoltuk. A csillagábra egy egységsugarú körbe írt szabá lyos 16 szög, mely a kör teiületét 8 részre osztja. A baloldali 4 szektor az anionok (fentről lefelé sorban: C07, HCO7, Cl , S07~"), a jobboldali 4 szektor a kationok (fentről lefelé sorban: K + , Na + , Ca++, Mg + +) egymáshoz viszonyított mennyiségét mutatja szemléletesen. Az állatok begyűjtése No. 6. 12. és 18-as planktonhálóval, rögzítésük 4%-os formaiinban történt. A begyűjtés folyamán figyelembe vettük a hínárok, nádszárak bevonatában élő szervezeteket is és az ilyen irányú vizsgálatok alkalmával jól bevált módszer szerint [10, 17] jártunk el. Eredmények Kémiai viszonyok Az 1. ábrán egyöntetű fekete színnel jelöltük azokat a diagramokat, amelyek a legnagyobb összsótartalmú vizeket ábrázolják (1. tábl. 1., 2., 3., 4., 5. sorszám). Ezek a község közelében fekszenek, többnyire a falutól D—DK-i rányban. A vizsgálatok szerint legnagyobb összsótartalmúnak mutatkozik a Nagyszéktóba ömlő szikes árok vize (1. tábl. 3., 4. sorszám). A vizsgálat időpontjában azonban ez olyan erősen koncentrálódott, hogy a vizsgálat eredménye semmi esetre sem állandó állapotot, hanem határesetet mutat. A 3—4 m széles és 2—2,5 m mély árokban a víz magassága alig 10 cm, az áramlás igen lassú. Ez a csatorna a Kiskunmajsa felőli időszakos vizeket hozza a Nagyszéktóba. A csatorna mellett kubikgödrök találhatók (1. tábl. 5. sorszám). Ca + + és Mg + + nem mutatható ki a vizükben éppúgy, mint a csatorna vizében sem. Legrészletesebben a Nagyszóktóra (1. tábl. 1. sorszám) terjedtek ki vizsgálataink, amely a környék legnagyobb, állandó jellegű és „legszikesebb" tava. Ivb. 4 km hosszúságban, 1200 holdnyi területen húzódik a falutól D-re. A havonkénti vizsgálatok eredményeiből azt láthatjuk, hogy a Na +, C0 3 ~ és HC0 3 ~ tartalom a nyár derekán a legnagyobb —- július hónapban 1552,9 mg/l Na+ ; 920,9 mg/l CO.,-- ; 2356,8 mg/l PKXV — majd ősz felé mindhárom érték fokozatosan csökken. A víz pH-ja a nyár derekán a legnagyobb, 10,56, tehát oly nagy, hogy már fenolftalein segítségével nem lehetett meghatározni, hanem csak alizarinsárga indikátorral. Ez az érték is fokozatosan'csökken a nyár folyamán, a szeptemberi vizsgálat alkalmával a pH értéke már csak 10,10. Az egy nap folyamán történő 0 2, CO~ , I LC0 3~ értékek ingadozása is jelentős a tó vizében. Az 0 2 értékek változása a nap folyamán a tó egyik nyíltvízi helyén 20 cm mélységben a szinuszgörbe alakját mutatja, a minimum az 1955. VI. 4—5-én végzett vizsgálatok folyamán 6 órakor 5 mg/l, a maximum 12 órakor 17 mg/l. A 00 ; j _ és HC0 3 mennyiségének változásai egymással ellentétesek, a legnagyobb C'0 3 ~ érték (10 órakor 440 mg/l) beálltakor a IIC0 3 érték a minimumot mutatja (1180,2 mg/l) és fordítva, a IIC0 3 maximumának beálltakor (22 órakor 2200,0 mg/l) a C0 3~~ mennyisége a 24 órás vizsgálati periódus alatt a legkisebb (50,3 mg/l). Indokolttá teszi ezt az erős ingadozást az a tény, hogy a fitoplankton asszimilációs tevékenységéhez kizárólag aHC0 3~ féligkötött C0 2 készletére van utalva, hiszen a víz szabad C0 2-ot egyáltalán nem tartalmaz. A part mentén kb. 20 m szélességben nádszegély húzódik, ezen belül ugyancsak 20 m szélességben ritkább állományú káka (Bolboschoenus maritimus L.) található. Egyidőben merített vízminták helyszíni elemzése azt mutatta, hogy igen nagy az eltérés a nád-öv, a káka-öv és a nyíltvíz pH-ja, 0 2, és HCO3 -tartalma között (2. táblázat).
