Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Bolberitz Károly–Hódos Györgyné: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata

264 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Bolberitz K.—Hódos Gy.-né: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata A napközbeni ingadozások néhány adata jelzőszámokban 6. táblázat 8h 10h 12h 14h 1«!: 18'' 20!) napi átlag = 100 hebegő anyag 41 234 41 76 166 72 70 Oldott anyag 93 80 76 94 230 61 65 Oxigénfogyasztás 79 75 58 83 264 80 61 Összes nitrogén 70 70 117 63 148 125 111 Atl. baktérium szám 41 36 V 46 138 164 210 58 pH 6,9 •6,8 7,7 7,0 6,8 6,9 7,3 tételére megállapított adatainkból és az egyes üzemrészek által termelt szennyvízmennyiségekből számításokat végeztünk a kevert szennyvíz átlagos összetételére vonatkozóan. Ezek a számítások voltak hivatva eldönteni azt, hogy eredeti elgondolásunk helyes volt-e, azt tehát, hogy az említett adatokból megbízhatóan lehet-e következtetni a kevert szennyvíz összetételére a változó üzemmenetek mellett? Eredményeink azt mutatták, hogy mind a kémiai, mind a bakteriológiai adatoknál a számított értékek, a kevert szennyvizeknél ténylegesen talált értékekkel jól egyeztek. Az eltérések általában 5—10% körül mozogtak, egyes esetekben csaknem pontosan egyeztek, egy-két esetben nagyobb, 20% körüli eltérések mutatkoztak, összehasonlítva ezeket az irodalomból ismert nagy szórásokkal, adataink mintavételi eljárásunk helyességét látszanak igazolni. Az egyes üzemrészek szennyvizeire megállapított számszerű adataink így lehetővé teszik, hogy más vágóhidaknál, az adott technológia és munkamenet ismeretében, a keletkező szennyvizek várható összetételére nézve következtetéseket vonjunk le. Ha pl. egy telepen nincs bélüzem vagy zsírfeldolgozás, lényegesen töményebb szennyvíz várható. Ha a húsfeldolgozást végzik más üzemben, a szennyvíz összetétele kedvezőbb lesz. Az adatok összehasonlítása más üzem hasonló adataival, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy nem pazarolnaik-e a vízzel. A budapesti vágóhídnál a vizsgálatok alapján máris kitűnt, hogy a zsírolvasztó üzem készülékeinél komoly hibák kell hogy legyenek. A vizet, mint mondottuk, az olvasztott zsír hűtésére használják. A víz vezetéke azonban egy helyen nyitott és ott a munkások kezüket mossák. Ez azonban nem magyarázta meg azt a nagymértékű szennyezést, amely ennél a hűtővíznél többízben megfigyelhető volt. Miután felhívtuk a műszaki osztály figyelmét a tapasztaltakra, közölték velünk, hogy készülékeik több helyen kilyukadtak. Eltekintve attól, hogy ennek a gondatlanságnak a révén a még más célra felhasználható hűtővíz állandóan szennyeződött, tekintélyes mennyiségű zsír is ment állandóan veszendőbe. Vizsgálataink kiegészítésére és ellenőrzésére egy napon át 2 órás időközökben vettünk kevert szennyvíz-mintákat a napközben mutatkozó ingadozások megismerésére. Ezeknek a vizsgálatoknak a jellemző eredményeit a 6. táblázatba foglalt összeállítás tünteti fel jelzőszámokban. (A baktériumszám jelzőszámait úgy számítottuk ki, hogy a 20 C°-on, a 37 C°-on tenyésző és az anaerob baktériumok számát külön-külön a napi átlaghoz, mint 100-hoz viszonyítottuk és az így kapott három jelzőszám számtani átlagát vettük minden egyes időpontnál.) Az eredmények azt mutatják, hogy csupán 16 óra körül van kiugró csúcs, amely nyilván onnan ered, hogy a munka befejeztével az összes készüléket kiürítik. A lebegő anyagnál 10 órakor mutatkozó kiugrás feltehetően valamilyen pillanatnyi szennyezéstől eredt. Ismertetett munkánk során olyan ipari szennyvíz-mintavételi módot alkalmaztunk, mely viszonylag kisszámú, de tervszerűen vett minták útján feltehetően megbízható adatokat ad egy ipartelepen keletkező szennyvizek öszszetételéről és ezek szélső határairól. A mintavételi módszer helyességét vizsgálati adatokkal ellenőriztük. Munkánk során magától adódott, hogy a kiszemelt sertésvágóhídi szennyvizekre vonatkozóan meg is állapítsuk ezeket a jellemző értékeket. A kapott adatok ezen túlmenően lehetővé teszik, hogy azokat felhasználjuk más vágóhidak szennyvizeinek ellenőrzésére, a szennyvizek befogadóban való hígításának megállapítására, a tervezők pedig hasznukat vegyék az új létesítményeknél a tisztító berendezések méreteinek meghatározására. Untersuchung der Abwässer von Schweineschläclitereien von K. Bolberitz und Frau Gij. Hódos Die in- und ausländischen Kennwerte über die Zusammensetzung der Schlächterei-Abwässer schwanken zwischen extremen Grenzen. Dessen Ursache liegt hauptsächlich darin, dass es kein allgemein anerkanntes System zur Entnahme der Proben gibt, das die Ermittlung zuverlässiger Durchschnittswerte ermöglichen würde. Zu diesem Zweck erscheint ein Entnahmeverfahren geeignet, das die Proben von den im Schlachthof entstehenden verschiedenen Abwässern unter Berücksichtigung der BetriebsMerhältnisse wählt und diese an je einem Tag mit schwachem, mittlerem und starkem Betrieb entnimmt. Eine Untersuchung der an der Schweineschlächterei in Budapest entstehenden Abwässer mit diesem Enltnahmeverfahren hat erwiesen, dass diese Methode über die durchschnittliche Zusammensetzung einzelner Abwässer der landwirtschaftlichen Industrie in ihrer Grössenordnung gleiche und zuverlässige Werte liefert. Auf Grund der Untersuchungen war es möglich, den Charakter, die physikalische, chemische und bakteriologische Verunreinigung, deren Höchstwerte und das Mass der Schwan-