Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Bolberitz Károly–Hódos Györgyné: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata

Bolberitz K.—Hódos Gy.-né: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1Ö57. 3. sz. 253 4. táblázat Az egyes sertésvágóhídi szennyvízféleségek jellemzése Vágócsarnok : Húsfeldolgozó : Sonkaüzem : Bélüzem : Zsírolvasztó : Erősen szennyezett Igen erősen szennyezett Erősen szennyezett Közepesen szennyezett Kevéssé szennyezett A lebegő és az oldott anyagok aránya 1 : 1 A lebegő és az oldott anyagok aránya 2 : 3 A lebegő és az oldott anyagok aránya 1 : 0 A lebegő és az oldott anyagok aránya 1 : 2 Főleg oldott szerves anyaggal szennyezve Nagyobbrészt oldott anyaggal szennyezett, melynek nagyobb hányada szerves anyag Túlnyomóan oldott szervetlen anyaggal (konyhasóval) szennyezett Szennyezés nagyobbrészt oldott szerves anyag Részben szerves lebegőanyaggal (zsír), részben szerves oldott anyaggal (bomlási termékek) szennyezve A fehérjetartalom az oka annak, hogy a vizsgált szennyvizek erősen rothadóképesek voltak, főleg a nagy fehérjetartalmúak, mint azt a minták kénhidrogén tartalma és az erősen pozitív rothadási próbák is mutatták. A nagy rothadóképesség a fő oka annak, amiért ezeknek a szennyvizeknek a hatásos megtisztítása különös jelentőségű, mert akár befogadóba, akár közcsatornába jutnak, mindkét helyen erős rothadási folyamatot indítanak meg. Az egyes szennyvízféleségekben megállapított foszfát-értékek maximálisan 93 mug-ot. mutattak literenként. A kloridtartalom 50— 100 mg/l-ig terjedt. A legnagyobb értékek természetesen a húsfeldolgozó és a sonkaüzem vizeinél mutatkoztak. Káliumot 24—180 mg/l, nátriumot 66—980 mg/l mennyiségekben találunk a kevert szenny vízmintákban. A minták pH-ja 6,8 és 7,7 között ingadozott. Nem érdektelenek a bakteriológiai vizsgálatok eredményei sem. A nagy baktériumszám és a 0,0001-től 0,000001-ig terjedő coli-titer természetesnek vehető. Az anaerob baktériumokat képviselő Clostridium Welchii, mint az várható is volt, a bélüzemnek és a vágócsarnoknak ürüléket is tartalmazó szennyvizében adta a legnagyobb értékeket. Meglepő, hogy a legnagyobb baktériumszám nem a bélüzem szennyvizeiben volt, mint az várható lett volna, hanem meglepetésszerűen a sonkaüzem pácleves szennyvizeiben. Nagyságrendben következő a vágócsarnok szennyvize, a bélüzem csak ezután következik. Ez, valamint az a tény, hogy a végeredményben élő szervezetből származó anyagokkal szennyezett szennyvíz nagy többségben nem 37 C°-on, hanem 20 C°-on tenyésző baktériumokat tartalmaz, talán arra enged következtetni, hogy ezek a szennyvizek elsőrendű táptalajok lévén — különösen a hígabb, de nagy sótartalmú sonka-pácvíz — az üzemi vízzel beléjük került baktériumokat szaporítják el, igen rövid idő alatt. Az egyes üzemrészek szennyvizeinek jellegét a fenti vizsgálatok alapján a 4. táblázat mutatja be. A zsírfogó előtt és után vett minták vizsgálati eredményei azt mutatták be, hogy ez a korántsem korszerűen épített és eléggé elhanyagolt állapotban lévő berendezés mindezek ellenére hatásosan működik, és nemcsak hogy a lebegő szerves anyagok tekintélyes részét választja ki, hanem a baktériumszámot is meglepően csökkenti (1. 5. táblázat). (A szervetlen oldott anyag és a klorid tartalom növekedése a zsírfogó után, nyüván a művelet által létrehozott térfogatcsökkenéstől ered.) Az egyes szennyvízféleségek átlagos össze5. táblázat Zsírfogó előtt és után vett minták adatai* Zsírfogó előtt Zsírfogó után Lebegő anyag szerves mg/1 1340 445 szervetlen mg'l 192 lf>2 Oldott anyag szerves mg/'l 1049 11(53 488 004 Oxigénfogyasztás mg/l ()., . . 37(1 352 Klorid mg/l 200 290 Összes nitrogén mg/l 172 157 Baktériumszám zselatinán 20 0°-on .... 1,5 mill. 0,4 mill. agaron 37 C°-on 1,0 mill. 0,7 mill. Clostridium \Y 200 100 Coli titer (ml-ben pozitív) .. 0,000001 0,00001 * A zsírtartalmat, mint már említettük, a szabványos eljárással nem lehetett megbízhatóan megállapítani. A zsírtartalom csökkenésére így csak a lebegő szervesanyagtartalom csökkenéséből lehet következtetni.