Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Bolberitz Károly–Hódos Györgyné: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. 2If9 S7FNNYVT7TÍS7TITAS A z iP a rb a n előálló szennyvizek helyes megmintázása sok nehézséget O/J-Lmn i okoz. A szerzők jó megoldásra tesznek javaslatot. A budapesti sertés­vágóhíd szennyvizének elemzése során mutatják be elgondolásukat. Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata* 40 BOLBERITZ K Áll OLY, HÓDOS GVÖEGYNÉ A szennyvíztisztító berendezések tervezésé­hez szükséges adatok a házi szennyvizeknél meglehetősen ismertek; ismerjük összetételü­ket, a keletkező szennyvizek mennyiségét, a napszakonkénti és évszakonkénti ingadozásokat. Nem állítható azonban ez az ipari szennyvizek­ről. Bár az utóbbi években mind több adat je­lenik meg róluk, ez még mindig kevés ahhoz a nagyszámú változathoz képest, amely az ipari szennyvizeknél előfordul. Még azoknál az üzemeknél is, amelyeknél több szerző adatai állanak rendelkezésünkre, gyakoriak a nagy el­térések, amelyek magyarázatra szorulnak. Ez részben érthető, mert az egyes gyáraknál a he­lyi és a termelési adottságok, a munkamódsze­rek stb. igen változóak lehetnek. Van azonban egy másik tényező is, amely az egyes, ipari szennyvízvizsgálatokat többnyire összehasonlít­hatatlanná teszi, és ez a mintavétel kérdése. Helyes átlagmintát venni az ipari szennyvi­zeknél rendkívül nehéz. Bár újabban többféle átlagmintavevő készüléket is javasoltak, aligha hihető, hogy ezeket a szerzőkön kívül más is használná, annyira körülményes a velük való bánásmód.** Ha volna is tökéletes átlagminta­vevő, ez is csak azoknál az üzemeknél volna használható, amelyeknél a 8-órás vagy 24-órás átlag az állandó helyzetet tükrözi vissza. Az olyan üzemeknél, amelyéknél az üzem igénybe­vétele naponként vagy időszakonként változik, természetesen még egy átlagmintavevő sem biz­tosíthat kielégítő eredményt. Legnagyobb mér­tékben jelentkezik a megbízható átlageredmé­nyek megállapításának a nehézsége a mező­gazdasági iparoknál, ahol a feldolgozott anyag mennyisége és néha minősége is naponként vál­tozik és készülékei szakaszos üzemmel dolgoz­nak. Emellett ezek a szennyvizek erősen rotha­dóképesek, ami átlagmintavevők alkalmazásá­nál hűtést vagy konzerválást tenne szükségessé. Az előbbiekben említett hibák és nehéz­ségek elkerülésére olyan mintavételi rendszer­rel próbálkoztunk, amelyről feltehető volt, hogy az így kapott vizsgálati eredményekből számí­tott különféle átlagok helyes képet nyújtanak a szennyvizek összetételéről, ezek ingadozásai­ról és ezáltal a tisztító berendezések tervezői részére megbízható adatokat szolgáltatnak majd. Ahhoz, hogy változó terheléssel dolgozó mezőgazdasági ipari üzemből távozó szennyvíz * Közlemény az Orsz. Közegészségügyi Intézet vízügyi osztályától. ** Kersner, F.: Sew. Ind. Wastes 25. 11. sz. 1325. o.; Henderson, W.: Sew. Ind. Wastes 27, 9. sz. 1036. o. átlagos összetételét és ennek ingadozásait meg­ismerjük, elengedhetetlen, hogy az üzemben keletkező összes szennyvízféleséget külön-külön megvizsgáljuk. Ismernünk kell ezenkívül az egyes szennyvízféleségekből keletkező mennyi­ségeket is, és azt, hogy állandó jelleggel vagy szakaszosan keletkeznek-e ezek. Végül nem ele­gendő ezt egyszeri vizsgálattal megállapítanunk, hanem ki kell választanunk egy erős és egy gyenge terhelésű napot, lehetőleg ezeket a vizs­gálatokat még egy átlag-nappal is ki kell egé­szítenünk. Amennyiben az üzemnek nem min­den része dolgozik az egész nap folyamán, úgy okvetlenül, ellenkező esetben pedig ajánlatos, egy napon át szabályos időközökben is minta­vételt végezni a napközben tapasztalható inga­dozások megismerésére. Elgondolásunknál abból indultunk ki, hogy az üzemek kevert szennyvizeinek gyakran szél­sőséges összetételingadozásában két tényező játszik közre: 1. az egyes üzemrészek szennyvi­zeinek különböző jellege és változó keveredési aránya, 2. a termelésingadozásokból eredő kü­lönbségek, amelyek a szennyvizeknek jellegét nem befolyásolhatják, csupán töménységüket. Ez az utóbbi, tapasztalataink szerint, nem mutat nagy eltéréseket, 'és ha helyes átlagértékeket ál­lapítottunk meg, az esetleges ingadozások az összetételben gyakorlatilag nem jelenesek. Ez­zel szemben az egyes szennyvízféleségek hánya­dainak változása rendkívül szélsőséges eltolódá­sokat okozhat. Ezt a mintavételi rendszert az elmúlt év fo­lyamán a budapesti sertésvágóhídon próbáltuk ki. A vágóhidakat azért választottuk, mert eze­ken a helyeken igen kellemetlen szennyvizek keletkeznek. Ezen belül a sertésvágóhídat azért, mert itt keletkezik a legtöbbféle ipari szenny­víz. A marha- és lóvágóhídakon, a kapott tájé­koztatásak szerint ipari szennyvíz csak igen csekély mennyiségben keletkezik a sertésvá­góhídakhoz képest. A több szenny vízféleség és a vágások számának nagy ingadozása, valamint a vizek erős szennyezettsége eléggé megvilá­gítja e szennyvizek megismerésének jelentő­ségét, mind a tisztítóberendezések, mind a be­fogadó terhelése szempontjából. Annál inkább látszott ez kívánatosnak, mert a vonatkozó szak­irodalomban viszonylag kevés adat áll rendel­kezésre az ilyen és hasonló üzemekről és ezek az adatok is, mint az 1. táblázat mutatja, igen szélsőséges határok között ingadoznak. Ebben természetesen jelentős a része a különböző tech­nológiáknak, de a döntő tényező, nézetünk sze­rint, a véletlenek által befolyásolt mintavétel. (Hasonlítsuk össze a táblázatban a három kö-

Next

/
Thumbnails
Contents