Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
3. szám - Czike Kálmán–Fodorné Csányi Piroska: Kőolaj lelőhelyek vízmintáinak deutériumoxid tartalma
2Jf8 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Czike K.—Fodorné Csányi P.: Kőolaj lelőhelyek vízmintái mintákat a szükséges adatókkal együtt rendelkezésünkre bocsátotta, továbbá a Kőolajbányászati Tudományos Laboratórium főmérnökének, Dallos Illésnek a vizek kémiai elemzésének elvégeztetéséért és hasznos tanácsaiért. összefoglalás Kőolaj lelőhelyekről származó vízminták deutériumoxid tartalmának összefüggését vizsgáltuk a mélység, a geológiai kor, a szárazmaradék és az egyes ionok mennyiségének a függvényében. Megállapítottuk, hogy a deutériumoxid tartalom nő a mélységgel. Azonos geológiai korból származó vízminták deutériumoxid tartalma a hibahatáron belül megegyezett, de a geológiai korok sorrendje nem mutat semmiféle összefüggést a deutériumoxid tartalommal. Mértük a minták radioaktivitását is, és két minta kivételével a háttéreffektustól eltérő aktivitást nem találtunk. A szárazmaradék és a deutriumoxid tartalom közötti összefüggés a nagy szárazmaradékú vizek tengeri eredetére mutat. A klorid tartalom százalékos értéke növekedést mutat a deutériumoxid tartalommal. A CO.-j ion és a HC0 3~ iontartalom a deutérium oxid tartalommal csökkenni látszik. A kalcium, a magnézium, a kovasav és a szulfát tartalom, illetőleg a deutériumoxid tartalom között nem találtunk összefüggést. A deutériumoxid tartalom meghatározásával biztosan el lehet dönteni, hogy a vízminta felszíni, vagy mélységi (tengeri) eredetű-e. A víz kevert jellegének eldöntésére azonban a módszer nem alkalmas. IRODALOM [1] Czike Kálmán, Fodorné Csányi Piroska: Acta Geologica Tomus IV. Fasciculus 2. 131 (1956). [2] E. Szádeczky-Kardoss: Hidrológiai Közlöny XXI. 7—12. 1941). [3] Yuji Shibata, Kimio NogucM, Osamu Kaneko: Bull. Chem. Soc. Japan, 14, 274 (1939). CO^EP>KAHHE OKHCH flEftTEPHfl B nPOBAX BOßbl, B3flTbIX HA MECTOPOHíXlEHHHX HE<t>TH K- UuKe ii n. UaHu npoBOflHJiocb Hccjie^OBamie 3aBHCHM0c™ coflep>K3HHH ÄeHTepilfl B npÖÖaX BOA, B3HTMX Ha MeCTOpOH<FLEHHHX HeiJiTH, ÓT rjiyßHHbi, reojiorinecKoro B03pacTa, a T3K>KE ÓT KOJIHMECTBA cyxoro ocTan<a H OTAEJIBHBIX HOHOB. EbIJIO yCTaHOBJIC'HO, MTO COAEPWAMIE OKHCH HeflTepHH B03pacTaeT c yBejiimemieM rnyŐHHbi. CoAep>KaHiie OKHCH ÄCHTcpiiH B npoőax BOA OAiiHaicoBoro reojionmecKoro B03pacTa coBnaAano B npeAejiax OUIHÖOK, HO nopaíOK reojiorHMecKiix nepnoAOB ne BbiíiBJiHer HHKaKOÍi CBH3H C COAEPWAHHEM OKHCH AeiÍTepiIH. M3Mepjuiacb ii paAHoaKTi-IBHOCTB npoö n 3a IICKJHOMCHMCM Aßyx npo6 He öbuia oönapywena OTKJioiijiiomaíiCíi or (JIOHOBORO 3(J)(J)eKTa PA AH OAKTIIBHOCTB. 3aBiiciiM0CTb coAepHcaHHH Aeiírcpuji OT KOJiimecTBa cyxoro ocTan<a yi<a3biBaeT na MopcKoe nponcxoHCAemie BOA C ÖOJIbUIHMII CyXHMH OCTaTKaMH. IlpoueHTiioe coAepwcaHiie xjiopiiAOB yBCJiiiMHBacTcji, a COACPMOHHE HOHOB CO :j ii HCO ; i" yMCHbuiacrcH no coAepwaHiiio OKHCII AeiiTcpiiH. MOKAY coAepwcamieM KajibiiHM, MarHiiH, KpeMHCKHCJiOTbi, cyjibijiaroB ii coAep>KamieM OKHCII ACHTCPHJI HC ÖMJIO OŐHAPYWEHO HHK3KOH CBJI3H. flpn noMomn ONPEAEJIEHHH COAEPWAHIUI OKHCII ACHTCpiI5I C yBCpCHHOCTblO M0>KH0 peUIHTb BOnpOC 0 TÓM, npOHCxoAHT JIII BOAa c nOBepxHOCTH HJIH jiBJijieTca JIII OHa rjiyßiiHHOii BOAOÍÍ (MopcKOro nponcxo>i<AEHII5I). OAH3KO AJIH onpeAejicHHji cMeuiaHHoro xapaicrepa BOAU yKa3aiiHbiií MCTOA HC oi<a3ajicji npuroAHbiM. Deuteriumoxidgehalt der Wasserproben von Erdölvorkommen von K. Czike und Frau Fodor, geb. P. Csányi Es wurde die Veränderlichkeit des Deuteriumoxidgehaltes von Wasserproben untersucht, die von Gebieten mit Erdölvorkommen stammen, u. zw. in Abhängigkeit von der Tiefe, vom geologischen Zeitalter, vom trockenen Residuum, sowie von der Menge der einzelnen Ione. Es konnte festgestellt worden, dass der Deuteriumoxidgehalt mit der Tiefe sich erhöht. Der Deuteriumoxidgehalt der aus den gleichen geologischen Perioden stammenden Wasserproben war innerhalb der Messgenauigkeit derselbe, dagegen scheint die Reihenfolge der geologischen Zeitalter im keinerlei Zusammenhang mit dem Gehalt an Deuteriumoxid zu sein. Auch die Radioaktivität der Proben wurde untersucht und mit Ausnahme zweier Proben wurde keine vom Hintergrund-Effekt abweichende Aktivität gefunden. Der Zusammenhang zwischen Trocken-Residuum und Deuteriumgehalt weist auf eine marine Herkunft der Wässer mit grossem trockenen Residuum hin. Der prozentuelle Wert des Chloridgehaltes steigt mit dem Gehalt an Deuteriumoxid: während jener der CO : l und HCO, Ione zu sinken scheint. Zwischen dem Gehalt an Kalzium, Magnesium, Kieselsäure und Sulphaten bzw. dem Deuteriumoxidgehalt wurde kein Zusammenhang gefunden. Durch Ermittlung des Deuteriumoxidgehaltes lässt sich mit hinreichender Sicherheit auf den Ursprung (Tagwasser oder marine Herkunft) der Wasserprobe schliessen. doch zur Bestimmung deren gemischten Charakters eignet sich dieses Verfahren nicht.
