Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Czike Kálmán–Fodorné Csányi Piroska: Kőolaj lelőhelyek vízmintáinak deutériumoxid tartalma

Czike K.—Fodorné Csányi P.: Kőolaj lelőhelyek vízmintái Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1937. 3. sz. 21/7 sz.) 0,4—0,6 y. A geológiai korok sorrendje nem mutatott összefüggést a deutériumoxid tartalommal. ' A radioaktiv mérések során a háttéreffektustól többé-kevésbé eltérő értéket csak két mintánál találtunk, a 2. és 19. sz.-nál (2. táblázat). Az aktivitás értékek az azonos rétegvastagságú szárazmaradékokra vonatkoznak. Ezek az értékek a mélységgel összefüggésben nincsenek és az aktivitást valószínűleg a tároló rétegből kioldott radioaktív anyagok okozzák. Érdemes lenne ezeket a vizeket radon tartalomra is megvizsgálni, mert a radon nagyobb aktivitása miatt esetleg az előző módon nem észlelt összefüggések derülhetnének ki. A 3. táblázat a szárazmaradék és a deutériumoxid tartalom közötti összefüggést mutatja. A táblázat eredményeit érdemes összehasonlítani Szádeczky-Kardoss Elemér nagyailföldi fúrások vízmintáinak elemzéséből levont megállapításaival (2). Szádeczky-Kardoss vizsgálatai szerint a fúrásokból származó vizek elemzése gyors és közvetlen lehetőséget ad a nagyalföldi rétegek korának és faciesének meghatározására. A vizeket 4. csoportba osztja: 1. Erősen konyhasós víz, több mint 10 g/liter szárazmaradékkal, (nagy százalékos klorid tartalom) tengeri, (esetleg tengeri-barack vízi) miocén és idősebb képződményekre vall. 2. Konyhasós víz, kevesebb, mint 10, többnyire 4—6 g/l szárazmaradékkal (kaspi) brackvízi alsó pliocén. .11a táblázat •S3 X "3 73 3 fctj •S S* 3 ti Klorid Of O MS O 3- o° < 1. Szv-1 2,72 0,033 1,21 971,2 0 0 0 2. Szv-1 — 0,01 fi — 932,4 0 0 0 3. Szv-1 0,687 0,01fi 2,48 — 0.316 46,46 0 4. Bs-öa 0,751 0 0 — 0,355 47,33 0,4 5. Ivó 0,548 0 • 0 — 0,423 78,33 0,4 fi. Ot-1 2,884 0,237 8,23 11 fi.fi 1,185 41,14 0,6 7. GB-5 2,896 0 0 — 2,04 70,59 0,9 8. B-301 5,52 2,59 46,92 0 1,413 25,59 0,9 9. L-l 9 2,40 0,333 13,75 — — — 1,0 10. B-283 — (1,865 — 0 2,038 — 1,0 1 L. B-129 — 1,116 — 0 1,009 — 1,0 12. L-78 6,96 1,237 17,77 0 2,071 29,75 1,0 13. L-4 9,55 1,895 19,84 0 2,483 2,62 25,99 1,4 14. L-362 7,32 1,073 14,66 31,0 2,483 2,62 35,79 1,4 15. B-300 10,95 3,59 32,7 95,4 1,78 16,2 1,4 Ifi. L-l 83 27,63 14,83 53,67 — 1,077 3,89 1 4 17. Nu-10 23,47 13,72 58,44 0 0,553 2 35 1 5 18. Nu-5 37,00 22,23 60,08 77,7 0,118 0,31 1,6 1». H-55 2.14 0,499 23,3 63Ífi 1,19 55,6 1,8 20. Szo-7 19,2 10,48 54,58 38,8 1,185 6,17 2,0 23. Nu10 13.06 7,69 58,88 — 0,118 0.90 2,3 29. XI-74 7,90 1,99 25,2 31,8 1,65 20,8 2 7 30. 8,4 2 7 3/6 táblázat £ •a N X Jel Szárazmaradék g/l Klorid K/l o a"« u S h O & 21. 22. 24. 25. 2«.' 27. 28. NL-16 N 1,-31 NL-6 NL-5 NL-70 NL-78 NL-51 4,59 2,79 0,29 3,30 5,18 5,00 1,94 0,90 0,336 2,05 0,366 32,28 10,2 41,0 18,86 31,0 0 95,4 63,6 0 0,550 0,873 0,160 1,29 0,908 0,482 12,0 31,29 55,7 39,2 18,1 24,84 2,0 2,0 2,3 2,3 2,3 2,3 2,3 31. NL-81 — 0,141 — 636,0 1,941 — 0 Nagylengyel! olajmező 3. Nátriumhidrokarbonátos víz, kevesebb, mint 2 g/l szárazmaradékkal, fiatalabb pliocén és pleisztocén édesvízi rétegek. 4. Kevesebb, mint 1 g/l szárazmaradékkal, többnyire egészen fiatal, felső levantei és pleisztocén rétegekre jellemző. Az általunk vizsgált vizek nem nagyalföldi fúrásokból származnak, de az összefüggések hasonlóak a Szádeczky-Kardoss Elemér által találtakhoz. Kivételt képeznek a nagylengyeli elvizesedett olajmezőkből származó vizek. A Szádeczky-Kardoss-féle 1. csoportba a 3/a. táblázatból azok a minták tartoznak, melyeknek szárazmaradéka 7,32—37,00 g/l között van. Az ehhez tartozó sűrűségkülönbség értékek 1,4—2,7 y közöttiek (13—18., 20., 23., 29., 30. sz.). A 2. csoportba két mintánk tartozik, (8., 12. sz.). 5 g/l körüli szárazmaradékkal és 0,9— 1,0 "/sűrűség növekedéssel. A 3. és 4. csoportot összevonva, ebbe a csoportba tartotzik az 1—7. sz. minta, 0,548—2,89 g/l szárazmaradékkal és 0—1,0 y sűrűség növekedéssel. A csoportbeosztástól eltérést mutat a 19. sz. minta, mert szárazmaradékához képest igen nagy sűrűség növekedést mutat. Szádeczky-Kardoss megállapítása szerint a nagy klorid tartalmú (erősen konyhasós) vizek tengeri eredetűek, ezek szerint itt nagy deutériumoxid tartalom volna várható. Ez az összefüggés is teljesen igazolódott (3/a. táblázat, 12—20., 23., 29. sz.), 0—1,6 y sűrűség növekedésig az abszolt kloridtartalom növekvő tendenciát mutat (0,016—22,23 g/l), azután ugyan az abszolút klorid tartalom csökken, de az összes szárazmaradékkal arányosan, s így a százalékos klorid tartalom végig nagy marad. A C0

3 ion tartalom csökken a deutériumoxid tartalom növekedésével. A HCOs-°/o-os iontartalom a deutériumoxid növekedésével csökken, (1., 2., 19., 20., 29. sz. minta kivételével), megfelelően a SzádeczkyKardoss-féle 3. szabálynak. Mint már említettük, a szabályoktól eltérést mutató minták a nagylengyeli olajmező kútjaiból származnak (3/e. táblázat. Ezek a kutak erősen elvizesedtek, szárazmaradékuk kevés, százalékos klorid és HC0

3-tartalmuk nagy. Ez a magyarázata annak, hogy a 31. sz. minta, bár nagy mélységből való, sűrűség különbséget nem mutat, mert felszíni (kereszt) víz eredetű. A kalcium, magnézium, szulfát, kovasav tartalom és a deútériumoxid tartalom között összefüggést nem találtunk. E helyen is köszönetet mondunk Simonyi Károlynak, a Központi Fizikai Kutató Intézet Atomfizikai Osztálya vezetőjének, aki munkánkat mindvégig figyelemmel kísérte és Trencséni Dezsőné technikai munkatársunknak a kísérleti munka elvégzésében nyújtott segítségéért. Külön köszönettel tartozunk a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat vezetőségének, amiért a víz-