Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Csajághy Gábor: A Maros iszapjának vizsgálati eredményei

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. 2If9 VÍZKÉMIA A tanulmány a Maros iszapjának keletkezését, mikroszkópi vizsgálatát, kémiai és fizikai sajátságait ismerteti. Megállapítja, hogy az iszap a „slikk"-ek csoportjába tartozik és kedvező fizikai tulajdonságai balneotherápiás felhasználásra alkalmassá teszik. A Maros iszapjának vizsgálati eredményei C S- A ,T Á O H Y G Á ]i () li Az előfordulásra egy lelkes makói orvos, Batka Isván dr. hívta fel a figyelmet. Ö gyűjtötte be az előzetes tájékozódásra használt iszapmintát is. Ennek vizsgálata azt mutatta, hogy érdemes az előfordulással behatóbban foglalkozni. A részletes vizsgálatokhoz szükséges mintákat a közösen végzett helyszíni szemle során gyűjtöttük be Makó mellett, a Maros árteréről. A minták egy részét a városi strand közvetlen közelében, a másik részét pedig a gépgyári strand környékén vettük. A tájékoztató vizsgálatokból kitűnt, hogy a minták azonos típusba tartoznak, és közöttük lényeges különbség nincs. Ezért a gépgyári strand közelében vett mintákat összekevertem és csupán az így kapott átlagmintát vizsgáltam meg részletesen a Nemzetközi Orvoshidrológiai Társaság (ínternacional Society of Medical Hydrology) Peloid Bizottságának az ún. Peloid-Jelentésben lefektetett nemzetközileg elfogadott általános irányelvei szerint. Eredet és osztályozás A Maros az évente többször is bekövetkező áradásakor nagy területen rakja le lebegtetett hordalékát. A lerakódás egyúttal szemcsenagyság szerinti osztályozással is párosul. Legelőször a durvább és nagyobb fajsúlyú szemcsék ülepednek le és ezekre rakódik rá a finomabb szemcséjű üledék. Az újabb árhullám magával ragadja a finomabb szemcséjű üledéket és helyébe durvábbat rak le. Ezért az üledékes rétegösszlet alsó része főleg homok és csak helyenkint vannak benne iszapcsíkok. A part felé eső védettebb mélyedésekben a finom iszapos rész nem esik áldozatul a víz sodrának és megmarad a homok tetején, miközben a folyó viszszahúzódik eredeti medrébe. Végül az iszapot borító víz is leszivárog a homokon keresztül. Végeredményben a homok tetején változó vastagságú, rendkívül finom szemcséjű iszap marad vissza, amely főtömegében szervetlen alkotórészekből áll és csak kevés, 1—2% közötti szerves anyagot tartalmaz. A fentiek alapján a Maros iszapját az ún. slikkek (biopelitek) csoportjába sorolhatjuk. (A schlick német szó, lényegileg iszapot jelent, a szónak pontos magyar megfelelője nincs.) A slikk típusú iszapokat az jellemzi, hogy építő elemei túlnyomórészt szervetlen anyagokból állanak s a szerves kötésben levő szén mennyisége nem haladja meg az 1—2%-ot. A slikk tehát átmenet a tiszta szervetlen jellegű iszapok, az ún. abiolitok (agyag, homok) és a szerves iszapok (szapropél és jüttja) között. A határ azonban nem éles. Ismerünk szapropél és jüttja jellegű slikkeket is. Az előbbiek erősen kénhidrogén szagúak, az utóbbiak pedig vagy egyáltalán nem, vagy csak a mélyebb szintekben tartalmaznak kevés kénhidrogént. Az is jellemző a slikkekre, hogy a felületi rétegek alatt, sokszor kékesszürke, vagy kékesfekete színű iszap rétegeket találunk. A színt a kolloid vashidroszulfid okozza. A felületen azért nincs, mert a vízben oldott oxigén, vagy a levegő oxigénjének hatására eloxidálódik. Balneológiai szempontból a vashidroszulfid jelenlétének azért lehet jelentősége, mert a szulfidokról tudjuk, hogy a bőrön keresztül bejuthatnak a szervezetbe. Eddig még nem volt olyan iszapunk, amelyet tudományos vizsgálatok alapján a slikkek csoportjába sorolhattuk 'volna, ezért új színt jelent a Maros iszapja a korszerűen megvizsgált hazai iszapok között. Külső leírás Az eredeti állapotban levő iszap színe zöldesszürke, helyenként kékes árnyalatú rétegekkel. A kiszárított iszap színe sárgásszürke. Lágy tapintású, benne nagyobb szemcséket nem lehet kitapintani. Gyengén földes szagú, igen iól tapad. Mikroszkópos vizsgálat A mikroszkópos vizsgálatok alkalmával két dolog tűnik szembe. Az egyik az, hogy az iszap rendkívül finom szemcséjű részecskékből áll, a másik pedig az, hogy főtömegét szervetlen eredetű ásványos anyagok alkotják. A finomszemcséjű ásványos elegyrészek között agyagásványok is vannak, ennék jelentősége az iszap plasztikus tulajdonságai és termikus viselkedése szempontjából nagy. A kémiai vizsgálatok során megállapított szerves kötésű szén és nitrogén eredetére nézve a mikroszkópos képet kiegészítő növényi maradványok és rosttöredékek adnak magyarázatot. Mauritz professzor megállapítása szerint az iszapolási maradék zöme 20—40 mikron nagyságú és igen sok benne a kvarcszemcse, illetve töredék. Bőségesen láthatók az iszapolási maradékban csillámpikkelyek is. Ezek között a muszkovitpikkely több, mint a biotitpikkely. Elég sok a monoklin augit-töredék is. A rombos augit prizmatöredék mennyisége kisebb. A sötét és világosabb színű turmalin prizmatöredékek igen ritkák. Epidot csak elvétve található, a cirkon is nagyon ritka. A kalcit a kémiai elemzés adatainak megfelelően eléggé gyakori.