Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Karkus P.: Az öntözés tározótér igényének meghatározása gazdaságossági alapon

23Jf Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Karkus P.: Az öntözés tározótér igényének meghatározása alatti összes vízhiány azonban évenként változó. A viszonyok szemléltetése érdekében bemutatjuk az /. táblázatot, amelyben példaképpen kiszámítottuk, hogy 80, 100, 120, 140 m

3/s júliusi legnagyobb öntözővízkivétel figyelembevételével az 1001—50 közti 50 év folyamán milyen vízhiányok lettek volna. 62 m

3/s állandó vízhozamot tekintettünk a mederben maradónak, amely a Tisza élővízforgalmának, az ivó- és ipari vízkivételek kielégítésére szolgál, azonkívül két tiszai vízlépcső beduzzasztása folytán a mederből történő elszivárgást és a párolgási többletet fedezi. A táblázatban fel nem tüntetett években vízhiány nincsen. Szántóföldi öntözésnél nyilvánvalóan gazdaságtalan lenne olyan vízpótló berendezés építése, mely az 50 év alatt előforduló legkedvezőtlenebb vízjárású évben is el tudja hárítani a vízhiányt. Ebben az esetben a teljes tározó tér csak 50 évenként egyszer lenne teljesen kihasználva. Csak ennél kisebb tározótér építése lehet gazdaságos, s egyes ritkán előforduló, kedvezőtlen víz járású esztendőben a vízhiány nagyságától és időtartamától függően olyan növények egy, vagy kétszeri öntözése elmaradna, amelyek a vízhiányt legkevésbé sínylik meg. Az öntözés kimaradása terméscsökkenésben mutatkozik. A terméscsökkenés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a növény előzőleg minden öntözővizet megkapott, s hazánk éghajlata sem sivatagi, öntözés nélkül is van kisebb-nagyobb terméshozam. Adott nagyságú öntözővíz kivételhez, illetve öntözött területhez tetszőleges tározóteret felvéve kiszámítható a vízhiányos években az optimálishoz képest jelentkező terméscsökkenés forintértéke. A terméscsökkenés természetesen a vízhiány nagyságától függően eltérő. A vizsgált periódus (pl. 50 év) vízhiányos éveire (17 év) kiszámított terméscsökkenések értékének összegét elosztva a vizsgált periódus éveinek a számával (50-el), megkapjuk az évi átlagos terméskiesést. Különböző nagyságú tározóterekre elvégezve ezt a számítást, megkapjuk a tározótér függvényében az évi átlagos terméskiesés forintértékét. A legkedvezőtlenebb év víz1. ábra. Vízhiány okozta évi veszteség a tározótér függvényében adott területű öntözőrendszer esetén Puc. 1. rodoeoü yufepö npunuHeHHuü nedocmamKOM e eode, e 3aeucuMocmu om oöbeMa eodoxpanuAuiqa e cnynae opocumeAbHoü cucmeubi 3adanHoü opouiaeMoü riAOiifadu Fig. 1. Annual loss due to water shortage plotted against storage capacity for a given irrigated area hiányával egyenlő nagyságú tározótér kiépítése esetén terméskiesés nincsen. A terméskiesés számításának módszerével tanulmányunk nem foglalkozik, a számítás teljes terjedelmében az Országos Vízgazdálkodási Keretterv Dokumentációjának 6. kötetében megtalálható. A számítás eredményéből azt ragadjuk csak ki, ami a továbbiak szempontjából szükséges. A számítások azt mutatták, hogy a Kerettervben vizsgált 52 év (1901—52) adatai alapján 1 m

3 öntözővízhiány átlag 0,40 Ft értékű terméscsökkenést okoz a Tisza menti szántóföldi öntözéses gazdálkodásban (a terményárak 1952-es terváron értendők). A műszaki létesítmények 1956-ban érvényes normái az állami szabad felvásárlási árnál valamivel alacsonyabb termény- • árakkal vethetők egybe, az 1952-es termény tervárat kb. 2,5-el szorozva kapjuk a termeivények 1956. évi népgazdasági értékét. Ilyen meggondolással 1 m

3 öntözővízhiány átlagosan 1 Ft terméscsökkenést okoz. Jövedelmet csökkentő tényező azonban a vízpótlás céljait szolgáló tározó évi költsége (amortizáció, karbantartás, üzemeltetés stb.) is, mely síkvidéki tározóknál nagyjából a tározótér változásával egyenesen arányosnak tekinthető. Adott öntözővízkivétel mellett a tározótér növelése gazdaságilag két ellentétes hatást vált ki: csökkenti a terméskiesést, de növeli a tározótér évi költségét. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésekor az volt a felfogás, hogy olyan nagyságú tározótér építése gazdaságos, melynél az évi átlagos veszteség (terméskiesés + tározók évi költsége) minimumot mutat, azaz a népgazdaság vesztesége a legkisebb legyen. Az egyes költségelemeket az 1. ábrán mutatjuk be. Ugyanezen az elven alapuló, — de részleteiben természetesen teljesen eltérő — számítást használnak, ha egy adott villamos fogyasztói rendszert ellátó meglévő erőművekhez az igények növekedése miatt egy új erőmű megépítésre kerülő teljesítményét kell meghatározni. (Lévai András: Hőerőművek I. kötet). Az új erőmű teljesítményét úgy választják meg, hogy az erőműrendszer gépcsoportjainak véletlen jellegű meghibásodása folytán előálló esetleges áramkorlátozás miatt az ipari termelés kiesésében jelentkező népgazdasági kár és az új erőmű üzemeltetésére szükséges évi költség összege minimumot adj on. Az analógia a két egymástól távoleső ágazatra alkalmazott számítási módszer között első pillantásra nyilvánvaló. A gazdaságos hasznos tározótér ilyen módon történő meghatározásának azonban véleményem szerint lényeges hiányossága van : a tározótér létesítésének költsége és az abból eredő előnyök teljesen el vannak választva az öntözőberendezésre fordított beruházástól és a jövedelmezőségétől. :{. Javaslat a gazdaságos tározótér meghatározásának módszerérc Minden népgazdasági beruházás célja az életszínvonal emelése többtermelés útján. Az öntözőberendezések és öntözővíztározók ezt a célt a