Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Karkus P.: Az öntözés tározótér igényének meghatározása gazdaságossági alapon

Karkus P.: Az öntözés tározótér igényének meghatározása Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. 233 mezőgazdasági terméshozamok fokozásával szolgálják. Mindkét, beruházás ugyanazoknak a termeivényeknek a többtermelése erdekében létesül, indokolt, hogy a víztározók beruházását ne különítsük el az öntözőrendszer beruházásától, a kétféle beruházás hatékonyságát együttesen vizsgáljuk. Az egymástól független vizsgálat csak akkor indokolt, ha a beruházott létesítmények terméke nem azonos. Az öntözőrendszer és a víztározó esetében ez nem áll fenn, mert mindkét beruházás hatása emberi munka folytán az öntözött terület terméstöbbleteként jelentkezik. A tárgyalás folyamán egyelőre tekintsünk el attól, hogy a tározók halászati célra is hasznosíthatók, illetve a halászatot terhelő költségeket elkülönítve képzeljük, s csak az öntözővíz tározást terhelő beruházási költségeket veszsziík figyelembe. Képzeljünk el egy természetes vízfolyás vízhozamaiból ellátott öntözőrendszert. Amíg az öntözőrendszer csak olyan kiterjedésű, hogy vízigénye kisebb, mint a folyó tenyészidő alatti legkisebb kivehető vízhozama, akkor az öntözővíz korlátozására sohasem kerül sor. Ha tovább növeljük az öntözött területet, illetve a vízigényt, akkor a terület növekedésével adott hosszabb perióduson belül (pl. 50 év) egyre több olyan év lesz, amikor a tenyészidő alatt rövidebb-hosszabb ideig kisebb-nagyobb öntözővízhiány jelentkezik. Ez az öntözővízhiány terméskiesést okoz. Az öntözött terület nagyságát (kultúramegoszlásából számított vízigényt) felvéve, meghatározható a terméskiesés hosszúidejű átlaga. Ha az öntözés folytán elérhető évi terméktöbblet értékéből levonjuk az öntözés miatt szükséges ráfordítási többletet és elosztjuk az öntözött területtel, akkor megkapjuk a területegységre (pl. kat. holdra, vagy hektárra) vonatkoztatva az öntözés folytán elért évi tiszta jövedelmet. A területegységre vonatkoztatott tiszta jövedelem az öntözött terület növekedésével csökken, mert a vízkorlátozás miatti terméskiesések teljes egészükben a tiszta jövedelmet csökkentik. Igaz, hogy bizonyos területek egy-kétszeri öntözésének elmaradása némiképp csökkenti a kiadásokat is, de első közelítésben ez elhanyagolható. A területegységre vonatkoztatott évi tiszta jövedelem változását az öntözőrendszer kiterjedésének függvényében a 2a ábrán folytonos vonal mutatja. Az öntözőrendszer fajlagos beruházását (beleértve a főműveket is) a 2b ábrán folytonos vonal jelzi s nagyságát a területtől függetlenül állandónak tételeztük fel. Természetesen ha a terület sajátosságai, vagy egyéb körülmények ezt nem teszik lehetővé, semmi akadálya nincs, hogy változóként vegyük figyelembe. Tételezzük fel, hogy a terméskiesés csökkentésére K költséggel V befogadóképességű tározórendszer épül. A tározótér beruházásából a T területű öntözőrendszerre K/T fajlagos beruházás jut, amely az öntözőrendszer eredeti fajlagos beruházását megnöveli (2b ábrán szaggatott vonal). A K/T fajlagos beruházási többlet hiperbolikus függvény szerint változik az öntözött terület nagyságával, s a viszonylag kis területnél lényegesen emeli a fajlagos beruházást. A V térfogatú tározórendszer a vízpótlás révén csökkenti az átlagos terméskiesést, tehát növeli az öntözött terület egységére jutó tiszta jövedelmet, viszont a tározórendszer évi költsége csökkenti a jövedelmet. A 2a ábrán szaggatott vonal mutatja a fajlagos évi tiszta jövedelmet az öntözőrendszer nagyságának függvényében V térfogatú Vízpótlás kiépítése után. A görbéből látható, hogy a tározó szükségesnél korábbi kiépítése jelentősen csökkenti a fajlagos évi tiszta jövedelmet, különösen ha a vízpótlás nélküli terméskiesések még nem nagyok, s csak bizonyos kiterjedésű öntözőrendszer esetén emeli a tározó a jövedelmezőségét. 2 V nagyságú tározótér hatását a 2a és 2b ábrán eredményvonal jelzi. A 2 V nagyságú tározótér természetesen jóval nagyobb kiterjedésű öntözőrendszer üzemeltetése esetén lesz előnyösebb, mint a V térfogatú. A számítást tovább folytathatjuk egyre nagyobb tározóterek feltételezésével egész addig, amíg az öntözőrendszer perspektív vízigényét teljesen ki lehet elégíteni a legszárazabb évben is. Következő lépésben számítsuk ki adott öntözőterület (vízkivétel) mellett a tározótér függvényében az évi tiszta jövedelem és a beruházás hányadosát, azaz a hatékonyságot. A hatékonyság legnagyobb értékéhez tartozó tározótér lesz a gazdaságos, ennél kisebb vagy nagyobb tározótér rontja az összes öntözési beruházás hatékonyságát. Ha ezt a számítást különböző nagyságú öntözött területre, azaz vízigényekre elvégezzük, akkor megkapjuk az egyes területekhez tartozó leggazdaságosabb tározótér nagyságot (3. ábra). Végül a 3. ábra maximumaiból összeállíthatjuk a 4. ábrát, melyen folytonos vonal ábrázolja az öntözött terület függvényében a leggazdaságosabb tározóteret, az eredményvonal pedig az elérhető y SÍ/ .< -Q, f H a, Tárolás nélkülijöv - 2 V tarozoter • V tórozótér ' 0 tórozötér Öntözött terutet 1 [kh] b, T K/r 1 kh öntözés beruhazasa tomuvekke

t g térozotér — V türozótér — 2V tórozötér / / / 2. ábra. Tározó létesítésének hatása tetszőleges nagyságú öntözőrendszer fajlagos beruházására és jövedelemtöbbletére Puc. 2. BAUHHUC co3danun eodoxpauuAuuia na YDEABNOE Kanuma/ioßAoxcenue u na oKynaeMoemb opocumeAbnoű cucmeMbt AWÖOÜ eeAUHUHbi Fig. 2. Specific investment and increment income of an irrigation system of arbitrary size as affected by the provision of storage