Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Budavári Kurt–Kovács György: A tűrési idő figyelembevétele a belvízcsatornák mértékadó vízhozamának meghatározásánál

Budavári—Kovács: A tűrési idő a belvízcsatornáknál Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. 23 npoflOJibHoro floöeramiH h ía-ronjieHHH 3a pacieTHyio npoAOJi>KHTejTbHOCTb ocaflKa. B CJiy^ae Tannx npeanoJioweHHH npniweHeHiie CHiiíicawufeeocH K03(JXJ)IMNEHTA MHOWIITCJIH HE TPEßYETCH K YQETY npoAOJiHCiiTejibHOCTii 3aTonjieHHH. HopMa CTOKa, CJiywaiuaH ÄJIH onpeaeJieHHH HeoßxomiMoft riponycKHOií cnoeoÖHOCTH KaHajia, Mo»ceT SbiTb onpeAejieHa c noMombK) npocToro OTcneTa no Kpimoii q(í), b MecTe T = d + T g

r = q (d + T) Cjie«OBarejibHO, pacieTHbiii pacxo/i Kanada : Q = Fq(d+r) ripHBefleHHbiíí MeToa onpeAejiemiH pacieTHoro pacxofla ocyuuiTe^bHbix KaHajiOB ÄonycKaeT yqeT npoAOJi>KHTejibHOCTH 3aTonjiCHHH H 3THM oőecnemiBaeicH nocTpoemie KaHajioB pa3Hwx ocyiuiiTejibHbix CIICTCM Ha OÄHHaKOByro CTeneHb 3anaca 6e3 yBejiHHemiH pacietHbix onepaunii w 6e3 ocjio>KHeHiiH 3aflami npoeKTiipoBimiKa. The determination of design discharge in drainage channels allowing for the time of endurance by K. Budavári and G. Kovács The new method of computation of design discharges in drainage channels — presented in the study — is based on the q(i) curve computed for the partial catchment area in question from monthly precipitation data, on the run-off coefficient assumed to be determined for the entire area, and on the time of endurance. In designing drainage systems, the time of endurance is defined as the permissible duration of water cover on the area depending on the crop and varying with the growing season — entailing no loss, or one of predetermined value only. Theoretical considerations underlying the computation method are founded on two basic simplifying approximations common with investigations of this nature. The area contributing to the run-off in the gaging section under consideration has been assumed to increase as a linear function of time and furthermore, the intensity during a rainfall has been assumed as constant. If the exponent of the intensity-frequency-duration function vahd for the area under consideration : n > 1/2 the duration of the design precipitation equals the sum of the gathering period and the time of endurance. A rainfall duration yielding a still greater design run-off may also occur, depending upon the ratio of the time of endurance and the gathering period (d/r

), the difference however, is insignificant (the maximum value thereof being 10%), and in view of aproximations made in the determination of the intensityfrequency-duration curve and in the computation of the run-off coefficients, is deemed negligible. On the strenght of the above considerations uniform computation methods, disregarding the exponent n of the Montanari-formula, as well as the ratio of time of endurance and the gathering period (d/r) can be used to compute the discharge capacity of the channel, duration of the design rainfall being accepted as the sum of the time of endurance and the gathering period. With these assumptions the time of endurance can bo allowed for without the use of a reduction coefficient. The specific discharge determining the required conveying capacity of the channel is obtained simply from the q(i) curve computed for the catchment area from rainfalls of different probability as the abscissa pertaining to the ordinate T = d + r. Thus IT = q (

d + T)Therefore the design discharge in the channel : Q =^Fq(d + T). By the above method the time of endurance can be taken into consideration in determining the critical discharge of drainage channels and thus the entire system can be developed to a uniform degree of safety without increasing computation work and complicating design problems. Zerinváry Szilárd: A Föld fizikája (Művelt Nép, 1956) 464 oldal, 216 ábra. Ára 31,50 Ft. Könyvkiadásunk régóta érzi hiányát egy közérthetően — de mégis kellő szakszerűséggel megírt geofizikai munkának. Ilyen mű legutoljára 1909-ben jelent meg: A. Berget francia kutató művének fordítása, mely a maga idejében igen kiváló munka volt, az elmúlt évtizedek tudományos fejlődése mellett azonban már teljesen elavult. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk Zerinváry Szilárd új könyvét, amely a földgömb fizikájának legújabb eredményeit ismerteti. A könyv első négy fejezete a Földdel mint égitesttel foglalkozik. (5—106 oldal). Itt tárgyalja a Földnek a Naprendszerben elfoglalt helyzetét, a Föld méreteit és tömegének mérését, domborzati alakulatait és különböző mozgásait. A következő két fejezetben a légkörről és a légköri elektromosságról olvashatunk (107— 153 oldal). A VII. fejezet foglalkozik a vízburokkal. Ez a rész — amely talán kissé szűkre szabott (254—278 oldal.) — a világtengerekkel, a tengerek fizikai tulajdonságaival és a víz körforgásával foglalkozik. A VIII. fejezet a Föld hőmérsékletével (279—308 o.), a IX. fejezet a földmágnesesség érdekes problémájával (309—350 o.), a X. fejezet a földkéreggel (331—353 o.), a két következő a Föld belső szerkezetével és a földrengésekkel (331—398 o.), a két utolsó pedig a felszíni formáknak, valamint magának a Földnek keletkezésével ismerteti meg az olvasót (399—457 o.). A „Föld Fizikája" nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. A tárgyaltakat alaposan el kell olvasni, sőt még szakembernek is érdemes figyelmesen áttanulmányoznia, mert talán egyike a legsikerültebb összefoglaló műveknek. Kétségtelen, hogy ebből a könyvből az egyes tudományos szakok hivatásos művelői is sokat tanulhatnak a rokonszakmák legújabb eredményeiből. Mivel Zerinváry nem idegenkedik a megoldatlan problémák ismertetésétől sem (ami pedig ismeretterjesztő műveknél ritkaság!), alkalmas új gondolatok felvetésére is. A szerző mindenütt a legújabb eredmények közlésére törekszik. Hogy ezt a célt el is érte, arról nem csak Zerinváry széleskörű ismerete és soknyelvű olvasottsága (a forrásmunkák között 67 jelentősebb művet sorol fel), de a lektorok szakképzettsége is biztosít minket. (Lektorok: dr. Aujeszky László, dr. Balázs Júlia, dr. Egyed Zoltán, dr. Meisel Jánosné és dr. Román Pál.) Erénye a könyvnek, hogy külön kitér a hazai eredményekre — ha talán még nem is olyan mértékben, mint ahogyan kívánatos lenne. így tárgyalja Berkes Zoltán elgondolását a naptevékenység légköri hatásáról, Egyed Zoltán új Földmag modelljét és Karai Neugebauer Tibornak a gömbvillámokra vonatkozó elméletét. Mint újdonságot ismerhetjük el, hogy igyekszik a Földet minden egyes jelenség ismertetésénél összehasonlítani a Naprendszer többi tagjával; ezáltal nemcsak a többi hasonló mű közül emelkedik ki, de képet ad a bolygórendszerről is. Apróbb hiányosságok és néhány — igen jelentéktelen — szakmai hiba természetesen itt is akad. Talán kissé rövid a meteorológiai és hidrológiai rész, bár rövid ségében is elég alapos. Alig foglalkozik a csapadékokkal, de meglehetősen röviden intézi el az ionoszféra kérdését. Szakmai tévedések között talán a legsúlyosabb az az állítás, hogy a villámhárító a magasságával egyező sugarú körön belül véd. Ezek azonban elenyésznek a könyv egyéb értékei mellett és remélhető, hogy a következő kiadásban kiküszöbölhetőek lesznek. ifj. Bartha Lajos