Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Budavári Kurt–Kovács György: A tűrési idő figyelembevétele a belvízcsatornák mértékadó vízhozamának meghatározásánál

22 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. Budavári—Kovács: A tűrési idő a belvízcsatornáknál A további számításokat hónapokra felbontva táblázatosan végeztük el : Hónap Tűrési idő d (nap) Az összegyülekezési idő és a tűrési idő összege (nap) Mértékadó vízhozam q (d -f r) A/sec \ \ km

2 ) II. 12 16 9,3 III. 10 14 10,0 IV. 6 10 10,8 V. 4 8 4,2 6,4 VII. 2 6 4,2 6,4 X. 12 16 9,5 Mértékadó tehát az április havi vízhozam lesz, amelyeknek a fajlagos értéke q = 10,8 l/sec km

2 A vizsgált terület 348 km

2, a lefolyási tényező változásával kapcsolatosan adódó redukció figyelembevételével tehát a csatorna méretezésénél mértékadó vízhozam : Qio — q ^L f — io,8 • 0,8 • 348 = 3000 l/sec oc Megemlítjük, hogy ugyanerre a csatornaszelvényre 10 éves valószínűségi csapadékkal szánolva mértékadó vízhozamként a Magyar Tudományos Akadémia Belvízi Szakértő Bizottsága által összeállított belvízrendezés tervezési vezérfonal alapján Qio = 6600 lit/sec vízhozam adódott (lásd VIZITERV 10 329 sz. tervét), míg a teljes év adatait feldolgozó, VITIJKI által szerkesztett görbékből tűrés nélkül (T = r) számítva a fajlagos vízszállítást (q

0), a csatorna szükséges szállító képessége Q

1" = 24,0-0,8-348 = 6680 l/sec. 5. összefoglaló A tanulmány a belvízi öblözetre havi csapadékadatok alapján számított q (t) görbék ismeretét, valamint a részvízgyűjtő terület és a teljes öblözet lefolyási tényezőinek a meghatározását feltételezve, eljárást ismertet a csatorna mértékadó vízhozamának a tűrési idő figyelembevételével történő számítására. A számítási eljárás alapját képező matematikai levezetés a hasonló jellegő számításoknál általában felhasznált két közelítésen épül fel. A vizsgált szelvény vízszállításába bakapcsolt területek növekedését, illetőleg csökkenését lineárisnak tételezzük fel, továbbá egy eső időtartama során az intenzitást állandónak vesszük fel. Ha az éghajlat valószínűségi függvény kitevője n ^ 1/2 úgy a mértékadó csapadék időtartama az összegyülekezési időnek és a tűrési időnek az összegével egyenlő. Kisebb n kitevő esetén a tűrési és az összegyülekezési idő hányadosától (d/r) függően adódhatik ennél nagyobb mértékadó vízhozamot szolgáltató eső időtartam is, az eltérés azonban jelentéktelen (az eltérés legnagyobb értéke 10%). Ez az eltérés az éghajlatvalószínűségi függvény meghatározásánál és a lefolyási tényező számításánál alkalmazott közelítésekkel szemben véleményünk szerint elhanyagolható. Mindezek alapján mind a Montanari-féle összefüggés n kitevőjétől, mind a tűrési és az összegyülekezési idő hányadosától (d/r) függetlenül egységesen számíthatjuk a csatorna szükséges vízszállítóképességét a mértékadó csapadék időtartamául a tűrési időnek és az összegyülekezés idejének összegét fogadva el. Ilyen feltételezés esetén a tűrési idő figyelembevételéhez redukciós szorzótényező alkalmazása szükségtelen. A csatorna szükséges szállító képességének a számítására szolgáló fajlagos vízhozamot a különböző valószínűségű csapadékokból a belvízi öblözetre számított q (t) görbéből a T = d + t helyen történő egyszerű leolvasás segítségével határozhatjuk meg : ír = q(

á + T). A csatorna mértékadó vízhozama tehát : Az eljárás a belvízcsatornák mértékadó vízhozamának számítása során lehetővé teszi a tűrési idő figyelembevételét és ezzel a különböző belvízi öblözetek csatornarendszereinek azonos biztonsági fokra történő kiépítését, anélkül azonban, hogy a számítási munkát fokozná, a tervező feladatát bonyolultabbá tenné. YMET nPOflOJDKMTEJlbHOCTH 3ATOnJlEHMfl nPH OnPEXlEJlEHHH PACMETHOTO PACXOflA OCyiHHTEJlbHblX KAHAJIOB K. Eydaeapu h Uh. Hoeai B CTaTbe ÄaeTCH MeTOfl ajih onpeAeJiemiH pacweTHOro pacxoaa ocymuTejibHoro KaHaJia c yie-roM npoAOJWHTejibHOCTii saTormemiH, npe/inojiaran 3Hamie kpiibmx q(<) Ha ocyinaeMoK TeppiiTopiiH, nocrpoeHHbix Ha ochoBaHHH pacieTOB no AaHHbiM Mecinmux ocaAKOB, a Taione onpeflejieHiie njiomaAH nacTHoro BOAOcöopa h HopMbi CTOKa Bceíí ocyuiaeMOß TeppiiTopmi. MaTeMaTH^ecKHÜ bmboa, npeflCTaBJiHiomHH ocHOBy MeTOAa pacweTa, onupaeTCH Ha npHS-rmwceHHH, ynoTpeőJiHeMOM Booőme npu noAo6Hbix pacneTax. yBejinneHne HJiH yMeHbmeHHe njiomaAetí, npuHiiMaroiniix ytacTHe b nponycKe CTOKa paccMaTpuBaeMoro CTBopa npeAnojiarajiiicb jiHHeßHbiMH, a iiHTeHCHBHOCTb 3a nojiHyio npoAOJI>KIITejIbHOCTb AO>KAH npHHHMajiaCb nOCTOHHHOH. Ecjih noKa3aTejib CTeneHH 33bhchmocth bcpohtHOCTII KJTHM3Ta n ^ 1/2 TorAa np0A0^H<iiTejibH0CTb pacieTHoro ocaAKa paBHHötch cyMMe npoAOJDKHTejibHOCTii npoAOnbHoro AoSeI'aHIlH H IipOAOJDKHTe^bHOCTH 3aT0njieHHÍI. B CJiyiae MeHbmero 3HaieHiiH nonasaTejiH ,,w" b 3aBHCHM0CTH OT HaCTHOrO OTHOIIieHHH 3THX AByX npOAOJDKHTejibHOCTeö (d/r) MOHceT noJiyHHTbCH h Sojiee npoAOJDKHTejibHbiü A0H<Ab, KOTopbiM H onpeAeji HeTCH 6ojibuiHÍt pacneTHbiß pacxoA, neM npe>KHHH, ho pa3mma HeCojibiuaH (MaKCHMajibHan pa3HHqa — 10%). Tanoft pa3HOCTbro mohcho npeHeöpeqb no cpaBHeHHio c npnéjiHH<eHHbiM MeTOAOM, npuMeHJieMbiM npH onpeAejieHHii 3aBiiCHMOCTH eepoammcmu KAUMama h npH pacieie nopMbi CTOKa. Ha 3T0M OCHOBaHHH He3aBHCHM0 OT n0Ka3aTejlH ,,«" no MOHTaHapw h ot iacTHoro othouichhh npoAOJmirrejibhocth npoAOJibHoro AoSeraHHH h 3aTon.neHHH (d/r) mo>kho pac4HTaTb HeoöxoAHMyio nponycKHyio cnoco6HOCTb KaHajia, npHHHMan cyMMy npoflOJWHTeJibHOCTeK