Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Zimmer Péter: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai

1.96" Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Zimmer P.: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai közegészségügyi követelményeknek nem meg­felelő vizet adtak. így kiesésüket is pótolni kel­lett. Az első munkák közé tartozott a Margit­híd felett lévő felhagyott galéria felújítása, amely 8—10 000 m 3 vizet biztosított. Ekkor vették tervbe a Margitsziget kihasz­nálását. Előnye, hogy a sziget nagy vízadóké­pességén felül a város közepén fekszik a fo­gyasztási 'terület súlypontjában és így ennek üzemeltetése a leggazdaságosabb. Az ötéves terv során a Margitszigeten 7 csáposkutat (70 000 m 3/nap) építettek. Ezzel egyidőben megkezdték a Duna alatti bújtató építését, amelyen keresztül fogják a szigeten termelt vizet a pesti oldalra juttatni és az ott épülő gépház szivattyúival a pesti csőhálózatba adni. A bújtató azóta már elkészült. A szigetszentmiklósi víztermelő terület hidrogeológiai felderítése után a kutak telepí­tésére alkalmas partszakaszon megkezdték az új déli víztermelőtelep kiépítését. Az ötéves terv során megépítettek 6 csáposkutat. A mai napig 9 kút készült el. Megépítették azt a 7,5 km hosszú, 800 mm 0 vezetéket, amely a Fő­város gyengén ellátott délkeleti területeire szál­lítja a vizet. A gravitációs csatorna első rész­lete ugyancsak elkészült. Az ötéves terv nagy alkotásaihoz» tartozik még a Főváros vízellátása terén a Gellért-hegyi 30 000 m 3-es sziklamedence. Ez a nagyszerű mű, amelyeit 5 év alatt építettek, egyedülálló mű­szaki alkotás Európában. Megépült még a Diana úti 300 m 3, az Eötvös úti 600 m 3, a buda­őrsi 400 m s és a törökbálinti 150 m 3 űrtartalmú medence. Medence-térfogatban Budapest erősen el­maradt az európai nagyvárosok mögött. A napi átlag 520 000 m 3 vízfogyasztáshoz viszonyítva a 136 000 m 3 medence-térfogat csak 26%, az ed­digi nyári napi maximális 640 000 m 3-hez ké­pest pedig csak 21% tartalékot biztosít. Tudjuk, hogy Bécs a meglévő közel 540 000 m 3 medencetartalék mellett már 3 éve építi az újabb 600 000 m 3-es medencéjét. Ezzel több, mint 150%-os medencetartalékuk lesz. Tény, hogy a mi gravitációs csatornánkban a haszno­sítható tartalék kb. 20—40 000 m 3 és a Duna­part melletti kavicsréteg normális Duna-vízál­lások mellett ugyancsak gazdag tartaléknak te­kinthető. Azonban éppen a vízhiányos napokon — a nyári csúcsfogyasztások és a télen gyakori igen alacsony dunai vízállások idején — ez a tartalék nem jöhet számításba. A kutak egyen­letes megszivatása megkívánja a minél nagyobb medencetartalékot, mert így éjjel is több vizet termelhetünk olcsóbb áramtarifa mellett. Tehát az üzembiztonság fokozása mellett a vízszolgál­tatás gazdaságosságának emelése is a nagyobb medence-térfogat biztosítását teszi szükségessé. Ezzel bizonyos mértékben csökkenthetjük a ku­tak megkívánt biztonsági tartalékának mérté­két is. Még a fentebb említett előnyös adottsá­gok mellett is a napi átlagos vízfogyasztás 50%-énak megfelelő medence-térfogat biztosí­tása volna szükséges, vagyis kereken 260 000 m 3. Tehát a hiányzó kb. 125 000 m 3 medence­térfogatot a következő években meg kell épí­teni. A peremvárosok vízellátásának javítására közel 200 km csővezetéket fektettek, mintegy 800 db közkúttal. A felszabadulás óta megépült összesen 400 km csővezeték, évenként 33,5 km, az utolsó években 60—74,5 km és 1440 db köz­kút. Bevonták a központi vízellátásba Rákos­szentmihályt, Sashalmot, Pestimrét, Pestlőrin­A metszet DUNA 2. ábra. Kájlinger aknakút átalakítása csáposkúttá

Next

/
Thumbnails
Contents