Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Zimmer Péter: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai

Zimmer P.: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. 20 "> Ennek oka kettős. Egyrészt a fogyasztott víz mennyiségével arányos vízdíj arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy a vízzel takarékosabban bánjanak. Másrészt a két helyen mért vízmenynyiség különbsége jelzi a vízveszteséget. Ennek a csökkentése is csak pontos mérések alapján lehetséges. A következő fejlődési szakasz a régi 'és elavult berendezések korszerűsítése. Mikor az első világháború után az ipar és általában a gazdasági élet átvészelve a súlyos inflációt, a hosszú évekig tartó tespedésből, aléltságból magához tért, akkor érződött meg fokozottan az az elmaradottság, amely az 1904-ben befejezett fejlesztés óta következett. Az elavulás miatt jelentkező hibákat növelte az a rablógazdálkodás, amelyet éveken keresztül a kutak túlzott és meg nem engedett igénybevételével folytattak. Ebben az időszakban egy kiváló üzemmérnök, Paulovits Viktor vezette a vízműveket. A bajok orvoslására tervet dolgozott ki, amely két csoportból állott: rekonstrukciós és 'bővítési munkálatok. c) Rekonstrukciós munkálatok (1923—1934). Az első csoportba azok a munkálatok tartoztak, amelyeik során a gőzüzeműről áttérték az elektromos üzemre. A káposztásmegyeri főtelepen és a hozzá tartozó I. és II. átemelőtelepen a budaújlaki és a krisztinavárosi telepeken., valamint a kőbányai telepen alakították át így az üzemet. Mindenütt elektromos turbinaszivattyúkat szereltek fel a régi gőzüzemű dugattyús szivattyúk helyett. Tartalékul részben Diesel-motorral hajtott turbinaszivattyúk, részben pedig tartalékenergiát termelő Dieselmotorral hajtott generátorok szolgáltak. (1927ben 2,7 millió kWó áraipot és 61 000 t szenet fogyasztottak, 1936-ban 21 millió kWó-t és 404 t szenet, 1956-ban 61 millió kWó-t.) Néhány szolgálati medencét is építettek: a vári-övezethez tartozó 5000 m

3, a sashegyi 1200 m

3, a Csatárka dűlői 1200 m

3 és a Szép-juhásznéi 570 m

3 Űrtartalmú medencét. Ezekre a rekonstrukciós munkákra mintegy 14 millió pengőt fordítottak. d) Bővítési munkák (1934—1944) A második csoportba soroljuk a bővítési munkálatokat. Ezek a munkák Papp Ferenc jelenleg már aranydiplomás-mérnök vezetése alatt folytak. A főcél az agyongyötört kutak tehermentesítése és a további víztermeléshez szükséges új kutak építése volt. Ennek keretében megépült a horányi II. telep 52 csőkúttal, a monostori II., III. és IV. telep összesen 185 csőkúttal és a palotai szigeten lévő 25 csőkútból álló kútcsoporrt. Ugyanekkor megépült a békásmegyeri budai főtelep a hozzátartozó Duna-alatti bujtatóvail. A szentendrei kutak vizét a régi bújtatón keresztül hozták át. Ezek tartalékául most két járható alagutat építettek. Ezzel egyidőben szükségessé vált két gépház építése is azért, hogy a szigeti kutak vize az alagútban lévő csöveken átszállítható legyen. A -bővítési munkák keretében még megépült az ikercsatorna tartalékául az 1,8 m, illetőleg 2,00 m átmérőjű vasbeton gravitációs csatorna a II. átemelőteleptől a főtelepig. A bővítési munkák 18,5 millió pengőt emésztettek fel kereken 10 év alatt. A bővítési munkák keretén kívül megépültek még a második világháború kitörése előtt a lipótmezei 8000 m

3-es és a krisztinavárosi 19 000 m

3-es medencék, továbbá a budakeszi úti telepen a 800 m

3-es szívómedence és az 1000 m

3-es medence. A Margitszigeten 25 csőkút épült a hozzátartozó Budaúj'lakra vezető Duna alatti bújtatóval együtt. e) Budapest ostroma A hidak felrobbantása következtében még az ostrom előtt két részre tagolt budai és pesti részleg között minden összeköttetés megszakadt. A végsőkig menő kötelességteljesítéssel álltak helyt a telepi és a csőhálózati munkások, mérnökök. Önfeláldozó munkájuknak volt köszönhető, hogy a pesti oldalon csak néhány óráig, a budai oldalon is csak néhány napig szünetelt a vízszolgáltatás. Az alsóbb részeken biztosítottuk így legalább a legszükségesebb mértékben a vizet. Több mint 1000 csőtörést kellett helyreállítanunk. f) A hároméves terv A hároméves terv keretében 1947—1950 között megépült a horányi I. és a monostori 1. vízmű, valamint a cinkotai víztermelőtelep. Ezt az utóbbit csak az ötéves terv keretében helyezték üzembe. Az első munkálatok közé tartozott a felrobbantott Szabadság-hídon található csőroncsokból kitermelhető anyag felhasználásával 2 db 650 mm átmérőjű hídi vezetéknek a felszerelése a helyreállított hídra. Az újjáépült Margithídra felszereltek két 600 mm átmérőjű nyomóvezetéket, amivel a Szabadság-hídon lévő vezeték mellett a második komoly összeköttetést létesítették a város két partja között. Hálózatbővítés során 16,5 km csővezetéket fektettek. A hároméves terv keretében a központi vízellátás szervezetébe bekapcsolták Soroksárt, Budaörsöt, Budakeszit, bővítették a pesthidegkúti hálózatot, bekapcsolták Cinkotát és Rákospalotát. Ezeknek a munkálatoknak a során 62 km csövet fektettek le. A hároméves terv munkáinak költsége 34 millió forint. g) Az első ötéves terv Az első ötéves terv során felújítása munkálatok keretében pótolták a még hiányzó két Szabadság-hídi vezetéket. A Vízművek az első ötéves terv kezdetén Nagy-Budapest megalakulásával egyidőben átvette a fővároshoz csatolt peremvárosok már meglévő vízműveit. Az újpesti Ister, az albertfalvai és az akadémia-telepi víztermelőtelepeket azonban le kellett állítani, mert a