Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Jakab Árpád: Vizeink védelmében

Jakab Á.: Vizeink védelmében Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 191 oldhat a talajból szennyező anyagokat. Az eddig nyilvánosságra került talajvíz fertőzési esetekből a talaj regenerálására vonatkozóan még semmi tapasztalatot leszűrni nem lehetett. A motorizálásban előrehaladott államok ezt a veszélyt már régen felismerték és megfelelő védőrendszabályokat alkottak. Behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel 1955. májusában a Deutscher Verem von Gas- und Wasserfachmänner Kasselban megtartott tanácskozása. Az előadók és hozzászólók egész sora [3, 4] tárta fel a veszély teljes nagyságát, sorolta fel a vízfertőzés eseteit és mutatott rá a talaj vízszennyeződés megelőzésének szükségességére. Hazai fertőzési eseteket még nem ismerünk, azonban a veszély kézen fekvő, minthogy a motorüzemanyag tárolóknak sem telepítésénél, sem kivitelénél semmilyen tekintettel sincsenek a talajvíz védelmére. A tűzveszélyes folyadékok tárolására, kezelésére és szállítására vonatkozó magyar szabványok [5, 6, 7, 8], valamint a megjelent szakkönyvek csak tűzbiztonsági szempontokat foglalnak magukban. A kutak üzemeltetésével foglalkozó szabványunk [9] sem tér ki a védterületek előírásában a folyékony tüzelőanyagok okozta veszély kiküszöbölésére. Hogy pedig mennyire szükséges volna megfelelő rendelkezésekkel a védelmet erre a területre is kiterjeszteni, legjobban az mutatja, hogy ismerünk olyan esetet, amikor egy nagy vízművünk vízadó rétegét csak kb. 2 m vastagságú homokréteg választja el a motorhajtó anyag tárolójának a fenekétől, és a tároló a szokásos módon minden védelmi berendezés nélkül készült. Ha ez a tartály egyszer hibás lesz és a belőle szivárgó üzemanyag eléri a vízréteget, akkor a kutak egész sorát fogja hosszii időre —• talán mindörökre — hasznavehetetlenné tenni. Minden bizonnyal még számtalan olyan üzemanyagtároló épült már hazánkban, amely hasonló módon veszélyezteti a maga környezetében vízkincsünket. Megfelelő törvényerejű rendelkezés hiányában az ilyen veszélyek elhárítására nincs mód. Mód csak akkor lesz, ha a fertőzés már megtörtént és már minden késő. Mezőgazdaságunk motorizálása folytán nálunk nemcsak a városokban, hanem országszerte [10] is egyre elterjedtebbé váló föld alatti és föld feletti üzemanyagtárolás szükségessé tenné a tárolók építésének rendezését, nehogy vízkészleteink védelmére fordított fáradozásaink hiábavalókká váljanak. Érdemes ebből a szempontból a svájci irányelveket [11], a DVGW által 1953-ban kidolgozott irányelveket [12] és az egyéb szórványosan megjelenő építési előírásokat behatóan tanulmányozni, amelyek a veszély megelőzésére törekszenek. Ezeknek az előírásoknak a lényege az, hogy a föld alatti tartályoknak vízhatlan vasbetonteknőben vagy tárolókamrában mindig a talajvízszint fölött és olyanmódon kell elhelyezve lenniök, hogy a legkisebb szivárgás is már észrevehető legyen. Ebből a célból a leszivárgó üzemanyagot összegyűjtve a figyelőaknába kell vezetni. Ezenkívül a könnyebb fajsúlyú folyékony