Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Jakab Árpád: Vizeink védelmében

190 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Tóth I.—Hódos Gy.: A mátraházi szennyvíztisztító vizsgálata Investigation of the High-Rate Trickling Filter Plant at the Sanatorium for Pulmonary Diseases in Mátraháza by J. Tóth and Mrs. Oy. Hódos High-rate biological treatment plants have been used extensively in this country for the treatment of sewage originating from sanitary institutes. The effluent of the new sanatorium for pulmonary diseases has been analysed in order to check the operational plant efficiency from the sanitary aspect. Samples taken at regular intervals for 26 and y

2 hours have been analysed both at the site and in the laboratory. The N0

2 ion and dissolved oxigen content of sewage have been determined on site at hourly and three hourly intervals respectively, while the SpittaWeldert test has been carried out every second hour. Main polluting agents of both raw and treated sewage have been plotted graphically. The reduction in oxigen demand attained during the treatment has been recorded as 46,6% only; the study of dissolved oxigen content and that of the variation in oxigen saturation showed the trickling filters to be of no significant effect on oxigen demand. The fact, that the ammonia content of sewage before as well as after the treatment has been found identical is an indication of the insufficient degree of oxidation occurring during biological treatment. The study of changes in ignition losses yielded results even less favourable. As indicated by results of bacteriological analyses, the treatment plant is ineffective in this respect. Adequate desinfeetion of sewage is secured, however, by clilorination. According to results obtained, the chemical efficiency of the treatment plant under consideration is less than 50%, the bacteriological efficiency being practically zero. The low organic matter content of raw sewage is offered as a probable explanation. High-rate biological treatment plants are not suited for handling sewage with low organic matter content, and are uncapable of ensuring the desired efficiency. A felszínközeli talajvizek és a felszíni vizek szennyezettség elleni védelmével kapcsolatosan hazánkban is feladatként jelentkezik már az iparosodás fokozódásával a motorok hajtására szolgáló folyékony üzemanyagok tárolása és kezelése. Az ezzel kapcsolatos megoldások módjáTa és a kérdés jelentőségére hívja fel a szerző a figyelmet. Vizeink védelmében JAKAB ÍEPÍD Köztudomású, hogy a civilizáció és technika fejlődése szerte a világon nagymértékben fokozta a vízigényt. A vízigény fokozódása azonban nemcsak azt jelenti, hogy több vízre van szükség, hanem azt is, hogy a víz minősége sem közömbös. Ma már nemcsak az ivóvíztől kívánunk meg bizonyos tulajdonságokat, sőt az ipar igénye sokszor felülmúlja egyes idegen anyagok megengedhető tartalma tekintetében az ivóvízzel szemben támasztott igényeket. Éppen ezért a legnagyobb gonddal őrködnek azon, hogy a természetben a kitermelésre rendelkezésre álló vizektől a szenynyező anyagokat távol tartsák. A mi vízjogi törvényeink [1, 2] is tartalmaznak általános utasítást a természetes vizek minőségének megóvására, illetve a szennyvizeknek a természetes vizekbe való visszavezetése előtti megfelelő megtisztításának kötelezettségére. Tudjuk azonban, hogy a megfelelő védelem kiépítése egyrészt műszaki vonatkozásaiban is óriási feladat (a megfelelő tisztítási eljárások), még nehezebb azonban meggyőzni a közvéleményt, a köztudatba átültetni annak felismerését, hogy az egyre korlátozottabb mennyiségben rendelkezésre álló víz minőségét minden áron meg kell védelmezni, s ebben mindenkinek tevőlegesen részt kell vennie. Ma még csak a vízügyi szakemberek látják az iparosodás fokozódása veszélyének teljes nagyságát, s bár az intézkedésre jogosult és a törvény végrehajtására hivatott szervek előtt is világos a védekezés szükségessége, az üzemek vezetői, megtervezői, a veszélyes berendezések kezelői korántsem érzik a veszély és felelősségük nagyságát, a víztisztaság megóvását a saját feladatuk megoldásában tehernek, akadálynak tartják, s ezért talajvizeink tisztaságát gyakran veszélyes kockázatnak teszik ki. Hazánk különösen szegény kiaknázható víz tekintetében, iparfejlesztési terveink megvalósításához pedig egyre több, kifogástalan minőségű vízre van szükségünk. Természetes talaj- és felszíni vizeink minőségét azonban ma már nemcsak a szennyvizek veszélyeztetik. A közlekedés és mezőgazdaság motorizálása folytán a folyékony üzemanyagok és kenőanyagok mint új és veszélyes vízszennyező anyagok, egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert és közvetlenül veszélyeztetik vizeinket. Erre a körülményre már az I. Magyar Épületgépész Konferencián (1955. október 28) felszólalásomban rámutattam. A motorhajtó folyékony tüzelőanyagok tárolása a technika mai fejlettsége mellett nélkülözhetetlen. A tárolók esetleg bekövetkező tömítettlenségéből, gondatlan kezeléséből, túltöltésből vagy előre nem látható események folytán egyszerre vagy megismételve kisebb-nagyobb üzemanyag mennyiségek juthatnak a talajba, amelyek súlyosan megfertőzhetik a talajvizet s azt hosszú évekre hasznavehetetlenné, élvezhetetlenné tehetik. A benzin a vízben még 1 : 750 000-szeres hígításban is észrevehető. A víznél kisebb viszkozitású anyagok a víznél nagyobb sebességgel áramolhatnak a talajban, de meg is tapadnak a talajszemcsék között s ezért egy látszólagosan eltűnt .talajfertőzés után egy magasabb talajvízállás ismét ki-