Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Tóth István–Hódos Györgyné: A mátraházi tüdőbeteg-gyógyintézet nagyterhelésű biológiai szennyvíztisztító berendezésének vizsgálata

Tóth I.—Hódos Gy.: A mátraházi szennyvíztisztító vizsgálata Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 189 coli titere kis mértékben javul ugyan, de a 20°-on növő baktériumok száma ml-enként és az anaerob spórás baktériumok száma ml-enként kb. ugyanazon a szinten mozog, sőt a 37°-on növő baktériumok száma ml-enként növekszik a tisztítás folyamán. A biológiai tisztítás tehát bakteriológiai szempontból nem befolyásolta a szennyvizet. A folyamatos, erélyes túlklórozás (10. táblázat) azonban megfelelően fertőtlenítette a berendezésből távozó szennyvizet. Összefoglalva vizsgálataink eredményét, megállapítható, hogy az érkező víz mindig tartalmaz oldott oxigént, előklórozás, tehát előklórozó tartály építése ilyen esetben szükségtelen. A biológiai csepegtetőtest működésére a következők utalnak : A tisztított szennyvíz oxigénnel való telítettsége kismértékű, átlagosan 28,7%. Az oxigénfogyasztás csökkenése a tisztítás folyamán 46,6%. Az izzítási veszteség csökkenése csak 16,9%. Az oxidatív lebontás megindulását jelzi ugyan a nitrit-ion jelenléte, azonban az oxidáció nem olyan mértékű, hogy az ammóniatartalom csökkenését is eredményezné, mert az ammóniatartalom a nyer;s és tisztított szennyvízben közel azonos. Fentiek szerint a biológiai csepegtetőtest működése a jelenlegi követelmények alapján kielégítőnek mondható, mert a biológiai testeken végbemenő oxidációs folyamat során sok olyan anyag keletkezik, amely még redukáló természetű. Ezek az anyagok azonban anaerob, tehát bűzös rothadásra már nem hajlamosak. Erre mutat az is, hogy a Spitta—Weldert próba már csaknem minden esetben negatív volt, a nitrifikációs folyamat pedig már megindult, mert a nitrit-ion jelenléte is kimutatható volt. A redukáló természetű bomlástermékek az oxigénfogyasztás értékét növelik. Ez az oka annak, hogy a nagyterhelésű biológiai eljárásnál az oxigénfogyasztás 40—50%-nál általában nagyobb mértékben nem szokott csökkenni. A tisztított szennyvíz oxigéntartalma viszont annál nagyobb mértékben csökken a telítési érték alá, minél intenzívebb a biológiai testen végbemenő oxidációs folyamat. Az utóülepítő medencében a szennyvíz ugyanis a levegőből vehet fel oxigént, de rendszerint még nincs alkalma olyan bensőségesen érintkezni a levegővel, hogy telítődjék. Ha a tisztított szennyvíz tartalmaz oxigént az utóülepítő medencében, az annak a jele, hogy a szűrőtest jól működik, mert a tisztított szennyvíz már anaerob rothadásra nem hajlamos. A csepegtetőtest működése bár kielégítőnek mondható, a biológiai tisztítás egyáltalán nem befolyásolta kedvezően a szennyvizet bakteriológiai szempontból, holott az irodalom 90—95%-os hatásfokot közöl. Megjegyezzük, hogy fenti vizsgálataink nem terjedtek ki a berendezésnek tuberkulózis baktériumra gyakorolt hatásának a vizsgálatára, miután ez nem tartozott a kitűzött feladataink közé. A vizsgálati eredmények szerint az ismertetett berendezés hatásfoka kémiailag még az 50%-ot sem éri el, de a csepegtetőtest működése kielégítőnek mondható. Bakteriológiai szempontból a berendezésnek semmi hatása nincs. Az alacsony hatásfokban valószínűleg lényeges a szerepe annak, hogy a gyógyintézet szennyvize — mint általában a kórházi szennyvizek — kis szervesanyagtartalmúak a fejenkénti nagy vízfogyasztás miatt. A kis szervesanyagtartalmú szennyvizek tisztítása, mint az irodalmi adatok is bizonyítják, nem éri el a kívánt hatásfokot a nagyterhelésű biológiai tisztító berendezésekben. Összefoglalásul megállapíthatók a következők : 1. Szennyvíztisztító berendezés hatásfokának pontos megállapításához legalább 2 óránként végzett és 24 óráig tartó mintavételezés, valamint vizsgálat szükséges, jól kiválasztott mintavételi helyeken. 2. A Mátraházán épített nagyterhelésű biológiai tisztító berendezés nem felel meg a követelményeknek. 3. Az előzőek alapján célszerűnek látjuk további vizsgálatokkal eldönteni, hogy a nagyterhelésű biológiai szennyvíztisztító berendezések alkalmasak-e kórházi, illetve gyógyintézeti szennyvizek megfelelő tisztítására. MCCJlEflOBAHME OBOPYJIOBAHHH BBICOKOnPOM3BOflMTEJlbHOrO BHOJlOrMMECKOrO OMMCTMTEJ1H CTOMHblX BOA 3/lPABHMHbI TyBEPKYJlE3HBIX BOJIbHblX B c. MATPAXA3A M. Tom u /Jb. Xodoui B BeHrpuu mnpoKO npiiMeHHiOTCH BbicoKonpoii3BOAHTejibHbie óiiojionmecKue oMneniTejibHbie oöopyfloBHHiiH AJiH OMIICTKII CTOMHbix BOA caHiiTapHbix yMpe>KAeHiiii. MccaeflOBamiH npoBOAHJiiicb Ha oSopyAOBamiii 3aHOBO c03flaHH0íí MaTpaxa3CKOíí 3ApaBHiiubi T. B. U. B uejijix y CTaHOBJieHiiH cooTBeTCTByeT-Jin KOSiJxjmuneHT none3Horo AeíícTBiiH SToro oöopyflOBamiH TpeÓoBammM oömecTBeHHoü caHiirapiui. MccJieAOBaHiis npoBOAHJiHCb MacriiMHO Ha MecTHOCTii H lacmiHO B jiaSopaTopim, KYAA AocTaBiiJiiicb ripoöbi BOA, B3«Tbie Ha MecTHOCTii HenpepbiBHO B TeieHiie 26,5 MacoB. Ha MecTHOCTii onpeAejiiunicb qepe3 Ka»Abiíi Mac COAEPHOHHH B CTOMHBIX BOAAX NOHA N0

2, a QEPE3 KawAbie ABa Maca npoBOAiuincb npoőw Ha rHiieHiie no MCTOAV CnHTTa-BejiAepra u Mepe3 Ka>KAbie 3 Maca onpeAeJiiuiiicb coAepwamiH pacTBopeHHoro KiiciiopoAa. TpaijHiMecKH H3o6pa>KeHbi K03(j)$nmieHTbi, o6o3HaMaiomiie Bawueiiiuiie 3arpH3HCHH0CTii cbipoü H OMHIUCHHOH CTOMHOH BOAbl. yiweHbmeHiie noTpeSjiemiH KiicnopoAa B npouecce oMHCTKii cocTaBJineT Bcero 46,6%. MccJieAOBaHiie ii3MeneHiia pacTBopeHHoro KHCJiopoAa 11 KOHueHTpauwi KHCjiopOAa n0Ka3biBai0T, MTO önojioniMecKHÜ (JiiiJifaTp He 0Ka3biBaeT ciiJibHoro BJIHHHHH Ha npnHflTiie KHCJiopoAa. COAEPNOHIIE aMMiiana B cbipoü 11 OMIIMEHHOÜ CTOMHOÍÍ BOAe Booöme OAiiHaKOBO. 3TO roBopiiT 0 TOM, MTO B npouecce SIIOJIORIIMECKOFT OMIICTKH PA3JIO>KEHHE CTOMHOÍÍ BOAbi OKHCJTiiTejieM He AOCTiiraer jKenaeMoíi CTeneHii. M3MeHeHiieM KajuuibHoíí noTepn nojiyMaiOTCH eme SoJiee neó^aronpníiTHbie pe3yabTaTbi. Pe3yjibTaTbi 6ai<TepnoaornMecKiix nccAeAOBaHiiü NOKA3BIBAIOT, MTO OSOPYAOBAHIIE He jiiweeT OMiiCTUTenbHoro 3(J)(J)eKTa. OAH3KO xjiopupoBaHiieM MO>KHO HAAJIEHcamuM 0öpa30M o6e33apa>KiiBaTb croMHyio BOAy. no pe3yjibTaTaM iiccjieAOBamiH K03(J)$imneHT noJie3Horo AeíicTBiiH xuMuMecKii He AocTiiraeT n Aa>Ke 50%, a 6aKTepiionoruMecKH HiiKaKoro oMiiCTHTejibHoro 3c|)(j)eKTa He HMeeT. npiIMIIHOH 3TOrO BepOHTHO HBJLHETCH TO, MTO coAepnoHiie opraHiiMecKiix BEMECTB B CTOMHOÍÍ BOAE OMEHB HH3Koe. Ilpn oMiiCTKe CTOMHBIX BOA c MAABIM coAepM<aHiieM opraHiiMecKiix BemecTB Hejib3H AOCTUMb wejiaeMoro K03i})(l)iiuiieHTa noiie3Horo AeííCTBiia nyTeM npnMeHeHiia Bbicoi<onpoii3BOAiiTenbHbix oßopyAOBaHuu 6110JlOniMeCKOíí OMIICTKH.