Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dr. Richter András: A Duna-vízállás és a csapadékmennyiség hatása a budai hévforrások vizének összcsíraszámára és coli tartalmára

Dr. Richter A.: A Duna-vízállás és csapadékmennyiség hatása Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 181 útján gyorsan megszünteti. Éppen ez tette lehetővé, hogy a gyorsan változó baktérium szá­molási eredményeket olyan, ugyancsak gyorsan változó tényezőkhöz viszonyítsuk, mint pl. a csapadékmennyiség. Az eredmények összefoglalása forrásonként 1. Antal-forrás. A legmagasabb összcsira és coliszámot mutató forrás. Az összcsira középértéke 1952-ben 15 000, 1953-ban 4970. A coliszám közép­értékei : 13 900 és 46 365. A chi négyzet értékei alapján az összcsiraszám összefüggést mutat a dunai vízszinttel, a coliszám ugyancsak a víz­állás változással párhuzamos. Az eredmények az 1953. évre vonatkoznak, 1952-ben összefüggés nem volt kimutatható. Az oxigén fogyasztás a magas baktériumszámhoz hasonlítva kicsiny, 1,72 mg/ liter körül mozog, változása dunai vízállással párhuzamos. Klorid tartalma magasabb dunai vízszintnél statisztikailag csökkent. 2. János-forrás. 1953. évi adatai a következők: összcsiraszám középértéke : 263, a coliszámé 3,4. Összefüggést mutat a dunai vízszinttel, oxigén fogyasztása is ehhez viszonylik, ugyanakkor klorid tartalma változatlan. 3. Török-forrás. 1953-ban az összcsiraszám középértéke 554, a coliszám átlaga 3,7. A bak­tériumszámok, és az oxigén fogyasztás nem mutat kapcsolatot sem a dunai vízszinttel, sem a csapadékkal. Összes nitrogen és klorid tartalma eléggé állandó. Coliszáma kiugró értéket mutat a vízszint változásához viszonyítva. 4. Lukács-forrás. 1952-ben felső vezetéké­nek környezete elhanyagolt volt, körülötte magas dunai vízálláskor a meggyűlemlett talajvíz pangott. Összcsiraszámának átlaga 3950, a coliszám közép­értéke 103. Az év végén elvégzett műszaki munkák eredménye jelentős volt. Az 1953. évi középérté­kek : összcsiraszám 82, coliszám 0,9. Feltűnő, hogy az 1952. évi mérések a dunai vízszinttel mu­tatnak szoros kapcsolatot, noha a felsővezeték körül mód volt a felületi vizek összegyülemlésére is. A chi négyzet értéke a dunai vízállásra viszo­nyítva 6,806 (1%-os valószínűség), csapadékra 0,232 (63% valószínűség). Az összcsiraszám nem mutat kapcsolatot sem a dunai vízszinthez, sem a csapadékhoz. 1953-ban összefüggést nem talál­tunk a coliszámra sem. Az oxigén fogyasztás ugyancsak a dunai vízállással párhuzamos. Az ammóniatartalom a vízállással ellentétesen vál­tozik, tehát nem származhat szennyeződésből. 5., 6. Malomtó és Római-forrás. Szabad víz­felülettel rendelkeznek, ezért a csapadékkal való összefüggést vártuk a baktériumszámra vonat­kozólag. Meglepetésünkre a két forrás baktérium­tartalma a csapadékkal egyáltalán nem mutat párhuzamot, a dunai vízállással a Római forrás laza (P = 7%) összefüggést mutat. 7., 8., 9. Hungária-, Attila-, Juventus-források. A legalacsonyabb baktérium tartalmat mutató hévforrásaink. A középértékeket a 4. táblázat tünteti fel. 4. táblázat Hun­gária Attüa Juven­tus Összcsiraszám . . . 1952 86 260 143 Összcsiraszám . . . 1953 411 143 164 1952 0,6 0,8 0,7 1953 0,5 0 0,1 1952-ben összefüggést mutat a Juventus-for­rás coliszáma a csapadékkal. Az 1952. őszén elvégzett műszaki munkák hatására az átlagos coliszám 1953-ban 0,1-re csökkent, változása független a dunai vízszinttől és a csapadéktól is. A Hungária összcsiraszáma 1952-ben a vízállással, 1953-ban a csapadékkal párhuzamos. A többi értéknél összefüggést nem tudtunk kimutatni. 10., 11. Gellért I. és IX. ág. 1953-ban össze­függést mutat az összcsiraszámuk a dunai víz­állással. A coli pozitív esetek száma csekély, ezért nem értékelhető statisztikailag. 12. Gellért. A szívókosárnál gyűjtött víz középértékei 1952-ben a következők : összcsira­szám 2910, coliszám 680, 1953-ban : 575, ill. 1,5. Bár a javítási munkálatok, amelyeket 1952 végén végeztek (a fölöslegessé vált közlekedő csatorna elzárása) kedvezően éreztették hatásukat, a ja­vulás mégsem nevezhető kielégítőnek. Az össze­függési vizsgálatok elemzései szerint ugyanis a coliszám 1952-ben a csapadékkal is, a dunai szinttel is párhuzamos. 1953-ban a Dunával való összefüggés továbbra is megmaradt, míg a csapa­dékkal már nem mutatható ki. Viszont az össz­csiraszám változása, amely 1952-ben sem a csapa­dékkal, sem a Dunával nem volt kapcsolatos, 1953-ban a vízállás változásaival összefüggést mutat. A chi négyzetek értékeit és a hozzátartozó valószínűségek (P) értékeit az 5. és 6. táblázat forrásonkint tünteti föl. A választott statisztikai módszernek előnye, hogy az egyes értékek összeadhatók, tehát a for­rásonkénti átlagos évi 25 vizsgálattal szemben 1952-ben, 125, 1953-ban 250 adatból számíthatjuk az összefüggés valószínűségeit. Ezeket az össze­sített értékeket a 7. számú táblázat tünteti fel. Az összesítés szerint a vizsgált források bak­tériumszámát elsősorban a Duna-vízállás befolyá­solja. A csapadék hatása csak a coliszámon érvé­nyesült és csak 1952-ben. Az eredmények értékelése A közölt eredmények bakteriológiai vizsgá­latokkal is alátámasztják azt a felfogást, hogy a dunai vízállás befolyást gyakorol a budai hév­forrásokra. Ez a befolyás nem lehet közvetlen. Ebben az esetben a coliszámok értékeinek közeled­niük kellene a Duna átlagos coliszám értékéhez, de ennek jóval alatta maradnak. Az egyet­len feltűnően nagy értéket mutató Antal-forrás eredményeiben viszont a Duna értékeit többszö­rösen meghaladja.

Next

/
Thumbnails
Contents