Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dr. Frank Miklós–Dr. Garta Iván–Dr. Kovács Miklós: A heveny májgyulladás gyógyvizes ivókúrájára vonatkozó összehasonlító vizsgálatok

176 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Dr. Frank—Dr. Garta—Dr. Kovács: Májgyulladás ivókúrájára SebuufrngZ

/ Wollheim Thymol [F] 4. ábra. Threomycin hatásának ábrázolása egy esetünkben (T. Gy. 18 éves fiú) Fig. 4. Wirkung des Threomycins in einem Falle (T. G., 18 Jahre alt) Fig. 4. Effect of threomycin in one of our cases (T. Gy., aged 18 years, male) nél. A vízszintes vonallal jelölt átlagok 13—18 nap között mozognak. A hiányzó jelölések itt is azt mutatják, hogy voltak eseteink, melyekben nem volt zavar a vízháztartásban. Megbeszélés Hepatitiszes betegeink gyógyulását négyféle módon igyekeztünk befolyásolni. Betegeink első csoportjában Mira glaubersós gyógyvíz kúrát alkalmaztunk emelkedő koncentrációban ivókúra, részben duodenalis öblítés formájában. Ismert, hogy V. H.-ben állandó jellegű gyomorbél elváltozások vannak. A betegség tüneteit is nagyrészben ezek okozzák és anélkül, hogy a régi catarrhalis elméletet felelevenítenénk, felvehető, hogy a betegség keletkezésében, fenntartásában és az utókövetkezmények kialakításában a hurutos elváltozásoknak jelentős szerepük van. A májgyulladásnál több szerző által leírt gastritises, duodenitises jelek, a röntgenvizsgálat által észlelhető nagyfokú gyomor-bél atonia és gyomor-bél liypokinesis kezelése mind a glaubersós ivókúra indicatiós területéhez tartoznak. A szulfátos gyógyvizeknek V. H.ben még egyéb hatásuk is lehet. Nem elhanyagolható a szulfát-ion jelentősége a heveny májbetegségek kezeléséebn. Itt csak röviden utalunk a kén anyagcsere zavaraira V. H.-ben [9, 10]. Saját vizsgálatainkból [11] kitűnt, hogy a polarographiás fehérje index az SH intermedier anyagcsere zavara következtében V. H.-nél jelentősen csökken. A Mira gyógyvíz szulfát-ionjának beépülése és a kén anyagcsere javulása V. H.-ben természetesen csak hipotetikus jellegű és ellenőrzésre szorul. A szulfátos ivóvizek epehajtó hatása is közismert. Jaup [12] közléséből tudjuk, hogy ez az epehajtás egyéb hasonló szerek hatásával szemben nem hirtelen keletkezik, hanem lassan emelkedik és elhúzódó lefolyású. A V. H.-ben lévő epepangás leküzdésére — a gyulladt májsejtek kímélése mellett — az ivókúra különösen kedvezőnek látszik. Ezen csoportunk sárgaságos fázisának tartama és kórházi ápolási ideje, valamint a vér epefesteny csökkenési sebessége az átlagos értéket mutatja. Több esetben a vér epefesteny és a thymol reactio a kórházi megfigyelés végéig nem normalizálódott. Ellenben feltűnően rövid idő alatt és a többiekhez viszonyítva rövidebb idő alatt rendeződött gyógyvizet fogyasztó betegeink vízháztartási zavara. Az antibiotikumok adása V. H.-ben újabban nagy tért hódított. Több szerző főleg a betegség korai stádiumában aureomycintől a betegség lefolyásának megrövidülését észlelte. Chloromycetin használatakor a szerzők jellemző különbséget nem találtak. Az aureomycin és vele rokon spektrumu Chloromycetin hatása lehet közvetlenül kémiai a májra, antibiotikus a májra, vagy antibakterialis a vékonybél flórára. A virus fertőzés létrejöttében a bélflorának nincs szerepe; a patogen bélbaktériumok a felhágó fertőzés révén a máj állapotát rosszabbíthatják, esetleg visszaeséstokozhatnak. A fenti érvek indokolttá teszik a threomycin (Chloromycetin) alkalmazását. Mivel a vírusra is ható antibiotikum adása felel meg leginkább az oki terápiának, legsúlyosabb eseteinket threomycinnel kezeltük. Ezt a körülményt az összehasonlítás tárgyilagossága miatt feltétlen számba kell venni. Jóllehet ennek a csoportnak a számadatai sem különböznek szignifikánsan a többitől, hangsúlyozni kell azt a klinikai megfigyelésünket, hogy toxikus állapotban lévő súlyos májgyulladásos betegek threomycin szedés közben drámai gyorsasággal javultak, a szerumbilirubin lezuhant, a toxikus tünetek megszűntek, a betegek közérzete, étvágya megjavult (4. ábra). Betegeink harmadik csoportja deriphyllint (theppyllin-aethylindiamin) kapott. Magyar és munkatársai [13] szerint deriphyllin a májon belüli elzáródás képét mutató V. H. esetekben az elzáródás gyors megszűnését eredményezte. Magyar és munkatársai [14] az euphyllin hatásmechanizmusát tisztázó kísérleteikben beszámoltak arról, hogy az euphyllin a májon átáramló vérmennyiséget, ha rövid időre is, de jelentősen emeli. Kevésszámú esetünk elemzése azt mutatja, hogy a szerumbilirubin minden esetben, a thymol reactio az átlagos kórházi ápolás idő alatt — egy eset kivételével — normalizálódott. Az atropin adását májgyulladásban először Zuckerstein [15] kezdeményezte, majd tőle függetlenül Zur [16] alkalmazta kedvező eredménynyel. Zur az atropin jó hatását azzal magyarázza, hogy 1. az atropin csökkenti a gyulladt máj epefesték kiválasztó működését; 2. a nagyobb epeutakat tágítja; 3. csökkenti a máj feszülés okozta fájdalmakat. Atropinos csoportunk számadatai átlagosan nem különböznek a többi csoporttól. Megállapítható, hogy a fehérje anyagcseréjének normalizálódása lassú ütemű volt. Terápiás kísérleteink eredményeinek értékeléséhez azonos számú és súlyosságú controll eset beállítása lett volna szükséges. A sokszor, súlyos toxikus tünetekkel osztályunkra kerülő betegeket nem akartuk kezelés nélkül hagyni. Campbell és Pruitt [17] egyébként kontroll esetek beállításával