Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dr. Frank Miklós–Dr. Garta Iván–Dr. Kovács Miklós: A heveny májgyulladás gyógyvizes ivókúrájára vonatkozó összehasonlító vizsgálatok

176 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Dr. Frank—Dr. Garta—Dr. Kovács: Májgyulladás ivókúrájára SebuufrngZ / Wollheim Thymol [F] 4. ábra. Threomycin hatásának ábrázolása egy esetünkben (T. Gy. 18 éves fiú) Fig. 4. Wirkung des Threomycins in einem Falle (T. G., 18 Jahre alt) Fig. 4. Effect of threomycin in one of our cases (T. Gy., aged 18 years, male) nél. A vízszintes vonallal jelölt átlagok 13—18 nap között mozognak. A hiányzó jelölések itt is azt mutatják, hogy voltak eseteink, melyekben nem volt zavar a vízháztartásban. Megbeszélés Hepatitiszes betegeink gyógyulását négyféle módon igyekeztünk befolyásolni. Betegeink első csoportjában Mira glaubersós gyógyvíz kúrát alkal­maztunk emelkedő koncentrációban ivókúra, rész­ben duodenalis öblítés formájában. Ismert, hogy V. H.-ben állandó jellegű gyomorbél elváltozások vannak. A betegség tüneteit is nagyrészben ezek okozzák és anélkül, hogy a régi catarrhalis elmé­letet felelevenítenénk, felvehető, hogy a betegség keletkezésében, fenntartásában és az utókövet­kezmények kialakításában a hurutos elváltozások­nak jelentős szerepük van. A májgyulladásnál több szerző által leírt gastritises, duodenitises jelek, a röntgenvizsgálat által észlelhető nagyfokú gyomor-bél atonia és gyomor-bél liypokinesis keze­lése mind a glaubersós ivókúra indicatiós területé­hez tartoznak. A szulfátos gyógyvizeknek V. H.­ben még egyéb hatásuk is lehet. Nem elhanyagol­ható a szulfát-ion jelentősége a heveny májbeteg­ségek kezeléséebn. Itt csak röviden utalunk a kén anyagcsere zavaraira V. H.-ben [9, 10]. Saját vizsgálatainkból [11] kitűnt, hogy a polarogra­phiás fehérje index az SH intermedier anyagcsere zavara következtében V. H.-nél jelentősen csök­ken. A Mira gyógyvíz szulfát-ionjának beépülése és a kén anyagcsere javulása V. H.-ben természe­tesen csak hipotetikus jellegű és ellenőrzésre szorul. A szulfátos ivóvizek epehajtó hatása is köz­ismert. Jaup [12] közléséből tudjuk, hogy ez az epehajtás egyéb hasonló szerek hatásával szemben nem hirtelen keletkezik, hanem lassan emelkedik és elhúzódó lefolyású. A V. H.-ben lévő epepangás leküzdésére — a gyulladt májsejtek kímélése mellett — az ivókúra különösen kedvezőnek lát­szik. Ezen csoportunk sárgaságos fázisának tar­tama és kórházi ápolási ideje, valamint a vér epe­festeny csökkenési sebessége az átlagos értéket mutatja. Több esetben a vér epefesteny és a thy­mol reactio a kórházi megfigyelés végéig nem normalizálódott. Ellenben feltűnően rövid idő alatt és a többiekhez viszonyítva rövidebb idő alatt rendeződött gyógyvizet fogyasztó betegeink vízháztartási zavara. Az antibiotikumok adása V. H.-ben újabban nagy tért hódított. Több szerző főleg a betegség korai stádiumában aureomycintől a betegség le­folyásának megrövidülését észlelte. Chloromy­cetin használatakor a szerzők jellemző különbséget nem találtak. Az aureomycin és vele rokon spekt­rumu Chloromycetin hatása lehet közvetlenül kémiai a májra, antibiotikus a májra, vagy anti­bakterialis a vékonybél flórára. A virus fertőzés létrejöttében a bélflorának nincs szerepe; a patogen bélbaktériumok a felhágó fertőzés révén a máj állapotát rosszabbíthatják, esetleg visszaeséstokoz­hatnak. A fenti érvek indokolttá teszik a threo­mycin (Chloromycetin) alkalmazását. Mivel a vírusra is ható antibiotikum adása felel meg leg­inkább az oki terápiának, legsúlyosabb eseteinket threomycinnel kezeltük. Ezt a körülményt az összehasonlítás tárgyilagossága miatt feltétlen számba kell venni. Jóllehet ennek a csoportnak a számadatai sem különböznek szignifikánsan a többitől, hangsúlyozni kell azt a klinikai megfigye­lésünket, hogy toxikus állapotban lévő súlyos májgyulladásos betegek threomycin szedés közben drámai gyorsasággal javultak, a szerumbilirubin lezuhant, a toxikus tünetek megszűntek, a betegek közérzete, étvágya megjavult (4. ábra). Betegeink harmadik csoportja deriphyllint (theppyllin-aethylindiamin) kapott. Magyar és mun­katársai [13] szerint deriphyllin a májon belüli elzáródás képét mutató V. H. esetekben az elzáró­dás gyors megszűnését eredményezte. Magyar és munkatársai [14] az euphyllin hatásmechaniz­musát tisztázó kísérleteikben beszámoltak arról, hogy az euphyllin a májon átáramló vérmennyisé­get, ha rövid időre is, de jelentősen emeli. Kevés­számú esetünk elemzése azt mutatja, hogy a szerumbilirubin minden esetben, a thymol reactio az átlagos kórházi ápolás idő alatt — egy eset kivételével — normalizálódott. Az atropin adását májgyulladásban először Zuckerstein [15] kezdeményezte, majd tőle függet­lenül Zur [16] alkalmazta kedvező eredmény­nyel. Zur az atropin jó hatását azzal magyarázza, hogy 1. az atropin csökkenti a gyulladt máj epe­festék kiválasztó működését; 2. a nagyobb epeuta­kat tágítja; 3. csökkenti a máj feszülés okozta fáj­dalmakat. Atropinos csoportunk számadatai átla­gosan nem különböznek a többi csoporttól. Meg­állapítható, hogy a fehérje anyagcseréjének nor­malizálódása lassú ütemű volt. Terápiás kísérleteink eredményeinek értéke­léséhez azonos számú és súlyosságú controll eset beállítása lett volna szükséges. A sokszor, súlyos toxikus tünetekkel osztályunkra kerülő betegeket nem akartuk kezelés nélkül hagyni. Campbell és Pruitt [17] egyébként kontroll esetek beállításával

Next

/
Thumbnails
Contents